Ez a CiRMi nem nyávog, hanem dolgozik

Miskolc - Megalakult a Civil Rádió Miskolc Alapítvány, így esély van arra, hogy 5. vagy 10. születésnap is legyen.

Második születésnapját ünnepelte pénteken a CiRMi, a miskolci önkéntes közösségi civil rádió, amit igyekeztek megünnepelni. Volt kerekasztal-beszélgetés a civil rádiózásról, zene, tánc és öröm. Mi még a parti elején szólaltattuk meg a CiRMiseket. Elsőként Sélley Andreát, a Dialóg a Közösségekért Közhasznú Egyesület elnökét, hiszen a CiRMi az ő projektjük.

– Azzal a szándékkal jött létre ez a kezdeményezés, hogy fenntartható legyen a rádió – nyilatkozta. – Éppen ezért azon gondolkodtunk, hogyan tud egy olyan működés felállni, ami az önkénteseket megtartja, megszervezi. Mindehhez a fiatalokat nem, ám a civileket nehéz volt megtalálni. Nehéz, mert akkor jött egy civil válság, és annyira kiment a civil szférából a kapacitás, hogy még a saját működésükre is kevés ember jutott. A kezdeményező hét civil szervezett lett a rádió alapja és alkalmanként jönnek hozzá civil társak.

Sélley Andrea hozzátette, hogy nem egyoldalú műsorokra törekszik a CiRMi. Igyekeznek egy-egy témában az összes érintetett megszólítani.

– A szubkultúrák – tudtuk meg a legnépszerűbb témákra, adásokra kérdezve. – Ezek nagyon mennek, de a közéleti témák nem annyira népszerek, ezért most a szemléletformálás időszaka zajlik. De a súlyosabb témák egyelőre öncélúak. Hosszútávon másra vágyik a rádió. Arra, hogy tényleg ott legyen az, aki egy-egy témában kompetens válaszokat tud adni. Ehhez viszont több idő kell.

Andreának egyébként a drogtéma volt az, ami bejött. Ráadásul csináltak az Avason egy drogkutatást, amire felfűztek egy 4–5 alkalmas műsort.

– 2016 decemberében megalakult a Civil Rádió Miskolc Alapítvány, amelynek az a célja, hogy hosszútávon is működjünk, úgyhogy van esélye az ön által kérdezett 5. vagy 10. születésnapnak is – jelentette ki. – De forrásszerzés nélkül így marad minden, valami más is kell majd, hogy megerősödjünk.

Üszögh Dávid

„Azzal kezdődött, hogy a városban söröztünk egy sráccal, aki a Bölcsészettudományi Karon végzett Miskolcon. Ő invitált erre az eseményre is. Korábban is elhívott néhány olyan helyre, ahol szeretetszolgálat jellegű dolgokat kellett csinálni és talán emiatt is, de úgy látta, hogy nekem ez önkéntességi alapon jól fog menni. Olyan embereket ismertem meg, ami miatt úgy éreztem, hogy ezt csinálnom kell, illetve megvolt ehhez az affinitásom is, mert mindig is érdekelt a média. Miskolci születésű vagyok, ismerem a régiót, így nem lepett meg sok dolog olyan szempontból, hogy már tisztában voltam ezekkel. Viszont közvetlenül találkozni vele, meg olyan emberekkel, akik hátrányos helyzetűek, az érdekes. Beszélgetni velük, látni őket nagyon fontos volt számomra és jó volt, hogy megismerkedhettem velük. A miskolci egyetemen tanulok emberi erőforrást és talán mindebből a tanulmányaimba is be tudtam vinni valamit”.

Jurkó Petra

„Közel két évvel ezelőtt, márciusban kerültem be a CiRMihez, aminek nagyon vicces története van. Ugyanis az akkor már cirmizős bölcsész srác, akiről Üszi is beszélt, folyamatosan mondta nekem a szórakozóhelyeken, hogy mennyire jó ez az egész, és hogy csatlakozzak hozzá. De mindig elküldtem. Aztán sikerült rábeszélnie úgy, hogy beblöffölt. Hogy csinál egy műsort, lebetegedett a társa és hogy ugarjak be. Beugrottam. Persze nem is volt társa, nem is betegedett le. Ott ragadtam, amit egyáltalán nem bántam meg. Két éve már annyira a részem, hogy már ebben is dolgozhatok. Nekem egyébként még középiskolában jött a média, nem terveztem ebbe az irányba, de otthonra találtam. Mindenképpen az önkéntességben kell fejlődnünk azzal, hogy folyamatosan új és friss embereket tudjunk bevonni és ennek a folyamatait kell szerintem kiépítenünk. A projekt ideje alatt nagyon jól működött, most van egy kis pangás, de én azt gondolom, hogy ez betudható annak, hogy az őszi időszakban sokan kikerülnek a középiskolából, elmennek másik városba egyetemre. Cél, hogy visszaszerezzük az embereket. Tavaszra már egész jól működik ismét a rendszer. Hogy amúgy kikkel pótoljuk? Engem az utcáról is sokan kerestek, hogy látják, hogy rádió és meséljek már róla. Nagyon sok interjúalanyom is lett így. A fő csapásvonal – amit szeretnénk – az egyetemisták lennének, de a középiskolásokat is várjuk a programba”.

ÉM-JLI

Bordás István János, a keresztapa

„Meglátogatni jöttem a srácokat, hogy miként készülnek fel az esti rendezvényre, de a kezdetekkor ott voltam a próbaadásoknál is. Műsorszerkesztőként mindent csináltam, úgymond mindenes voltam, dolgoztam is ott egy darabig. Affinitásom volt rá és itt ezt kiélhettem. Ráadásul én vagyok a keresztapja a rádiónak, hiszen én találtam ki a nevét. A CiRMi rádió azért fontos, mert szócsöve lehet a fiataloknak és a civileknek, de jó lehetőség arra is, hogy az emberek fejlesszék magukat beszédben, kommunikációban. Nekem például nagyon sokat segített abban, hogy hivatalos levelet meg tudjak fogalmazni. Nagyon jó barátságok és jó közösség alakult ki.”