Illatok

Sokszor javítottak ki kiskoromban és okkal – de erre saját tapasztalásból is rá kellett jönnöm –, hogy a szag nem egyenlő az illattal. Pásztor Attila írása.

Jogos, mert még ha a két szót csak leírva látjuk is, az illat sokkal szebb, kimondva meg dallamosabb. Hát még a valódi, igazán finom, érzékelt érzés. És most ennek is itt van az ideje, ebből a szempontból is nagyon bírom a tavaszt. Kicsit giccsesen: mintha nemcsak a természet, de még az illatok is megújulnának. Vagy csak rég éreztem őket. A nyíló virágok, a frissen fújó, kellemesen langyos szél, a már kint száradó ruha egészen más, napsütötte illata. Magyar „természetfilm”, valódi szereplőkkel, olyanokkal, akik a kicsinek is tudnak nagyon örülni.

És persze vannak a mindig kellemes illatok. Elég megrögzött vagyok például a testre kerülőkben, a tusfürdőben, parfümben nagyjából tíz évente próbálok ki újat. Megszoktam a régit, az én illatom. Aztán meg itt vannak a nagy kedvenceim. Ha én csinálom, akkor is. Vagy ha éppen dolgozni megyek mondjuk vasárnap, a házakból érkező, készülő rántott hús, pörkölt, palacsinta étvágygerjesztő, kiáramló felhője.

Szóval mindez láthatatlanul körbevesz, de a szemmel észrevétlenben is szeretem a jót, a kellemeset.

- Pásztor Attila -