Kamu

A kamuegyetemek megjelenését akarták elkerülni – ez az oktatási államtitkár aktuális, csütörtöki magyarázata, hogy mi szükség a felsőoktatási törvény módosítására. A szakminiszter kedden nyújtotta be a javaslatát, azóta dagad a botrány. Bujdos Attila írása.

A szakminiszter kedden nyújtotta be a javaslatát, azóta dagad a botrány.

Hangsúlyos érv a földrajzi határokon is túljutott vitában, hogy a magyar kormány valójában azt szeretné, ha a Közép-európai Egyetemnek fájna, ezért igyekszik akadályokat támasztani a működésével kapcsolatban. Talán az alapító Soros György miatt. Talán másért. Az államtitkár szerint ez nem így van. A tisztánlátást nem könnyíti, hogy a kormányzó párt alelnöke azt mondta: „egyetlen külföldi egyetem, így a Soros-egyetem sem vonhatja ki magát a magyar jogszabályok alól, nem állhatnak a törvények fölött.”

Megjegyzendő, hogy a CEU akkreditált, nemzetközi egyetemként működik Budapesten. Hogy nem kamuegyetem (amit, nem mellékesen, az államtitkár is elismert egy televíziós műsorban), huszonöt éves múltja és a képzésben, valamint a tudományos életben szerzett tekintélye is bizonyítja. Miért jó akkor bárkinek a CEU-t ellehetetlenüléssel fenyegető jogszabályváltozás erőltetése?

Valószínűleg senkinek sem az. A CEU-nak nyilván nem jó a fenyegetettség érzése. Magyarországnak nem jó, ha esetleg szegényebb lesz az egyik legjobb hírű és legsikeresebb egyetemével. A magyar kormány máris szembekerült az Amerikai Egyesült Államokkal, amelynek nagykövetsége aggodalmának adott hangot, jelezve: országuk ellenez bármilyen törekvést, amely veszélyezteti az egyetem működését vagy függetlenségét. A szakminiszter nemcsak diplomáciai frontot nyitott, de szembekerülni látszik sok véleményformálóval: megszólaltak neves, politikától független tudósok, az Oktatói Hálózat a javaslat visszavonására szólította fel a tárcavezetőt, közbenjárását ajánlotta fel a megoldás érdekében a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, és a jobboldalinak mondható médiumokban közölt véleménycikkek is jelzik, bármi is a kormány valódi szándéka, az nem védhető a liberális–nem liberális gondolati mezőben, vagy azzal, hogy az ellenzék sározza a kormányt. Például azért sem, mert hírek szerint kormánypárti képviselők egy részének sem tetszik, amibe az oktatási kormányzat most belemászott.

Nem tudjuk, felmérte-e a szakminiszter, ki mindenkivel kerül szembe, mi mindennel jár, amibe belevágni készül. Felmérhette volna, ha egyeztet, akikkel kell. Az érintettekkel például. Talán más döntésre jut. Az államtitkártól viszont tudjuk: előzetesen nem tárgyaltak a CEU-val a törvényjavaslatról. Nem volt rá idő. Mit is mondhatnánk erre? Talán jobban kellett volna beosztani.

- Bujdos Attila -