„Olyankor élni kezd a dallam…”

Miskolc - Sárának sokáig kellett várnia, hogy klarinétozhasson, de megérte a kitartás.

Dobsi Sára mindig rettenetesen izgult, amikor színpadra kellett állnia. Ezért arra gondolt, próbára teszi magát, hátha megedződik kicsit. Klarinéttanára, Bárány Zoltán ajánlotta neki, hogy vegyen részt ő is a miskolci virtuózok válogatóján. Sára pedig bátran igent mondott. Szorgalmasan gyakorolta Weber: f-moll klarinétversenyének két tételét. A válogatón olyan jól szerepelt, hogy ő is ott állhatott a Reményi Ede Kamarazenekar élén klarinétjával a március 4-ei miskolci virtuózok koncertjén. A klarinétverseny lassú tételét játszotta.

Jó lehet egy kiváló zenei közösség tagjának lenni." Dobsi Sára

– Egész héten rettenetesen izgultam. A válogató reggelén édesanyám megkérdezte, „az izgulás hogy áll”? És érdekes módon megnyugvást éreztem. A színpadra is nyugodtan álltam fel, biztonságot jelentett számomra, hogy ismertem a kamarazenekar tagjait, hiszen rendszeresen járok komolyzenei koncertekre. A művet akkor sikerült először tökéletesen eljátszanom – emlékszik vissza a nagy napra Sára, aki egyébként az MSZC Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium végzős diákja.

Lassúak, lágyak

Mint mondja, nagyon szereti a klarinétverseny II. tételét.

– A lassú, lágy dallamok gyönyörűen szólnak, ha az ember az érzelmeit át tudja adni. A kamarazenekarral már az első próba óriási élmény volt. Úgy gondolom, erre egész életemben fogok emlékezni. Amikor kiderült, hogy bekerültem a legjobbak közé, először el sem akartam hinni. A zenészek szeretettel fogadtak bennünket már az első próbán is. Azt mondták, játsszam olyan tempóban a darabot, ahogy szoktam, ők majd jönnek utánam. Ha nem sikerült valami, például elsőre belépni, akkor biztattak, hogy nincs semmi baj, menni fog. Nagyon megértőek voltak, és ez jólesett mindannyiunknak, akik először játszottunk zenekarral – sorolja élményeit a tehetséges klarinétos.

Elmeséli, 6. éve klarinétozik. A zenetanulást a nyékládházi zeneiskolában kezdte, mivel ott lakik. Az első hangszere a furulya volt. Akármennyire szeretett volna klarinétra váltani, nem tudott, mert olyan kicsik voltak az ujjai, hogy beestek a hangszer lyukain. Amikor már 5.-es volt, és még mindig nem kaphatta meg a hőn áhított klarinétot, azt mondta, most már otthagyja a zeneiskolát. De szerencsére, mire 6. osztályos lett, az ujjai megfelelő méretűre nőttek. És hogy miért pont a klarinétot választotta?

– Az utcánkban lakott egy lány, aki klarinétozni tanult. Mindig hallottam, ahogy gyakorol. Megfogott a hangszer lágy, meleg, kellemes hangja. Azt mondtam akkor, én is klarinétozni akarok. Igazi szerelem volt, az első hallásra – fogalmaz Sára.

Úgy gondolja, technikailag még sokat kell fejlődnie, de szép, különleges és kifejező hangszínéért gyakran megdicsérik.

– Amikor játszom, mindig a zenéhez illő emlékeimre gondolok, ettől élni kezd a dallam, és mások is megérzik azokat az érzelmeket, amelyeket én – teszi hozzá az ifjú zenész.

Nehéz hetek

Elárulja, most nehéz hetek várnak rá, hiszen készülnie kell az érettségire és a felvételire is. A Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében szeretne továbbtanulni. Később szívesen megpróbálná majd valamelyik külföldi egyetemet is. Bécsre vagy Grazra gondolt, ehhez persze még a német nyelvtudását csiszolnia kell. Céltudatosnak érzi magát. Terveit általában meg is valósítja, most azt határozta el, hogy gyakorol és gyakorol, hogy sikerüljön a felvételi.

Távolabbi terveit is megismerjük. Az egyetem elvégzése után szeretne szimfonikus zenekarban játszani.

– Nagyon vonz az együtt zenélés, jó lehet egy kiváló, zenész közösségnek a tagja lenni. Ugyanakkor a tanári pálya is rendkívül vonzó számomra. Átadni a tudásomat a gyerekeknek, az nagyon jó lehet. Látni a sok pici gyereket, ahogy hétről hétre egyre ügyesebbek, ennél szebb nincs is – lelkesedik Sára. Kéri, írjuk meg feltétlenül azt is, hogy nagyon sokat köszönhet a szüleinek, hiszen ők mindenben támogatják.

- Hegyi Erika -