Morgolódott-morgolódott, aztán rácsodálkozott a beteg

Miskolc - A Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Ortopéd-Sebészeti Osztályán több komoly újítást is bevezettek. Interjú: dr. Papp Miklóssal, dr. Zsákai Zsolttal és dr. Dargai Sándorral.

„Immár a megyei kórházban is alkalmazzák az izomleválasztás nélkül végzett csípőprotézis-beültetést” – írtuk három hete. Ennek kapcsán is kérdeztük a B.-A.-Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Ortopéd-Sebészeti Osztály orvosait, Dr. Papp Miklós osztályvezető főorvost, dr. Zsákai Zsolt adjunktust és dr. Dargai Sándor szakorvost.

Nem egyszerű önökkel találkozni. Miként telik egy napjuk?

Dr. Papp Miklós: Mindannyiunknak van egy rendelési napja, ahol a beteg el tud érni bennünket. Ezek meghatározott napok, a hét többi napján pedig a műtőbe járunk, operálunk, illetve asszisztálunk egymásnak.

Dr. Zsákai Zsolt: Az programunkhoz még az adódik hozzá, hogy tanár úrral oktatunk a főiskolán, így aztán ez még pluszban, mondjuk úgy, időbeosztási, időszervezési kérdéseket vet fel az osztályon. A friss szakorvos kolléga urat pedig nagyon foglalkoztatjuk, úgyhogy ő meg általában a műtőben van.

Dr. Dargai Sándor: A délutáni szakrendelés az, ami kórházon kívüli elfoglaltságunk, mindenkinek különböző mértékben.

A sebészeten belül mi az ortopéd sebészet feladata?

Dr. Papp Miklós: Az ortopéd sebészet feladata a nem akut, vagyis a nem sürgős csont- és lágyrész-megbetegedések kezelése, műtéti megoldása. Az akut mozgásszervi panaszok, azaz a törések, zúzódások, egyebek kezelése a traumatológia fela­data. Az ortopéd sebészetben a legnagyobb szelet alsó és felső végtag különböző degeneratív elváltozásainak, illetve a láb tekintetében, a statikai eltérések következtében létrejövő előláb- és láb­deformitások kezelése.

Hogyan működik egy vizsgálat?

Dr. Zsákai Zsolt: A szakma általános szabályai, elvei szerint történik, amit minden esetben követünk, a beteg először a háziorvosához fordul panaszával, ha a kolléga úgy ítéli meg, beutalóval látja el a pácienst, aki eljön a szakrendelésre, az előzmények tisztázását követően fizikális vizsgálat történik, miután körvonalazódott, hogy milyen diagnózissal állhatunk szemben, a megfelelő kiegészítő-vizsgáló eljárásokat indikáljuk.

Havonta mennyi esetük van? Mennyi olyan eset, ami műtéti beavatkozást igényel?

Dr. Papp Miklós: A műtéti esetszámot tudnám pontosan megmondani, ami jelenleg hozzávetőlegesen havi 55 nagyízületi protézist jelent, emellett a kis műtétek – ami nem nagyízületi protézis – száma havi 40–50. Itt gondolunk a térdízületi csőtükrözésekre, előláb­műtétekre, korrekciós csontműtétekre, ezeknek a száma közel 50 havonta.

Az izomleválasztás nélküli csípőprotézis-beültetésért sem kell már Amerikába menni, de már Pécsre sem, hiszen önök is elvégzik. Ez mennyire speciális?

Dr. Papp Miklós: Azt mindenképpen szögezzük le, hogy kemény munka eredménye, hogy erre a beavatkozásra meg tudtuk invitálni a sajtót. Mindezt ez a team harcolta ki, ami elég sok nehézséggel járó munka volt, ám mostanában már ugyanolyan könnyen megy, mint a másik típusú feltárás. Ez most már valóban rutinszerű, mind a hárman végezzük ezt a beavatkozást, és az a célunk, hogy amennyiben a kollégáknak kedvük van hozzá, akkor mindenki végezhesse.

Milyen volt az első műtét?

Dr. Papp Miklós: Küzdelmes!

Dr. Dargai Sándor: Amíg a tanulási időszak zajlik, akkor mindig az első műtét a leghosszabb, utána exponenciálisan rövidül. 30–40 műtét után eljutottunk arra a szintre, hogy időben már nem hosszabb, mint a régebben alkalmazott oldalsó feltárás, sőt, a beteg alkatától függően bizonyos helyzetekben sokkal kedvezőbb, könnyebb a feltárás, illetve a protézis beültetése.

Dr. Zsákai Zsolt: Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy új orvosi technológia bevezetése rendkívül sok előzetes munkát igényel. Tanár úr külföldi tanulmányúton vett részt, de nagyon sokat kutattuk a szakirodalmat, utánajártunk, cikkeztünk, interneteztünk, foglalkoztunk a témával, átbeszéltük, hogy mi hogy tudunk, mit tudunk megvalósítani. Mire odajutottunk, hogy az első beteg műtőasztalra került, akkor már egy kiforrott kép alakult ki. Most már szép esetszámunk van, az eredményeink nagyon jók, mindenképpen biztatóak.

Milyen a betegek visszajelzése? Miért jobb ez a műtét?

Dr. Papp Miklós: Talán úgy tudnám jellemezni, hogy meglepően jól érzi magát a beteg a beavatkozás után, sokszor nem is hiszi el, hogy a műtétet tíz nappal követően milyen jó állapotban kerül. Azt egyértelműen ki tudom jelenteni, hogy az operált betegek egyike sem panaszkodott fájdalomról, mikor hazaengedtük .

Dr. Zsákai Zsolt: A közvetlen posztoperatív időszakban nyilván egyéntől is függ, meg persze alkattól, életkortól, nemtől, de az azért általánosságban kijelenthető, hogy vannak csontfájdalmak, hiszen csontot kell modellálnunk, faragunk, vésünk, és be kell ültetni a protézist a megfelelő helyre, irányba. Ezt fájdalomcsillapító tudja uralni, már kialakult rutin az osztályon, hogy milyen készítményeket használunk. De ezen a csontfájdalmon kívül az egyéb, úgymond mozgásból eredő, tehát a gyógytorna során jelentkező panaszai lényegesen enyhébbek a betegeknek, hiszen a csontfájdalom meg fog szűnni, a csonthártya idegvégződései adaptálódnak az új szituációhoz, úgymond érzéketlenné válnak. Azaz az izomműködést a műtét drámaian nem befolyásolja, ezért annak a működése, az ízületek mozgatása már nem jár olyan fájdalommal, mint mondjuk egy izomleválasztással történő beavatkozásnál.

Dr. Dargai Sándor: Nemrégiben operáltam egy beteget, akinek 5-6 évvel ezelőtt ültettünk be protézist a másik oldalon, hagyományos technikával. A beteg olyan alkat volt, aki állandóan mindenért morgolódott, de a műtét utáni ötödik napon az előző, tehát a hagyományos technikával beültetett protézis is teljesen rendben volt. A műtét utáni ötödik napon azt mondta a beteg, kevésbé fáj, mint a leválasztásos technikával beültetett protézisnél a hasonló időszakban.

Hogyan jut el valaki odáig, hogy műtőasztalra kerüljön?

Dr. Papp Miklós: Bejön a beteg, megtörténik a diagnosztika. Ha a diagnosztika alapján csípőízületi kopása van, ellátjuk a beteget hat beutalóval, ami góckutatást, belgyógyászatot, labort, illetve egy angiológia-vizsgálatot jelent – ami az alsó végtag keringését mutatja –, amennyiben alkalmas a beteg, akkor listára vesszük, a várakozási idő hozzávetőlegesen egy év. Ez alól nyilván kivételt teszünk akkor, ha a betegnek súlyos panaszai vannak, ha gyakorlatilag járásképtelen, ami az életét oly mértékben nehezíti meg, hogy ezt az 1 évet már nem tudja kivárni.

Az asszisztenciának kellett-e valami újdonságot tanulnia?

Dr. Dargai Sándor: A hagyományos izomleválasztásos technikánál összehasonlítva, a vápakomponens beültetésének menete gyakorlatilag nem változik. Amikor a comb­csontba ültettük be a szárat a hagyományos módszerrel, egy 4-es pozíciót vettünk fel, annál a pozíciónál a lábat az asszisztensnek tartani kellett, illetve befelé húzni, a lágy részek miatt is azt nehéz volt ott feltárni úgy, hogy ott lehessen dolgozni is. Ez fizikálisan is igénybe vette az asszisztenst. Ennél a technikánál a végtagot lefelé engedjük és kifelé forgatjuk, emiatt jobban látótérbe kerül a műtéti terület a másodasszisztens szempontjából is, így jobban tud fejlődni és hamarabb el tudja sajátítani a műtéti technikát. Mindenképpen egyszerűsödött a feladatunk.

Van még valami, jelesül az ízületiporc-tenyésztés, amit szintén végez az osztály?

Dr. Papp Miklós: Igen, egy kiterjedt tanulmány keretein belül a jelenlegi technológiát mi kezdtünk el az országban, de lesz folytatása más centrumokban is. Porcdefektus, porchiány esetén mintát veszünk. Ezt a mintát megküldjük a gyártónak, a gyártó 21 plusz, mínusz 5 nap múlva visszaküldi, és ezt a tenyésztett porcot már nem csőtükrözésen, hanem nyílt feltáráson keresztül, öltésekkel visszaerősítjük. Nyolc héttel később a mindennapi terhelés megengedett, és megint csak az irodalmi adatokra tudok utalni: a műtétet 5 évvel követően az operáltak 90 százaléka sportol. Ez a jövő, de ez egy nagyon-nagyon drága beavatkozás, amit most, ahogyan már említettem,egy tanulmány keretében van szerencsénk kipróbálni, illetve művelni.

Németországban, Münchenben is volt lehetőségük tanulásra.

Dr. Zsákai Zsolt: Münchenben csípőartroszkópia tanulása, illetve betekintése ügyében jártunk.

Dr. Papp Miklós: Nyilván furcsa lesz ezt tőlem hallani, de ugyan úgy, ahogy a jó pap holtig tanul, ennek nálunk is kötelező igénynek kell, hogy legyen. Vagyis, amikor egy új eljárásba belekezdünk, akkor azt egy nagyon komoly szakirodalmi kutatás előzi meg, nyilvánvalóan átismételjük az anatómiát, a műtéttechnikai részeket. Hál’ istennek rendelkezésünkre áll egy nagyon komoly videotár, amiben nagyon sok ortopéd jellegű anyagot, műtéti videót tudunk elérni. Mind a hárman és a kollégák is követjük ezeket az eljárásokat. Úgy gondolom, hogy innen is adódik: ha látunk valamit, ami új, és amiről úgy gondoljuk, hogy hasznára válhat a megye betegeinek, azt igenis elkezdjük. Ha szerencsénk van, akkor Magyarországon tudunk elmenni 1-2 napra az eljárást megtekinteni, ha nem, akkor külföldön, egy tanulmányút keretein belül. Amit feltétlenül elmondanék még az osztályról: országosan is majdnem egyedülálló, de legalábbis nem sok helyen művelnek ilyen magas színvonalúan előlábműtéteket. Itt gondolok a bütyök, kalapács­ujj és egyéb lábdeformitások műtétjére. Megint csak nagyon ritka az országban az, hogy térd körüli korrekciós műtéteket végzünk, azaz O-lábak, X-lábak műtéti megoldását, ami hangsúlyozottan nem esztétikai probléma, mert egy O-láb a térd belső felszínét, egy X-láb a térd külső felszínét terheli túl. Műveljük a váll sebészetét, ennek a nyílt és artroszkópos formáját. Ugyanakkor a protetikával kapcsolatosan hagy említsem meg, hogy minden típusú protézis rendelkezésünkre áll, mind a térd, mind a csípő szempontjából a ragasztott és az úgynevezett biológiai rögzítésű protézis, ami azt jelenti, hogy bátran merünk vállalni műtétet fiatalabb betegnél is. Amit még megint csak kihangsúlyoznék, hogy nagyon sok eszköz rendelkezésünkre áll akkor, hogyha ezek a protézisek 10-15-20 év múlva kilazulnak, és a protézist cserélni kell. Ehhez egy nagyon komoly műszaki felszereltség szükséges, ami hála istennek megvan.

Dr. Zsákai Zsolt: Sőt, az elülső feltárásban már végeztünk revíziós műtétet is. Tehát a protéziscsere- vagy részleges protéziscsere-műtétet itt az osztályon, izomleválasztás nélkül hajtottuk végre.

Dr. Dargai Sándor: Kérdezte, hogy mi a jövő? Azt hiszem, hogy az, hogy teljes protézis­cseréket ilyen feltárásban meg tudjunk majd oldani.

- Juhász-Léhi István -

Névjegy: Dr. Papp Miklós

1962-ben született Gyöngyösön, a középiskolai tanulmányait is ott fejezte be, Debrecenben abszolválta az egyetemet, majd azt követően Miskolcon, az Ortopéd-Sebészeti Osztályon kezdett dolgozni. 2007-ben szerezte meg a tudományos minősítését: 2010-től mint egyetemi docens oktat a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karán. 2015. szeptember 15-től vezeti az osztályt. „Alapelvem, hogy egy osztály erejét az biztosítja, ha sok ember munkájára támaszkodik.” Az olvasás és a szakirodalom mellett a hobbija egy engedetlen kutya, illetve egy füvesített, dísznövényekkel teli kert, és időnként a vadászat. „De hadd említsem meg azokat is, akik nagyot sokat tettek az osztályért: dr. Károlyi Zoltán osztályvezető-helyettes, dr. Huszanyik István főorvos, és dr. Kazai Sándor adjunktus.”

Névjegy: Dr. Zsákai Zsolt

1977-ben született Salgótarjánban, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett Esztergomban. Az egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, utána azonnal Miskolcra került, és azóta is – a rezidens, illetve a gyakorlati éveket letudva – itt dolgozik. Hobbi: búvárkodás, természetjárás, vadászat. „A szakmaiság sok időt elvesz az én életemből is, de nem bánom.”

Névjegy: Dr. Dargai Sándor

1983-ban született Miskolcon, középiskolai tanulmányait a Zrínyi Ilona Gimnáziumban végezte, majd következett Szegeden az egyetem. Ezután visszajött Miskolcra, azóta itt dolgozik. Tavaly szakvizsgázott, azóta szakorvos. Szeret kondizni, fallabdázni, ha teheti, túrázni jár szabadidejében.