Fruzsi összekovácsolta a családot

Miskolc - Minden pénzt, amit gyűjtenek vagy kapnak, teljes mértékben tovább tudják adományozni. Interjú Gulyás Istvánnal, a Rotary Club Miskolc-Tapolca elnökével.

Gulyás István, a Rotary Club Miskolc-Tapolca jelenlegi elnöke annak idején egy barátja révén találkozott a Rotaryval, aki meghívta a miskolci klubba, amely 2000-ben alakult újjá. Azóta az élete része a Rotary. Gulyás Istvánnal beszélgettünk.

Jelenleg úgy látom, hogy nagyon sok dolgom, tervem van." Gulyás István

Tényleg ennyi volt? Meghívták, és ott ragadt?

Gulyás István: A miskolci klubnak is alapító tagja voltam. Több mint húszan kezdtük el, majd eltelt négy év, és azt éreztük, hogy mi tudnánk ennél jobbat és pörgősebbet is csinálni. Négyen összedugtuk a fejünket, és úgy döntöttünk, alapítunk egy új klubot. Ez lett a miskolctapolcai Rotary, ami 2004-ben alakult.

A miskolci Rotaryval milyen viszonyban vannak?

Gulyás István: Egymástól függetlenül működünk, ám voltak közös projektek és sikerek. Ilyen volt az a színházi projekt is, ahol a Hospice-nak gyűjtöttünk a Chicago-elő­adással. De a csángóügyben is együtt dolgoztunk. Épp most kötöttünk megállapodást a cserediákok családoknál történő elhelyezésével kapcsolatban. Mi is és a miskolci klub is fogad és küld külföldre cserediákokat. A cél az, hogy ha egy diák jön egy tanévre, az több családnál lakjon ez idő alatt. Ideális 3-4 havonta családot váltani, és így megismerni, hogy milyen is egy-egy magyar család. Ez nagyon fontos a külföldi cserediák szempontjából is!

Miért fontos a klubok önállósága?

Gulyás István: A Rotaryn belül vannak nagy világprojektek, mint például a gyermekbénulás felszámolása az egész földkerekségen, vagy a tiszta ivóvízzel való ellátás, mely utóbbi egyre nagyobb hangsúlyt kap. A klubok azonban önállóan határozzák meg jótékonysági projektjeik témáját. Fontos hangsúlyozni, hogy nem az elnök, hanem a klub tagsága demokratikusan dönt arról, hogy a bevételi forrásainkat kinek fogjuk adományozni. Ha egy klub egy külföldi klubbal összefog, lehetőségük nyílik a Rotary alapítványánál az általuk és kormányzóságuk által felhasznált összegnek megfelelő összegre pályázni. Ezzel akár megduplázhatjuk a klub által felhasznált pénzt. Például ezzel a módszerrel vágtunk neki több évvel ezelőtt egy moldvai csángó faluban egy magyar iskola teljes felszerelésének – magyar, erdélyi, német és amerikai klubokkal. De említhetném a tavaly lezárt felfekvés elleni (antidecubitus) projektünket is, melyben magyar és amerikai klubok összefogásával több mint 10 millió forint értékben adományoztunk speciális matracokat, ágyakat hét kórházi osztálynak, intézménynek. Általában jóval több támogatási igény érkezik, mint amit ki tudunk elégíteni. Támogatjuk a beteg gyermekeket, a vakokat, a határon túli magyar oktatást, de a fiatal tehetségek bemutatását, felkutatását is nagyon fontosnak tartjuk.

Kik alkotják a miskolctapolcai klubot?

Gulyás István: Fontos, hogy egy klubon belül minél több szakma képviseltesse magát, tehát a tagok szakmai összetétele minél heterogénebb legyen. Ettől válik színesebbé a klubélet, hatékonyabban kihasználható a tagok kapcsolatrendszere akár a bevételek, akár a segítség szempontjából. A Rotary nevében benne van a rotáció, így évente választunk tisztségviselőket a klubon belül és a Rotary szervezet minden szintjén.

Legutóbb az autizmus volt „terítéken” a klub életében.

Gulyás István: Az utóbbi években az autista gyerekeket és intézményeket támogattuk: leburkoltuk az udvarukat, udvari játékokat vettünk és javítottunk, mozgássérült rámpát építtettünk a Kassai utcán. Meg is hívtunk néhány szülőt, gyerekekkel együtt egy Rotary-ülésünkre, ahol megmutatták, hogyan élnek, hogyan kommunikálnak, milyen napi nehézségekkel kell megküzdeniük. Nagyon megrendítő volt… Maga az autizmus nagyon szerteágazó, hiszen nagyon sokféle autista van. A hazai autisták száma százezer felett van. Most ezen felbuzdulva egy színházi előadást szerveztünk több mint 300 miskolci és Miskolc környéki középiskolás diáknak. A színdarab egy autista fiú nehézségeiről, viszontagságairól szól. Az előadás előtt közel egyórás beavató beszélgetést szerveztünk, ahol az autizmussal foglalkozó szakemberek és autisták segítségével hangoltuk rá a fiatalokat erre a nem éppen könnyű darabra. A szünetben megvendégeltük a résztvevőket, az előadás után pedig a főszereplővel beszélgethettek. Célunk a színházba járás népszerűsítése mellett az autista és más sérült iskolatársak iránti segítőkészség fejlesztése volt. Azt hiszem, jól sikerült.

A Rotary bevételei miből adódnak?

Gulyás István: Klubunk bevételei két nagy rendezvényből származnak. Az Anna-bál, illetve a Kocsonyafarsangon való megjelenésünk, adománygyűjtésünk biztosítja a karitatív tevékenységünk alapját. Ugyanakkor az szja 1 százaléka is komoly tételt jelent. Korábban voltak szponzorok, de a válság után ez sokkal nehezebbé vált. Ami jellemző ránk, az az, hogy a begyűjtött adományokkal soha sem egyéni célokat támogatunk, hanem mindig rászoruló szervezeteket, embercsoportokat, intézményeket. Mindenki, aki eljön a jótékonysági rendezvényünkre, egy kisebb összeggel hozzájárul nagyobb céljainkhoz. A klubon belül folyó munkát és szervezést a szabadidőnk terhére csináljuk. Ezért igazából költségeink a hazai és nemzetközi tagdíjon kívül nem nagyon vannak. Minden pénzt, amit gyűjtünk vagy kapunk, teljes mértékben tovább tudjuk adományozni. Van olyan helyzet is, amikor a gyűjtött adományok több mint 100 százaléka hasznosul, hisz a klub tagjai is hozzátesznek. Egyének támogatására nincs lehetőségünk, hiszen a munkánk mellett ennek megszervezésére nincs kapacitásunk.

Engedje meg, hogy a Rotary után az elnökre, az emberre is kíváncsi legyek.

Gulyás István: Egy Bács megyei kis faluban, Tázláron születtem. A kecskeméti piaristákhoz jártam középiskolába, majd Debrecenben végeztem matematikus szakon. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel, aki sátoraljaújhelyi származású. Végzés után Miskolcra jöttünk, éppen néhány hete ünnepeltük a 39. házassági évfordulónkat. Hála Istennek, szeretetben, békességben együtt élünk azóta is. Van három gyermekünk: a két nagy már Budapesten él és dolgozik. A fiunknál van egy unokánk is.

Mindig Miskolcban gondolkodtak?

Gulyás István: Amikor Miskolcra jöttünk, én csak átmenetileg gondoltam erre a lehetőségre, de az élet úgy hozta, hogy szép lassan idekötött bennünket sok minden: a Bükk, a munkahely, a barátok. Sajóbábonyban dolgoztam több mint 10 esztendőt informatikusként, majd üzemeltetésvezetőként. Ezután a Postabankban folytattam számítástechnikai régiós vezetőként. Közben elvégeztem a gazdaságmérnök szakot itt Miskolcon, majd egy bankárképző tanácsadóit a budapesti Nemzetközi Bankárképzőben. Akkor már az informatikai feladatok mellett beleástam magam a banki ügyekbe is. 2000-ben már a K&H-ban dolgoztam fiókvezetőként, majd az utolsó 5 évben régiókoordinátorként.

Erre mondják, hogy nem semmi. Nemrég óta viszont több ideje van…

Gulyás István: Tavaly márciustól vagyok nyugdíjas, de még év végéig csökkentett munkaidőben visszajártam a bankba. Idén januártól vagyok teljes körű nyugdíjas. Ismerek néhány nyugdíjast, akik nehezen élték meg ezt a váltást. Nekem talán a Rotary is segít ebben, mert ott aktív az ember, vannak célok, tervek, feladatok. Édesapámtól is ezt láttam: 86 évet élt, és az utolsó években is citerázott a helyi falusi citerazenekarban. Ez egy nagyon jó cél, program volt. Mentek koncertezni, fellépni ide-oda, minden héten próba volt, ez éltette őt egyedül, mert édesanyám már korábban meghalt. Fontos, hogy mindig legyenek célok. Jelenleg úgy látom, hogy nagyon sok dolgom, tervem van, amivel foglalkozni fogok – remélem, még sokáig. Itthon például elkezdtem filmeket vágni, régi családi filmeket digitalizálni. Fruzsi lányom is művészlélek, gyakran ír verseket. Kristóf fiam, aki a középső gyermek, a Miskolci Ütősöknél kezdte, most pedig Pesten dobol 2-3 zenekarban is egyszerre. Ebből persze nem lehet megélni, de ez neki egy fontos örömforrás. Mindezt munka mellett csinálja.

Ha már így belevágott: a többiek?

Gulyás István: A nagylányom, Adrienn egy nagy nemzetközi tanácsadó cég pénzügyi tanácsadó részlegénél dolgozik, ahol 17 kelet-európai ország pénzügyi tanácsadói munkájának koordinálásában vesz részt. Feleségem a Jezsuita Gimnáziumban tanár. Jövő nyártól lesz ő is nyugdíjas. Fruzsi lányom a harmadik gyerek: ő itthon van, sajnos vak és mozgássérült. Ez a betegség másfél éves korában jelentkezett. Sokféle tipp volt a diagnózisára, de annak ellenére, hogy bejártuk a fél világot vele, nem nagyon derült ki, hogy mi a pontos diagnózis. A legutolsó, Hollandiában végzett vizsgálatok egy fehérjeanyagcsere-problémára visszavezethető betegséget valószínűsítenek. Budapesten végezte az általános iskolát egy katolikus intézményben, ahol elsősorban vak és mozgássérült gyermekekkel foglalkoznak. Nagyon jól érezte ott magát, minden hétvégén hazahoztuk, hogy a családdal is aktív maradjon a kapcsolata. A testvérei imádják, és ő is őket. Nagyon jó hangulatú „gyerek” a mai napig. A Jezsuita Gimnáziumban érettségizett, majd a Miskolci Egyetem bölcsész karán szerzett diplomát. Két éve egyik napról a másikra újabb romlás állt be az állapotában. Lebénultak a kezei, a nyelőizmai, a légzőizmai, és az intenzív osztályra került. A beépített légzőkanül miatt nem tud beszélni. A hosszú intenzív kezelést követően egy otthonlélegeztetési program keretében került haza. Amíg én is dolgoztam, intenzíves ápolónők voltak vele napközben. Amióta eljöttem nyugdíjba, azóta én vagyok a „főnővér”. Egy ilyen betegség nyilván jelentősen befolyásolta a családunk életét, de bármennyire is furcsa, nem negatívan. Megtanultuk a problémákat kezelni, mindig a lehető legjobbat kihozni a lehetőségekből. A másfél éve tartó „új állapot” új kihívások elé állított bennünket. De vagyunk olyan vagányak, hogy tavaly már több koncerten voltunk Fruzsival, mint a korábbi években, lélegeztető­géppel, tolókocsival. Imádja a zenét, a gimiben énekkaros volt, tanult zongorázni. Sok családról hallottunk, ahol egy sérült gyermek megjelenése szétbomlasztotta a családot. A vakon született gyermekeket sokszor otthagyják a kórházban. Nálunk Fruzsi betegsége, hála Istennek, inkább összekovácsolta a családot. Ehhez persze kell az ő pozitív hozzáállása, akarat­ereje is.

Egészen hihetetlen, amiről és ahogyan beszél… Fruzsi azóta is fekszik?

Gulyás István: Igen, pontosan két éve történt ez az újabb hullám, azóta már javult a helyzet, tud már szájon át étkezni, de be van építve egy gyomorszonda is, ahol a gyógyszereket adjuk be neki. A hallása is visszajött, mint mondtam, korábban énekkaros volt, zongorázott, tehát a manuális dolgai teljesen rendben voltak. A laptopot profi módon kezelte, az órákon a gimnáziumban és az egyetemen így jegyzetelt, emellett használt diktafont is. Minden kütyüt szívesen használt, vak létére gyorsan megtanulta kezelni a beszélő mobiltelefont is. Fruzsi mindig is maximalista volt, és kikérte magának, ha különbséget tesznek közte és a többi gyerek között, mert ő vak és mozgássérült. Kitűnőre érettségizett, és az egyetemen is 4,72 volt az átlaga. Olyan szakdolgozatot írt, amit ma is mutogatnak az egyetemen. A jelenlegi állapot annyiban nehéz, hogy nem tudja az eszközöket a korábbi módon használni. Csak a segítségünkkel tud e-mailt, SMS-t írni, melyek a kapcsolattartás fontos eszközei. Azért a mindennapok során próbálunk ezen túllendülni, adunk egymásnak feladatokat. Most januárban az unokámnak egy bábfilmet készítettünk. A forgatókönyvet, a zenét és a párbeszédeket is Fruzsival közösen írtuk meg, ami mindkettőnknek adott egy jókora sikerélményt.

Miként kommunikálnak?

Gulyás István: Az elején mondtuk az ABC-t, és ő a szájával és fejével jelezte, melyik betű a következő. Így raktuk össze a szavakat, mondatokat. Most tudja a zöngétlen hangokat mondani a szája formálásával, ami suttogásszerűnek hallatszik, viszonylag jól értjük egymást. Néha így sem jön össze, de akkor visszatérünk az ABC-zéshez. Bizakodóak vagyunk, hiszen az utolsó másfél év alatt nagyon sok apró javulás történt az állapotában. Nem is gondoljuk, mennyire fontos, de már meg tudja vakarni a saját orrát a jobb kezével.

- Juhász-Léhi István -

Hogyan lehet bekerülni?

„Mindig kell egy ajánló a klubból, aki behoz egy új embert. Az új tagjelölt eljárogat pár hónapig, fél évig, s ha megtetszik neki a csapat meg a klubélet, akkor ott marad, ellenkező esetben lemorzsolódik” – magyarázta Gulyás István. „Ugyanez fordítva is igaz: ha a csapat úgy érzi, hogy nem szívesen dolgozik együtt a jelölttel, akkor nem szavazzuk meg, hogy a tagunk legyen. Ebben is demokratikusan történik a döntés, minden meglévő tagnak el kell fogadni az új tagjelöltet, csak úgy lehet a közösség tagja. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a csapatban a jókedv. Nem mindenütt van így, de a mi társaságunk jókedvű csapat, oldott a hangulat.”