”Amikor én még kissrác voltam…”

Bródy János sorai jutnak eszembe, amikor megfogalmazom azokat az érzéseket, amelyek a szeptemberi iskolakezdés kapcsán bennem felmerülnek. Radványi Árpád írása.

A mindennapi nevelő­-oktató munkánkba­­n meghatározó fókuszt kap az élményt adó pedagógia­­­.

Kissrác korom óta „bámultam a felnőtteket”. Minden felnőttes mozdulatból, gesztusból, gondolatból ellestem valamit, magamévá tettem. Az alapokat adó családi minták után jöttek az életre szóló pedagógusi modellek. Ennek következtében én már általános iskolás koromban komoly elhatározást tettem.

Nem véletlenül. Hiszen az, aki Ivancsó Gyuri bácsin, Gálné Maresz nénin vagy Réz Attila bácsin szocializálódott a Fazekasban, az tudja, miről beszélek. Folytatódott a sor a Földesben Osgyáni Zoltánnal, Pápai Sándorral, Szegedi Győzővel és még nagyon sok remek nevelővel. Ekkor már tudtam, Bródyval ellentétben, hogy nekem jó lesz majd, ha egyszer nagy leszek. Tanár leszek! Az ok egyszerű.

Ezekhez az emberekhez akartam már gyerekként hasonlítani, hiszen olyan élményeket, együtt megélt perceket kaptam tőlük, amelyek a mai napig elkísérnek. A tanárképzésben hamar megtanultam, hogy mi tesz majd engem tanárból pedagógussá. Talán felesleges mondanom, hogy a kettő között óriási a különbség és áthidalhatatlan a szakadék.

A szerencse is mellém szegődött. Az általános iskola, amely 26 éve munkahelyem is egyben, megismertetett egy újabb „márkanévvel”, Pecsét Tiboréval. Sorsom, a szó szoros értelmében, megpecsételődött. Ekkor már teljesen „függő lettem”, gyerek- és iskolafüggő. Akik ismernek, vagy velem együtt dolgoznak, azok tudják, hogy ez nem túlzás. Nekem már augusztusban az „anyagon” jár az eszem.

Boldog vagyok, hiszen az engem körülvevő közösség és a családom is ezt tudomásul veszi, támogatja. Hálás vagyok nekik. Hivatás és hobbi szerencsés találkozása ez. Aki gyerekekkel foglalkozik és egy picit még pedagógusnak is született, az így gondolja ezt.

A 2017/2018-as tanév nálunk, én azt hiszem, élményekben gazdag év lesz.

Munkatervünkben, a mindennapi nevelő-oktató munkánkban meghatározó fókuszt kap az élményt adó pedagógia. Már a tanév felütése is ezt jelezte. Az első élményt gyermekeink ajándékba kapták. A megszokott iskolai tanévnyitók helyett rendhagyó helyszínen – a KAFFKÁT és a KÖNYVEST összekötő Dr. Peja Győző emlékparkban –, csodás zöldövezetben tartottuk formabontó ünnepségünket. A csillogó gyerekszemeket látva a meglepetés remekül sikerült. Ha csak azt értük el, hogy könnyebb lett az átmenet a nyári pihenés és az iskolában ránk váró 180 tanítási nap között, már megérte.

A célunk azonban ettől jóval több volt. Sokan nem tudják, hogy intézményünk két telephelyen működik és hajdan két rivális iskolából kovácsolta eggyé az integráció. Annak élménye, hogy most együtt ünnepelt 800 diák és köszöntötte elsőseit, tovább erősítette bennünk azt az érzést, hogy észak és dél (hajdani Észak-Kilián, Dél-Kilián) nem ellentétes pólus és égtáj, hanem összeköti hagyomány, érték, a Dr. Peja Győző emlékpark, valamint 2017. szeptember 1-jétől egy „KÖZÖS ÉVNYITÓ, A KEZEKNÉL”.

Talán a legnagyobb élményt akkor kaphatják majd tanulóink, ha a Miskolci Tankerületi Központ nyertes EFOP-os pályázata megvalósul a tanév során, és a több millió forintos beruházással megújuló tornatermet gyermekeink birtokba veszik majd. Ennek reményében kívánok mindenkinek vidám, élményteli, érzelmekben gazdag tanévet.

Hajrá Kaffka, hajrá Könyves, hajrá Miskolc, hajrá Diósgyőr!

Szerzőnk a Miskolci Könyves Kálmán Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola és a Kaffka Margit Általános és Alapfokú Művészeti Tagiskola megbízott igazgatója

- Radványi Árpád -