Ez a kutya nem az a kutya?

Golop - Öt év kellett a kutyalelövéses történet lezárásához.

2012 szeptemberében kezdődött Kiss Lajos golopi polgármester számára az a történet, ami öt évvel később, a napokban záródott le.

14 tárgyalás

– 2012 szeptemberében valóban rálőttem egy kutyára, aki a faluban rám és két nőre támadt – mondja Kiss Lajos. – Egy nyílvesszőt lőttem a kutyába. Egy íj volt nálam, akkor vásároltam, Miskolcra akartam vinni bevizsgáltatni. Egy 32 fontos női íj volt, gyakorló nyílvesszővel, halálos sebet nehezen tudtam volna vele ejteni. Ha egy vasvilla lett volna a kezem ügyében, azzal védtem volna meg magunkat. A büntető törvénykönyv szerint a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől, a támadás következményeit a támadónak kell viselnie és a védekezés arányosságát a bíróság minden esetben külön mérlegeli. A lövés után a kutya elszaladt. Kijött a rendőr­ség, de a támadás helyén nem helyszíneltek. Később még öt másik kutya megölésével is megvádoltak. Ezek közül kettő bizonyítottan élt, de több hónapig nyomoztak utánuk. Olyan rózsás a bűnügyi helyzet, hogy az élő kutya halála ügyében kell nyomozni. Az ügyemben kirendeltek egy igazságügyi szakértőt, aki nem szerepelt a névjegyzékben, így szakvéleményt sem adhatott volna. A szakértő egy évvel az eset után jött ki helyszínelni és az akkori állapotot írta le úgy, mintha az a cselekmény idején lett volna, pedig azóta rengeteg törmelék került oda. Hiába mutattam az Észak-Magyarországban novemberben megjelent cikkben lévő fotót, hogy ott semmilyen törmelék nem volt akkor, nem vették figyelembe. Azzal érvelt, hogy a kutya a törmelék közé be volt szorítva és csak színlelte a támadást. Az ő szakvéleménye alapján vádoltak meg és ítéltek el.

„Gödörből lőttem?”

A szeptemberi lövés után egy órával a helyszínen találtak egy hasonló fajtájú kutyát, ami már nem élt és az oldalából kiállt egy nyílvessző.

– A boncolási jegyzőkönyvben szereplő sérülések után rájöttem, ez a kutya nem lehet az, amelyikre rálőttem. Az eset után a meglőtt kutya több embere is rám támadt, de az ő vallomásukat nem fogadta el a bíróság. A kutyának át volt szúrva a lába, hasba volt szúrva, volt rajta egy kiterjedt véraláfutás és az a seb, amelyikben a nyílvessző volt, majdnem átért rajta. Egy nyílvessző, ami nem is volt az enyém, ennyi sebet nem okozhat. A szakértő ezt úgy magyarázta, hogy a nyílvessző ki-be járt a kutyában, ami lehetetlen! A nyílvessző olyan szögben állt a kutyában, ahogy álló ember álló kutyára nem lőhet. Olyan szögben állt bele a kutyába, hogy vagy mindkettőnknek a földön kellett volna feküdni, vagy gödörből lőttem volna? Az első fokon a vádat és az ítéletet arra alapozták, a kutyát én lőttem meg, és el is ítéltek pénzbüntetésre, valamint az eljárási költség megtérítésére. Az elsőfokú ítéletben arra hivatkozott az eljáró bírónő, hogy azért nem fogadható el az a védekezés, hogy a nyílvessző nem az enyém, mert a tanúk nem tudtak más olyan embert mondani, akinek nyila lett volna. Az, hogy sem ujjlenyomatom, sem DNS-mintám nem volt rajta, senkit sem zavart. Ezt a bizonyítást a másodfokú bíróság is helyben hagyta. Ezt olyan boszorkányperes bizonyítási eljárásnak érzem. Másodfokon már másik igazságügyi szakértő volt, aki szerepel a névjegyzékben, és aki megállapította, a nyílvessző, amit a kutyában találtak, legfeljebb 45 milliméterre hatolhatott az állatba, így ha el is érte a tüdőt, komolyan nem sérthette meg. Ráadásul a lövedék behatolásakor nem volt a tüdőn vitális reakció, azaz egyáltalán nem zárható ki, a nyílvessző a kutya pusztulása után került a tetembe. A jogerős ítéletben egy próbára bocsátottak, így nem váltam alkalmatlanná a polgármesteri tisztség betöltésére. Az eljárási költséget meg kell fizetnem. Úgy érzem, koncepciós eljárás folyt ellenem. Hogy megbántam-e, hogy rálőttem a kutyára? Magamon kívül két embert kellett megvédenem. Sem előtte, sem azóta nem bántottam állatot, akkor sem akartam, csak kivédeni a támadást – mondja Kiss Lajos.

- ÉM-BG -