„Elégedettnek érzem magam, elmondhatom, hogy teljes az életem”

Miskolc - Tünde szerepe szép és nemes feladat, de várja vissza a Kivilágos kivirradtigot is. Interjú: Prohászka Fanni színművésznővel.

Prohászka Fanni, a Miskolci Nemzeti Színház művésze nem készít összegzést az óévről. Mint mondja, ő inkább olyan típus, aki folyton reagál magára és ilyenkor nincsenek nagy rácsodálkozásai. Vele beszélgettünk.

Próbálok megtalálni valamiféle­­­ harmóniát." Prohászka Fanni

Hogy érzi magát Miskolcon?

Azt hiszem, két és fél éve volt, hogy először dolgoztam itt. Akkor még egyetemista voltam. Az első évemben csak novemberig dolgoztam, aztán legközelebb májusban. Az még egy felemás év volt, mostanra nagyon megszerettem itt lenni, de nem mondom, hogy eleinte nem okozott nehézségeket elszakadni a saját közegemtől, a családomtól és a barátaimtól, akik mindannyian Budapesthez kötődnek.

Bejön önnek a többlakiság?

Igen. Szerencsére még van két előadás, ami elég ritkán, de fut Budapesten, és minden hétvégén feljárok a barátaimhoz és a családomhoz. Most azt érzem, hogy megtaláltam az egyensúlyt és ez most így pont tökéletes.

Milyen Tündének lenni?

Nagyon szép és nemes fel­adat, és persze nagyon nehéz is. Először jó, mert egy főszerep, aztán a második benyomás az, hogy Úristen, ebből mi lesz. Utána, amikor összeállt, újra óriási élmény játszani. Jó érzés, hogy rám gondoltak. Nehézség volt az, hogy nem akartam szépelegni, szépen „elszavalni”, ugyanakkor attól is tartottam, hogy emiatt túl száraz lesz, mert nem szabad túl sterilen sem mondani ezeket a szövegeket.

Hogy érzi: sikerült?

Azt hiszem, hogy igen, vagy legalábbis jó úton vagyunk efelé. Minden előadás ezentúl is egy próba lesz, hogy megtaláljuk a legjobbat.

Megtalálta a helyét Miskolcon, vagy a színház találta meg önt?

Kettős a dolog! Engem Kiss Csaba hívott először, és amikor idejöttem, pont abban az időszakban volt a váltás. Szerencsére Béres Attila mint új igazgató is látott potenciált bennem, és továbbra is adnak feladatokat, ezért hálás vagyok és örülök, hogy így van.

Itt az év vége. Végiggondolja az óesztendőt?

Lehet, hogy vannak emberek, akik csak ilyenkor csinálnak valamiféle számvetést vagy egy összegzést az évről, de azt hiszem, hogy én inkább olyan típus vagyok, aki folyton reagál magára, ezért ilyenkor nincsenek nagy rácsodálkozásaim. Általában szoktam a helyzetemről gondolkozni. Hetente, naponta tud ingadozni a hangulatom, és hogy hogy látom az életemet, de most elégedettnek és viszonylag teljesnek érzem magam.

Milyen amikor hazamegy: a színház szóba kerül?

Természetesen. Édesanyámmal tudok róla beszélni, ő minden előadást megnéz. Édesapám már nem tud lejönni, nagyszüleim pláne. Ők már nagyon idősek, de persze büszkék, és ha lesz jogsim meg autóm, akkor elhozom őket ide. Pesten megnéztek egy-két dolgot, de vonatoztatni nem akarnám őket. Mindig sokat mesélek, és megmutatom a képeket, hogy valamennyire átadjam az élményt.

Az elmúlt hónapok zaklatási ügyei miatt nem félti a család?

Sosem merült ez fel, nekem nem volt ilyen durva élményem, talán a szerencse mellett az is közrejátszik ebben, hogy zárkózott vagyok, nem hívom ki magam ellen a sorsot. Persze nem ettől függ, és semmilyen esetben sem szabad az áldozatokat hibáztatni.

Lesz valamiféle megtisztulás?

Remélem, ez egy nagyon komoly probléma, kár, hogy csak ekkora botrány lett belőle.

A miskolciak szeretik a színházat?

Nagyon! Elképesztően nagy élmény volt mindez, amikor idejöttem. Hálásak és összetartóbbak a színészeikkel. Nyilván az is közrejátszik, hogy nincs annyi színház, nem éri őket annyiféle inger. Ettől befogadóbbak és érdeklődőbbek. Azt érzem, hogy vidéken az emberek türelmesebbek és kedvesebbek. De persze nem mindig ilyen a hangulat. Volt egy Csongor és Tündénk, ahol a fiatalok végigsusmusolták az előadást, és nem volt egyszerű játszani. Előfordul az ilyesmi, de volt több olyan előadás is, amikor állva tapsoltak. Akkor azt érzi az ember, hogy minden áldozat és belefektetett munka, távollét a szeretteitől megéri.

A fiatalokat nehéz megszólítani?

Mindenkit máshogy kell megszólítani. Nagyon jó rendezőink vannak, akik törekednek arra, hogy igenis ezek az előadások a mához szóljanak, és az itteni közönséghez. Nem éreztem azt, hogy az az előadás hiányossága lenne, de néhány kollégám azt mondta, hogy azért volt ekkora susmusolás, mert foglalkoztatta őket a szerelem, és esetleg még zavarban is voltak. Lehet, hogy ennek szólt ez az elevenség. Ugyanakkor bizonyos szempontból egy visszajelzés is, hogy nincs akkora önkontrolljuk vagy önfegyelmük, mint a felnőtteknek.

Ha van egy kis ideje a színházon kívül, mivel foglalkozik?

Mindig járok színházba hétvégente, amikor több időm van, akkor próbálom felvenni Pesten a fonalat. Nyáron például nagyon furcsa, hogy nincs színház. Olyankor nagyon sokat járunk színházi fesztiválokra, ahol találkozhatunk előadásokkal meg kollégákkal, de azért mostanra már úgy vagyok vele, hogy próbálok megtalálni valamiféle harmóniát. Kimenni a természetbe, olvasás, család, uszoda, sport. Szóval ezek most már fontosak, és azt hiszem, hogy ettől az ember sokkal jobban oda tud figyelni és jobban oda tudja adni magát a színháznak, amikor próbafolyamat van.

- Juhász-Léhi István -

További kérdések és feleletek

A Csendes óceán? „A Csendes óceán, az nagyon régi dolog. Ez tantermi előadás volt, és már nem is fut, már tavaly sem futott.”

Kivilágos kivirradtig? „Épp szünetel, mert Czakó Julcsi babát várt és most már babázik is, de reméljük, hogy ez visszatér, mert nagyon szeretjük ezt az előadást és nagyon-nagyon boldogok voltunk a sikerétől, amikor az évad legjobb előadása lett idén. Csodálatos volt, hogy budapesti színházak előtt vittük el a díjat.”

Elza, vagy a világ vége? „Igen, az is az egyik favorit, de az is vissza fog térni elvileg most januártól.”

Bűn és bűnhődés. „A Bűn és bűnhődés is fontos nekem, főleg azért, mert Feczesin Kristófot, aki Raszkolnyikovot játssza, 10 éve ismerem, szerelmem és osztálytársam is volt. Most a kollégám. Ez egy nagyon hosszú kapcsolat, és élmény volt nézni, hogy ő végigcsinálja, és mit hoz ki belőle és hogy mennyit fejlődik.”

Ahogytetszik. „Nagyon jó munka volt! Ez a tavalyi évad végén készült, de előtte volt egy szünet, utána jött a nyár, úgyhogy amolyan jutalommunka volt. Nagyon szerettem Rusznyák Gáborral dolgozni, mert nagyon szeretem az ízlését és ahogy gondolkodik. Lehet, hogy nem lesz olyan visszhangja, mint a Kivilágosnak, de nagyon jó játszani. ”