„Maradjanak emberek” - Elismerték a miskolci főnővér kiváló munkáját

Miskolc - Miniszteri elismerő oklevelet kapott Kramcsák Mónika, a gyermeksebészeti traumatológiai és égési osztály főnővére.

Batthyány-Strattmann László születésének évfordulója alkalmából Miniszteri Elismerő Oklevelet kapott nemrégiben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kórház Velkey László Gyermekegészségügyi Központ Gyermeksebészeti, Traumatológiai és Égési Osztályának főnővére, Kramcsák Mónika, aki szakmai munkája elismeréseként részesült a kitüntetésben. 1990. augusztus elseje óta dolgozik a GYEK-ben, ám bevallja: ő sem az egészségügyben képzelte el „annak idején” a jövőjét.

Az embert viszont semmi sem helyettesítheti.” Kramcsák Mónika

Minden megváltozott

– Édesanyám terelt ebbe az irányba, hiszen én dísz­növénykertész vagy idegenvezető szerettem volna lenni – árulja el lapunknak Kramcsák Mónika főnővér. – Az egészségügyi szakiskolai és a gyakorlati évek alatt kör­vonalazódott számomra, hogy a gyerekápolásban szeretnék dolgozni, amennyiben az ápolást választom. Ez így is lett, azonban elképzeléseim visszaköszönnek jelenlegi hivatásomban, hiszen valamilyen szinten az ember idegenvezető is, amikor a betegeknek­­­ és a szülőknek segít.­­­ A virágok szépsége pedig minden gyermek személyiségében­­­ tükröződik vissza.

Felvetem: 27 év nagy idő. Mi változott leginkább?

– Minden megváltozott – mondja. – Változott az egészségügyi törvény, ami lehetővé tette a szülők számára, hogy folyamatosan a kórházban tartózkodjanak gyermekeikkel, azonban nem változott az infrastruktúra, ami számos konfliktusforrás nap mint nap. De megváltozott a világ, megváltoztak az igények, irányunkba, az ápolók felé rendkívül magasak az elvárások, de változtak a gyermeknevelési módszerek, az egészségügy iránti szemlélet, rohamosan fejlődik a technikai felszereltség. Az embert viszont semmi sem helyettesítheti: az emberi mosolyt, jó szót, kommunikációt, egy-egy simogatást. Egy robot ezt nem fogja tudni.

Kramcsák Mónika kiemeli: napi munkám során közel 70 embert gardírozok nap mint nap. És hogy mit kívánna egy jó tündértől, ha tehetné?

– Azt, hogy az emberek maradjanak emberek – jelenti ki.

- Juhász-Léhi István -

Érzések és elengedés

„Nagy veszteség, amikor egy fiatal pályakezdő kolléga, akiben nagyon sok reményt látok és rátermett, elhagyja a pályát. Mit mondhatok? Menjen, mert nem tudok mást mondani, ám borzasztóan sajnálom. Ez történt idén szeptemberben is, amikor egy fiatal pályakezdő kolléganőt, akiben nagy reményeket láttam, így kellett elengednem. Kettős érzések dúlnak bennem ilyenkor, hiszen szeretném, ha maradna, de nincs anyagi lehetőségem” – mondta kérdésünkre Kramcsák Mónika.