2018.01.14. 18:32

Hivatás, házasság, harmónia. Újra Miskolcon az Egri & Pertis Zongoraduó

Címkék#zongora #interjú #Egri & Pertis Zongoraduó #hangverseny #Miskolci Szimfonikus Zenekar #Zene #Miskolc #Pertis Attila #zenélés #Egri Mónika

Miskolc - A zongorakettős színes programmal készül a miskolci közönség számára. Interjú az Egri & Pertis Zongoraduó tagjaival.

„Nem egymás mellett élünk, hanem közösek az élményeink, fejtöréseink, kalandjaink, sikereink és csalódásaink” – ez a teljes harmónia receptje Pertis Attila szerint, aki feleségével, Egri Mónikával együtt érkezik Miskolcra január 18-án.

Nincsenek véletlenek – tartja a mondás. Az önök életútját, karrierjét is számos véletlen alakította. Meséljenek kicsit arról, hogyan emlékeznek vissza a kezdetekre. Hogyan alakult az Egri & Pertis duó?

Egri Mónika: Kalandosan és romantikusan, merthogy egy gimnáziumi osztályba kerültünk a Bartók Konzervatóriumban és igen hamar megszerettük egymást. Így szintén korán merült föl bennünk a közös zenélés gondolata. Képesek voltunk tanítás előtt, reggel háromnegyed 7-re bemenni a konziba, hogy kapjunk egy kétzongorás termet és próbálhassunk egy kicsit. Ezt mai fejjel, amikor korán csörög a vekker, szinte el se hiszem. A következő lépcső az volt, amikor Bécsben közös tanárhoz kerültünk, és impulzusai révén közös stílust alakítottunk ki, melyet – szólótanulmányaink mellett – koncerteken és versenyeken is „kipróbálhattunk”. Az itt elért sikerek további ösztönzést jelentettek számunkra, éreztük, hogy érdemes csinálni, így a szólónagydiploma után nem volt kérdés, hogy a duózásra specializálódunk. Kérdés volt viszont, hogy elegendő-e a repertoár ahhoz, hogy az életünket ennek szenteljük. Ezt a kétséget szerencsére már az akkoriban megkezdett kutatásaink szertefoszlatták, azóta akkora anyagot gyűjtöttünk, hogy legalább 120 évig kell élnünk, amíg mindent megtanulunk. Pályánkra nézve meghatározó volt még a Hungarotonnal kialakult munkakapcsolat, melynek gyümölcse a számos – World Premier Recordingként megjelent – CD és DVD, valamint a rendkívül ritka, Pleyel-féle duplazongora (egy testben két lélek, illetve két zongora) egyik utolsó fellelhető példányának a felbukkanása és Svájcból való hozzánk kerülése.

Pertis Attila: Igazából nem nagyon hiszek a véletlenekben, utólag visszatekintve sok összefüggést fedez fel az ember az életútjában. Nagyon fiatalon ismerkedtünk meg, ez biztosan sokat segített abban, hogy zenélésünk, duónk később szervessé, egyöntetűvé váljon. Érettségi után a bécsi zenei egyetemen már egy tanárhoz jártunk, ez már tudatos választás volt, az együtt muzsikálás ötlete akkor már világosan megfogalmazódott a fejünkben, ezért tartottuk fontosnak, hogy ott már egy osztályba kerüljünk. Diplomáink után pedig mindketten közösen döntöttünk úgy, hogy a duózás lesz a szakmai utunk.

Repertoárjuk rendkívül széles skálán mozog. Mi az, ami a legközelebb áll a szívükhöz? Legyen szó akár műfajról, zeneszerzőről vagy egy-egy alkotásról.

Egri Mónika: Nehéz bárkit is kiemelni, de különösen közel áll hozzám Schubert. Ilyen „könyörgő-zenét” szinte senki más nem tudott írni, de nagyon szeretem – sok kollégánkkal ellentétben – a könnyed, szinte szórakoztató zenéket komponáló szerzőket is, mint Webert, Saint-Saënst, vagy akár Gershwint, Joplint.

Pertis Attila: Ezt szinte lehetetlen megválaszolni. Egyrészt a duórepertoár olyan szerzőket és darabokat tartalmaz (a barokktól napjainkig), melyek közül nehéz bárkit is kiemelni, másrészt mindig felbukkannak újabb meglepetések, mint például Gróf Széchényi Imre, akinek a műveivel 2016-ban találkoztunk először. De talán az igazi ok az, hogy mi mindig éppen azokért a szerzőkért lelkesedünk, akiknek a műveit éppen műsoron tartjuk. Nem hazudok tehát, ha „előrejelzésként” azt mondom, hogy 2018 januárjában Mozart, Liszt, Széchényi Imre és Saint-Saëns zenéje fog a szívünkhöz legközelebb állni.

Rég volt már közös koncertélményük a miskolci zenekarral. Mit várnak az újbóli együttműködéstől?

Egri Mónika: Ha nem tévedek, Mendelssohn kettősversenyét játszottuk együtt. Nagy örömmel készülünk az újbóli együtt muzsikálásra a zenekarral.

Pertis Attila: Nekem egy személyes aspektusa is lesz ennek a koncertnek: még gyerekként, a legelső „komoly” zenekari fellépésem épp a Miskolci Szimfonikus Zenekarhoz fűződik, Mura Péter vezényletével Haydn D-dúr zongoraversenyét játszottuk. A zenekarral mindvégig megmaradt a kapcsolat, duónk Kovács László vezényletével Mendelssohn Kettősversenyét játszotta Budapesten. Ritkán vállalunk szólófellépéseket, a duózás minden energiánkat leköti, de 2013-ban elszántam magam egy kivételre, amikor a Miskolci Szimfonikus Zenekar felkért, hogy az 50 éves jubileumi hangversenysorozatuk részeként játsszam el velük Brahms B-dúr zongoraversenyét. Nagy lelkesedéssel készültem erre a „nosztalgiakoncertre”, melyet azonban sajnálatos módon egy tüdőgyulladásba forduló influenza meghiúsított: pár nappal a koncert előtt – orvosi tanácsra – le kellett mondanom a koncertet…, vigasztalhatatlan voltam. Épp ezért külön örülök, hogy 2018-ban „jóvá tehetem” ezt a szerencsétlen epizódot, és együtt zenélhetünk a miskolci közönségnek!

Hogyan ajánlanák a műsort a közönségnek?

Egri Mónika: Mindenképpen kiemelném, hogy a kétzongorás műfaj egészen különleges, egyedi, amit a közönség nem hallhat mindennap, a két zongora sztereó hangzása mindenki számára élményt jelent. Ezenkívül megemlíteném Széchényi Imre nevét, hiszen nagyon kevesen tudják, hogy ez a tehetséges magyar család kinevelt egy nagyszerű zeneszerzőt is, aki többek között Liszt, Jókai Mór és Johann Strauss barátja volt.

Pertis Attila: Először is a kétzongorás hangzás különlegességére hívnám fel a figyelmet, amit a közönség most kétféle módon is élvezhet: Mozart és Saint-Saëns esetében a zenekar és a két zongora párbeszéde és „tutti”-ja ragadja meg a hallgatót, Liszt és Széchényi műveinél (melyek zenekar nélkül csendülnek fel), viszont a két önálló szólisztikus hangszer attraktív egybeolvadására fülelhet majd a publikum. Liszt népszerű Rákóczi-indulójának eredeti kétzongorás változata előtt még megidézzük barátja, Széchényi Imre gróf zenei világát is, tisztelegve a 120 évvel ezelőtt elhunyt szerző előtt. Végül Saint-Saëns felülmúlhatatlan humorú, elévülhetetlen dallamokkal (gondoljunk csak a Hattyúra!) megtűzdelt, sziporkázó kavalkádjával, az Állatok farsangjával zárjuk a koncertet. Túlzás nélkül mondhatom, hogy ez a műsor tényleg minden korosztálynak élményt ad, így akár családi programként is érdemes betervezni.