Ha kedd, akkor kóruspróbát tartanak a sajókeresztúri lányok, asszonyok

Sajókeresztúr - Az Őszi Napsugár Nyugdíjas Klub kórusa tíz évvel ezelőtt alakult.

A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár… Megdöglött a bíró lova, nyúzza meg a bíró maga… Csicsónénak három lánya, mind a három egy szoknyába – csak néhány népdal, amit végighallgatunk Sajókeresztúron a napokban, jó kedvünk lett tőle. A gyönyörű dallamok az Őszi Napsugár Nyugdíjas Klub női kórusának próbáján fogadtak bennünket, szívesen hallgattunk volna belőle több csokorra valót.

Fellépésre készülnek

Mint tíz év óta minden kedden délután, most is össze­gyűltek az asszonyok a próbára, amelyet szívesen folytattak annak ellenére is, hogy megérkeztünk. Épp fellépésre is készültek, hiszen látogatásunk után néhány nappal utaztak Sárkeresztúrra – ahol a keresztúri települések találkozóját tartották –, ott szórakoztatták az egybegyűlt vendégeket. Aztán közeledik az újabb nagyobb bemutatkozás szeptemberben Pelsőcön, ahol a Sajó vize összeköt program idei rendezvényén énekelnek majd.

Molnár Józseftől, a nyugdíjasklub vezetőjétől megtudtuk, az idén meg is ünneplik a 10 éves jubileumukat. A kezdetekről a klub korábbi vezetője, Rátkai Józsefné Éva mesélt.

– Tíz évvel ezelőtt vetődött fel, hogy alakítsunk egy kórust – mondta. – Emlékszem, megénekeltettem a lányokat, kicsit meg is sértődtek. Rendszeresen összejövögettünk éveken át, de csak magunktól készültünk.

– Gyakran össze is vesztünk – veszi át a szót az egyik asszony, a többiek bólogattak, nevettek. Az is Éva ötlete volt, hogy hívjanak magukhoz egy kórusvezetőt, ő maga Tündét nézte ki, aki a szirmabesenyői kórus vezetője volt. Nem is sejtette, hogy néhány év múlva valóban elvállalja majd az ő kórusukat.

Dojcsákné Bodnár Tünde ének-magyar szakos tanári végzettség mellett tanulta ki a kórusvezetés csínját-bínját. Olyannyira sokat csiszolt a lányokon, asszonyokon, hogy komoly eredményeket értek el a különböző megmérettetéseken.

Szép eredmények

Nehéz felsorolni, hány kitüntetéssel, különdíjjal érkeztek haza a versenyekről. Szikszón például háromszor is arany minősítést sikerült szerezniük.

– Addig sem volt baj a lányokkal, amíg egyedül énekeltek, mindegyiküknek jó a hangja – mondta Tünde. – Csak össze kellett őket rázni úgy, ahogy egy szakmai vezető tudja. Megtanultuk, hogy kell felállni a színpadra, ott hogyan kell viselkedni, összeállítottuk a népdalcsokrokat.

– És Tünde velünk énekel, sokat szólózik is – jegyezték meg a többiek. Most már egyébként fellépőruhájuk is van, az egyik asszony magára is öltötte, úgyhogy megnézhettük: nagyon szép.

– Az önkormányzat hozzájárulásával készült – büszkélkedtek, mint kiderült, a helyi közfoglalkoztatott varrónők varrták. Tünde magyarázta is, miért éppen olyan, amilyen. A tájegységüknek nincs jellegzetes népviselete, így kérdéses volt, hogy milyen legyen a ruha. Annak idején, a ’90-es években, amikor még a szomszédos településen a besenyői népdalkört vezette, Tünde Fügedi Márta etnográfusnál érdeklődött, hogy mit ajánl, és ő egy stilizált ruhát ajánlott derékban szabott pruszlikkal, fodorral, szoknyával. Ezt varratták most meg.

Bálok, kirándulások

A tízéves kórus egyébként sokfelé lép fel a környező településeken is, de a helyi rendezvényeken mindenképp. Közben aktívan részt vesznek a tizenkét éves nyugdíjasklub munkájában is. Annak működéséről Molnár Józseftől tudtunk meg többet. Megvan az éves menetrendjük, amibe három bál is belefér, valamint évi több kirándulás.

– Gyakran halljuk más településeken élőktől, hogy irigyelnek bennünket a klub miatt, olyannyira aktívak vagyunk – jegyezte meg József. Megtudtuk, július elején például Kassára utaznak kirándulni.

Hajdu Mariann