Nincs jogász túlképzés, szükség van mind a nyolc jogi karra

Miskolc - Alaptörvény módosításról, új törvényekről beszélgettünk az igazságügyi miniszterrel Miskolcon. Interjú: Trócsányi László igazságügyi miniszterrel.

A Miskolci Egyetem csütörtöki, diplomaátadó ünnepségére volt hivatalos Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter, aki Tiszteletbeli Doktori Oklevelet vehetett át. A miniszterrel az ünnepség előtt tudtunk egy interjú erejéig beszélgetni a jogi képzésről és több aktuális témáról.

– Tiszteletbeli Doktori Oklevelet vehet át, mit jelent az Ön számára ez az elismerés?

– Egy igazságügyi miniszternek nagy büszkeség, különösen, ha a miniszter egyetemi tanár egy állam- és jogtudományi karon, ha egy másik egyetemtől díszdoktori címet kap. A díszdoktori címet jelképnek tekintem, amit a Miskolci Egyetem ad át, de ez a jogászképzés színvonalának emelését célzó igazságügyi minisztériumi programnak szól, amire büszke vagyok, mert így hozzá tudunk járulni a vidéki jogi karok életképességéhez. 2015-óta a magyar kormány évente ötszázmillió forinttal támogatja a jogi karokat. A jogászképzés színvonalemelését célzó támogatásnak a keretében kétfajta program valósul meg. Az egyik a tudományos kutatásnak a támogatása, és itt meg kell említeni, hogy a miskolci állam- és jogtudományi karon nagyon komoly környezetvédelmi kutatások folynak, többek között a víz, a levegő kapcsán és olyan alapkérdésekkel foglalkoznak, amelyek mindannyiunkat érintenek, mint a Föld védelme. A tudományos kutatás mellett nagyon jelentősek a jogászösztöndíj programok. Ez azért is fontos, mert a jogászképzés jórészt fizetős, és azt gondoljuk, hogy a vidéki jogi karoknak támogatást kell nyújtani az ösztöndíjak odaítélésével. A 2016-os bevezetése óta a Miskolci Egyetemen Nemzeti Kiválósági Jogászösztöndíjban részesült 184 fő, ők ténylegesen ingyen tanulhatnak. Illetve Tanulmányi Jogász-ösztöndíjban részesült 454 fő, ami azt jelenti, hogy számukra lényegesen olcsóbb a jogászképzésen a részvétel. Ezzel segítséget tudunk nyújtani a családoknak, elő tudjuk segíteni, hogy a miskolci jogászképzés megmaradjon, ami nagyon fontos, a vidék népességmegtartó ereje szempontjából is.

– Korábban felmerült, hogy túl sok jogászt képzünk, ezt miként látja?

– Magyarországon nincs jogász túlképzés, szükség van mind a nyolc jogi karra, természetesen van egyeztetés, hogy melyik karnak mi legyen a prioritása. Én örömmel vettem, hogy a miskolci jogi karon a környezetvédelem előtérbe került, hisz a globális kérdések válnak a világban aktuálissá, és ezek között a környezetvédelem az egyik legjelentősebb. A szén-dioxid kibocsájtás kérdése, a Föld védelem, a génmódosítás-mentes mezőgazdaság, a vízvédelem, ezek mind alapvető kérdések.

– Az utóbbi időszak egyik vitás kérdése volt, hogy szükség van-e az önálló közigazgatási bírósági szervezet létrehozására. Hogy látja ezt a kérdést, hol tart ennek az egyeztetése most?

– Ez valóban egy nagyon aktuális kérdés, én 2014. június 6-án, még a korábbi kormányzati ciklus kezdetén az igazságügyi bizottság előtti meghallgatásomon jeleztem, hogy a közigazgatási bíráskodás kérdését prioritásnak tartom. Ez egy speciális bíráskodási forma, teljesen más, mint a hagyományos bíróságok munkája. Más a bíró szerepköre, mások a felek, akik részt vesznek a perben, úgy gondolom, hogy a közigazgatási bíráskodásnál az egyik oldalon az állam, a hatalom képviselője van, míg a másik oldalon az ügyfél, az állampolgár. Fontosnak tartom, hogy aktív bírói szerepkör legyen, a feleknek a jogai kiegyenlítettek legyenek, és az egész Európában meglévő struktúrát vegyük át Magyarországon. A cél az, hogy a közigazgatási bíráskodás színvonalát emeljük. Olyan kérdések vannak, mint például a pénzügyi bíráskodás, gondoljunk csak az adóra, a vámra, az illetékre, amely kimondottan speciális kérdéskör, és úgy gondolom, hogy itt is olyan bírókra van szükség, akik elmélyült szakmai tudással rendelkeznek bizonyos közigazgatási jogon belüli ágazatokban. Ennek megfelelően olyan specializált rendszert szeretnénk kialakítani nyolc regionális közigazgatási bíróság és egy közigazgatási felső bíróság révén, ahol erős közigazgatási szaktudás jellemzi a bírákat. Úgy gondolom, nem véletlen, hogy Nyugat-Európában és a környező országokban is elkülönült közigazgatási bíráskodási rendszer van. Jelenleg egy szakértői bizottság segíti a munkámat, amelyet Kiss György akadémikus vezet, bírák vesznek benne részt és egyetemi oktatók. Mindazok a félelmek, amelyek megjelennek, azt gondolom, hogy politikai félelmek és sejtetések, ezzel nem tudok mit kezdeni, mert mi szakmai alapon dolgozunk. A szakmai munkánál pedig látom azt a – ha szabad így mondanom élményt – azokon, akikkel együtt dolgozhatok, hogy mennyire szakmai alapon a legjobb megoldás létrejöttében érdekeltek. Optimista vagyok, és úgy gondolom, hogy jövőre, hetven évvel az 1949-ben megszüntetett Magyar Közigazgatási Bíróság után felállításra kerülhet a közigazgatási felső bíróság. Természetesen mindig nyitott vagyok a vitára, mindenkit meghallgatunk ebben a témakörben, lehetnek jó ötletek, amiket érdemes meg is fontolni, de úgy gondolom, hogy egy olyan előrehaladott munkában, folyamatban vagyunk, ahol az Alaptörvény hetedik módosítása kijelölte az irányt, nevezetesen a hagyományos bíróságoktól elkülönülő közigazgatási bíráskodás létrejöttét. Én azt gondolom, hogy minden esélyünk megvan arra, hogy év végével a Parlament elé kerülhessen ez a törvénytervezet.

– Említette az Alaptörvény módosítást, amely kijelölte az irányt. Mi volt még az, ami szükségessé tette az Alaptörvény módosítását?

– Az Alaptörvénynek kettős értéke van. Egyrészről nagyon fontos a stabilitása, ami azt jelenti, hogy az Alaptörvénynek olyan értéket kell magában hordoznia, hogy nem lehet folyamatosan havonta módosítani. Ugyanakkor az is az értéke, hogy válaszolnia kell olyan kérdésekre, amelyek újszerűek, globálisak, amelyeket meg kell tudni oldani. Mi 2016-ban már szerettük volna a szuverenitás védelmét megerősíteni, akkor az ellenzéki pártok nem voltak partnerek ebben, így nem kerülhetett sor olyan módosításra, amely bizonyos cölöpöket levert volna és azt mondhatta volna, hogy az Európai Unióban való tagságunk fontos dolog, mindazon által vannak olyan alkotmányos magjaink, amelyek sérthetetlenek. Úgy gondoltuk, ilyen az ország népessége, ilyen a lakossága, a területe, a keresztény kultúránk, az állam szervezeti berendezkedése, területi tagozódása, és még lehetne sorolni mi az, ami az alkotmányos önazonosság része. Az, hogy rögzítettük ezeket az elemeket ma, amikor globális kérdések foglalkoztatják a világot – márpedig a migráció az –, akkor szükség van bizonyos köveknek az elhelyezésére. Ezt tettük meg az Alaptörvénynek a hetedik módosításával. Ilyen, hogy idegen népesség nem telepíthető be az országba. Ma, amikor kvótarendszerről beszélünk, akkor igenis tudni kell, hogy Magyarországnak mi az alkotmányos pozíciója ebben a tekintetben. Az alkotmányos önazonosság kérdése nem csak magyar ügy, minden országnak megvan a magáé. Úgy gondoltuk, hogy nemzetközi vitáinkban természetesen az alkotmányra is fogunk hivatkozni, amennyiben szükséges. Ahogy olvasom a híreket, nem mondhatjuk, hogy a kvóta-ügy halott. Magyarországon a koncentrikus körök elméletére hivatkozva a mi felelősségérzetünk elsősorban a magyar nemzetért áll fönn, aztán fennáll a szomszédainkért, természetesen a Balkánért, azokért a térségekért, ahol mi otthon vagyunk. A volt gyarmattartó országok felelőssége egészen más mert ott egy lelkiismereti kérdés is van. Franciaországnak nagyobb a felelőssége Maliért, vagy a Közép-afrikai Köztársaságért, mint mondjuk a balkáni országokért, hiszen történelmük odaköti. Ezek a kérdések legitimek, hiszen ezekből az országokból sokan indulnak el, de ők a volt gyarmattartó országokba akarnak elmenni. Közép-Európa másként tekint a bevándorlásra, mint ezek az országok. Ugyanakkor destabilizálódtak bizonyos térségek, amelyben mi nem vettünk részt, szétosztani ezeket a problémát nem korrekt.

– Kedden az Igazságügyi Minisztérium benyújtotta az Országgyűlésnek a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatot, amely kapcsán olyan hangokat lehetett hallani, amelyek féltették a gyülekezési jogot. Mit tartalmaz ez pontosan?

– Az ellenzéknek az a dolga, hogy támadjon egy jogszabályt, nekem ezzel semmi gondom nincsen, a politikusok teszik a dolgukat. Az igazságügyi miniszter pedig egy szakpolitikus, végzi a szakpolitikusi feladatait. A gyülekezési jog nagyon fontos szabadságjog. Gondoljunk csak arra, hogy a kommunizmus idejében nem lehetett gyülekezni. A rendszerváltozás előtt az 1989 évi III. törvény rendezte a gyülekezési jogot sebtében. Harminc év tapasztalata áll rendelkezésre, azt is látjuk, hogy hiányos, hézagos, sok cikkelyét hatályon kívül helyezték, vagy az Alkotmánybíróság semmisítette meg, és nem ad választ azokra a kérdésekre, amelyek ma felmerülnek. Ma már a gyülekezési jognak többfajta formája van, és ezeket nem is ismeri a jelenleg hatályos törvény. Van olyan, amelyet előre be tudok jelenteni, van időpontja, szervezője, ez a klasszikus. Van a spontán gyülekezés, amikor valamilyen váratlan esemény kiviszi az embereket az utcára, ilyennel találkoztunk 2006 szeptemberében. A harmadik a sürgős gyülekezés, amikor valami olyan hír érkezik meg, hogy nincs idő 48 órával korábban bejelenteni, de tudjuk, fontos, hogy megjelenjünk. Ezeket a különböző modelleket szabályozni kell. A gyülekezés megtagadásának az okai között eddig csak az volt, hogy a közlekedés más útvonalon nem biztosítható, a másik, amikor a bíróságok és a népképviseleti szervek működését súlyosan zavarná. De sokszor láttunk olyan eseményeket, amikor a közrend, közbiztonság kérdése is felmerül, mások jogainak, magánéletének a védelme, és ezekre nem tudott a törvény válaszolni. Így igazából a jogalkalmazó sem tudott mit tenni, kialakult egy rendkívül bizonytalan bírói gyakorlat, amihez hozzájött még az Alkotmánybíróságnak is egy olyan jogértelmezése, amely a hatályos alkotmányra épült. A bajor és a szász-anhalti gyülekezési törvényeket vettük alapul, ezek tiltják a nemzetiszocialista, illetve utóbbi a kommunista emléknapokon is a gyülekezéseket az áldozatok védelme érdekében. A bajor törvény alapulvételével egy korszerű, és a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság joggyakorlatát is tükröző gyülekezési törvényt fogadtunk el. Én jövő héten hétpárti egyeztetést fogok tartani, mert úgy gondolom, hogy a dialógus jegyében, kell, hogy megvitassuk a kérdést, de azt látni kell, hogy ez alapvetően szakmai törvényről van szó, amelyhez ismerni kell más országok törvényét is.

– Szintén kedden nyújtották be a magánélet védelméről szóló törvényjavaslatot, amely a közösségi médiatérben is biztosítaná a magánélethez fűződő jogot és az egyén méltóságát. Hogyan kell ezt elképzelni, miről van szó?

– A XXI-ik század legnagyobb kérdése a privacy, a magánélet. Egyrészről beszélni kell a közösségi médiáról, másrészről, ha belegondolunk például olyan jelenségekbe, amelyek Nyugat-Európában is vannak, mint például a Cambridge Analytica ügye, ahol a politikai meggyőződését regisztrálták az embereknek. Nagyon sok botrány van ezekből az ügyekből. Magyarországon az Alaptörvényben megerősítettük a magánélet és az otthon védelmét. Mindenki azt gondolja, hogy a politikusok védelméről van szó, ez nem igaz. Annyit látni kell, hogy természetesen a közéleti szereplőnek is van magánélete, a közéleti szereplő hozzátartozója nem közéleti szereplő, kivéve, ha magát azzá teszi. Ez is egy olyan törvény, amit a szakma jó része üdvözölni fog, hiszen korszerű törvényről van szó, és megfelel azoknak a követelményeknek, ami ma elvárható, hogy a technológiai fejlődés olyan magas szintjén, amikor bárki életét meg lehet zavarni, igen is kell valamiféle védelmet adni. Ezért került sor a polgári törvénykönyv bizonyos cikkelyeinek módosítására és egy önálló törvény elfogadására.

- Horváth Imre -