Csak első látásra félelmetesek - Érdekes gazdák különös állatai

Miskolc - Különleges emberek számolnak be talán kevéssé kedvelt, de mégis érdekes állataikról.

Olvasóink a botsáska és levélsáska tenyésztésének, tartásának szépségeiről tájékozódhatnak a bogarak szerelmeseinek tolmácsolásában és a legendás denevérek jelentőségét ismerhetik meg egy nemzetközi program­sorozat kapcsán.

Csak első látásra félelmetesek

A botsáskák, kiváltképp a vándorló levelek, az álcázás mesterei, néhány fajuk környezetüknek megfelelően változtatja a színét.

A Karlowits-Juhász házaspár városszerte ismert egzotikus állatairól és különleges utazásairól. Ezúttal Tamást, a férjet faggattuk, hogyan indult az ízeltlábúak iránti szeretete, aki a botsáskák és vándorló levelek tartásáról, tenyésztéséről mesélt nekünk.

- Gyakorlatilag gyermekkorunk óta foglalkozunk különleges állatok tartásával, régebben hüllőkkel, kétéltűekkel kísérleteztünk, de egy idő után áttértünk az ízeltlábúakra. Azóta folyamatosan bővül az állományunk és megközelítőleg harminc különböző ízeltlábú fajt tartunk otthon. Nyilván nem csak élőket, hanem preparátumokat is, amelyekből már gyűjteményünk van. A legtöbb rovar tartása nem igényel komolyabb felkészülést és felszerelést. A táplálásuk pedig egyszerű és pénztárca kímélő, ezért mindenkinek ajánlom, akit megfog ez a terület, ugyanis a botsáskák teljesen ártalmatlanok. Viszont szerintem rendkívül változatosak, szépek és különlegesek, mert az álcázás mesterei és jól bele tudnak olvadni a környezetükbe. Némelyik bármilyen hihetetlen, képes akár a színét is változtatni a terrárium környezetének megfelelően. Az ízeltlábúak közül mi csak trópusi fajok tartásával foglalkozunk, mert a hazaiak bemutatásához és tartásához nagyon sok engedély beszerzésére lenne szükség – kezdte a beszélgetést a tenyésztő.

Teljesen ártalmatlanok

Az állatokat nem eladásra, hanem különleges bemutatóikhoz tenyészti a bogaras házaspár.

- Az ízeltlábúak körüli előítéletek megszüntetése érdekében rendszeresen szervezzük a „Bogaras vagyok” című élménypedagógiai programjainkat, amivel járjuk az egész országot. A gyerekeknél még könnyebb a rovarfóbiát kiirtani, amit már több mint 6000 kisiskolásnál el tudtunk érni. A negyvenöt perces foglalkozás elején még sokan rettegnek tőlük, különösen a tíz centis csótányoktól, de a végére, alig lehet tőlük visszaszerezni az állatokat. A trópusi botsáskafajok akár 20 centisre is megnőnek és rendszerint csak a hímek tudnak repülni. A nőstények szárnya csak ijesztgetésre szolgál, ezért valójában könnyű velük bemutatózni, vagy megfogni őket. A program másik célja, hogy felhívjuk a figyelmet a rovarok jelentőségére, hiszen nélkülük az emberek sem létezhetnének, amiben kiemelt szerepet játszanak azok, amelyek növényeket poroznak be – folytatta.

Havonta vedlenek

- A külföldi botsáska- és levélsáskafajok között léteznek néhány centisek, de akár két tenyérnyi nagyságúra megnövők is, amelyeknek akár egy köbméter légterű terráriumra lehet szüksége. A havi, két havi rendszerességű vedlést a fiatal, még sérülékeny állatok függeszkedve hajtják végre és ehhez viszonylag sok hely kell. Ha petéket szerzünk be, azoknak a tartása némi hozzáértést és türelmet igényel, ugyanis legtöbbje néhány hónap alatt kel ki, de vannak olyan fajok, amelyeknek egy évig, vagy hosszabb ideig is kitolódhat ez a nyugalmi állapota. A petéket meg kell óvni attól, hogy kiszáradjanak és hogy esetleg túlhevüljenek, vagy megfázzanak. Tehát szobahőmérsékleten ideális tartani őket és néhány naponta vízzel megspriccelni. A peték sima nedves törlőkendővel bélelt dobozban, vagy tőzegen is tarthatóak. Bár a törlőkendők nem szépek, de a takarítás szempontjából nagyon praktikusak - magyarázta a szakember.

Fontos a nedvesség

Megtudtuk, hogy a sáskák ugyan világítást nem, de megfelelő légmozgást és páratartalmat igényelnek.

– Ha nincs megfelelő pára a légtérben, akkor később nem lesz sikeres a vedlés. Viszont ha nincs jó szellőzés, akkor penészedés alakulhat ki, ami nyilván gombák és egyéb betegségeket okozó baktériumok elszaporodásához vezethet. Ezt úgy lehet megoldani, hogy legalább a terrárium alja, vagy a négy oldala zárt legyen és a tetejére tegyünk szellőzésképpen hálót, illetve a szobában biztosítsunk gyenge légmozgást. Felnőtt korban már maximum hetente szükséges néhány alkalommal bespriccelni az állatokat, hogy a kifejlett egyedek tudjanak inni. Ők a folyadékot leginkább a levelekből szerzik be. Azonban ha nagyobb a szárazság, mint az idei nyáron, lehet, hogy többször is be kell nekik spriccelni és akkor a levelek felületéről fogják felinni a folyadékot – foglalta össze Karlowits-Juhász Tamás.

Szederlevél a kedvencük

- A legtöbb ízeltlábúnak nincsenek extra igényei. Egyes virágbogarak kis mértékben igénylik a napozást, de ez könnyen megoldható. Persze nem a tűző napon, de a reggeli, vagy késő délutáni órákban ki lehet tenni őket szabad levegőre. Mi azt vettük észre, hogy szobahőmérsékleten a világos szobában tartva teljesen jól érzik magukat és szaporodnak. Az ízeltlábúak nagyobbik része viszont eleve az éjszakai órákban tevékenykedik, ezért még világításra sincs szükségük. A vándorló leveleknek egy érdekesség, hogy a kikelő friss lárvák nem tudják megrágni a recés szélű leveleket, ezért náluk fontos a levelek széleinek levágása. A legtöbb fajt szeder levelével lehet etetni. Más fajok pedig a málna, a rózsafélék, a tölgy, némelyik a fagyal, egyesek pedig a borostyán, vagy fikusz levelet szeretik. Általános szabály emellett, hogy a vándorló leveleket más botsáska fajokkal nem célszerű együtt tartani, mert megrághatják őket, de elegendő hely és tápnövény hiányában egymást is elrágcsálhatják, ami a legtöbb fajnál igaz – hangsúlyozta beszélgetőtársunk.

Több száz petéjük lehet

A felelős állattartás a sáskákra is vonatkozik, mivel szapora és igen életképes állatokról van szó.

- A botsáskák némelyike több száz petét rak le, de nyilván senki nem akar ekkora szaporulatot tartani. Ezért fontos, hogy minden egyes takarítás alkalmával kiszedjük a petéket és megtisztítsuk a talajt, vagy három hétre tegyük be a fagyasztóba, hogy elpusztuljanak a felesleges peték és megfelelő zárt terráriumban tartsuk a felnőtt egyedeket a szökés megakadályozása érdekében. Ha ezek mégis kikerülnek a természetbe, elég kicsi rá az esély, hogy túléljék a hazai teleket. Azonban mivel fokozatosan melegszik az időjárás, előfordulhat, hogy sikerrel alkalmazkodnak az állatok. Senkinek nem hiányozna, hogy bármelyik egzotikus faj hazánkban meghonosodjon, mert nem lenne természetes ellensége és képesek lennének kipusztítani teljes növényfajokat, illetve megzavarnák az őshonos rovarok életterét. Szintén lényeges, hogy kerüljük az inváziós fajokat is. Ezek alatt azokat értem, amelyek hasonló égövből származnak. Például egy észak-amerikai sáskafajnak, amely azonos szélességi körön él, mint Magyarország, ugyanúgy megtalálná itt is az élőhelyét, ha elszabadulna – hívta fel a figyelmet az egzotikus állatok barátja.

Detzky Anna

A botsáska rendkívül életképes, a Föld majd minden területén elterjedt

A botsáska az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendjéhez tartozik és Phasmid gyűjtőnéven is szokták emlegetni, de valójában nem sáskák, mert külön rendet alkotnak. A Phasmid egy nagy család, ami több, mint 2500 botsáskafajt foglal magába. Az állatok a trópusokon mindenütt, emellett meleg és mérsékelt éghajlaton is megtalálhatók. Mivel a legtöbb egyedük még fel nem derített területen él, számuk ismeretlen.

Dél-Európában öt fajuk él; a két legismertebb a francia és az olasz botsáska. Testhosszuk fajtól függően változó 5–33 centiméter közötti, a nőstények nagyobbak, mint a hímek. Testük rendkívül változatos, faágakra emlékeztetnek. Fejük gömbölyded, kicsi. Szájszervük erős, rágó, csápjuk változatos. A hímek egy része két összetett szemet és 2–3 pontszemet is viselnek. Előtoruk rendszerint rövid, mozgathatóan ízesül, középtoruk tekintélyes hosszúságot is elérhet, míg az utótor a potrohszelvénnyel majdnem egészen összenőtt. A szárnyaknak nem jutott fontos szerep: az egyes fajoknál a hímeknél, némelyiknél mindkét nemnél hiányzik, vagy az első pár nagyon kicsi.

Az óriás vándorló levél a rovarok osztályának a botsáskák rendjébe, ezen belül a fenti képen látható a vándorló levelek családjába és a Phylliinae alcsaládjába tartozó faj, amely főként Malajzia trópusi esőerdeiben őshonos. A legnagyobb vándorló levelek átlagos testhossza körülbelül 10 centiméter. A levél alakú test nagyon széles és a lábakon is vannak hasonló alakú kinövések.

A rovar zöld színű, a szélein több, kisebb barna ponttal. A potrohán két nagyobb barna folt is látható. A zöld árnyalata és a kis pontok sűrűsége, illetve elhelyezkedése példányonként változó. A hímek csápja hosszú és kissé szőrös. Elülső szárnyai sokkal kisebbek, mint a nőstényeké. Úgy tűnik azonban, hogy a szaporodáshoz nem muszáj a hím jelenléte; azaz a petéket nem kell megtermékenyíteni ahhoz, hogy újabb óriás vándorló levél nemzedék jöjjön a világra. Felnőtté válás után 1-1,5 hónapra rá a rovar ivaréretté válik és kinő a szárnya. A petékből 6-9 hónap múlva kelnek ki a kis vándorló levelek. Amikor egy állat a növényre ennyire hasonlít, az a homokromia, tudtuk meg online információkból.