Vajon a béremelés lenne a megfelelő megoldás?

Miskolc - Magasabb fizetéssel kellene a gyakorlati oktatókat az iskolákban tartani – véli az MKIK elnöke.

Jobban meg kellene fizetni a szakgimnáziumok és szakközépiskolák gyakorlati oktatóit, hogy az oktatásban maradjanak – vetette föl nemrég Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, hozzátéve: a szakmai tárgyakat tanítók ugyanis, ha a szakmájukban helyezkednek el, jobban keresnek, mint jelenleg az iskolában.

– Ezekben az oktatókban van hivatástudat – fogalmazott az elnök.

Bértábla szerint

De vajon mennyit keresnek jelenleg a szakmai tárgyakat tanítók, és a magasabb bér vonzóbbá tenné-e számukra a középiskolai munkát? – kérdeztük Tátrai István Józseftől, a Miskolci Szakképzési Centrum főigazgatójától, aki jelezte: a szakoktatók és a szakmai elméleti tanárok fizetését is a pedagógus-életpályamodell határozza meg. Kis részük gyakornoki besorolásban van, sokan a Pedagógus I-ben, mára sokan a Pedagógus II-ben, de Mesterpedagógus szakmai tantárgyakat tanítók is dolgoznak a szakképző iskolákban.

A főigazgató hangsúlyozta: ha valaki középfokú végzettséggel szak­oktatóként kezd el dolgozni egy intézményben, bizonyos időn belül pedagógus végzettséget kell szereznie. Amíg nincs meg a diplomája, akkor is pedagógus-besorolásnak megfelelően kapja a fizetését. A bérük tehát több, mint az iskola többi középfokú végzettségű, nem pedagógus dolgozójáé.

– Mindenki szeretne magasabb bért kapni, így ha a pedagógusok egy részének emelnék csak a fizetését, az a többieknél elégedettséget szülne. Nálunk egyébként nincs jelentős gond a szakmai oktatás terén, van elég szakember, minden tagintézményünkben meg tudjuk oldani a szakmai elméleti és gyakorlati képzést. Ez annak is köszönhető, hogy megyénkben az országos átlaghoz képest nagyobb arányú a duális képzés, tehát sok diák külső gyakorlati helyen kapja a szakmai gyakorlati képzést.

A főigazgatótól megtudtuk: a köznevelési törvény lehetőséget ad arra is, hogy az iskolák külsős szakembereket alkalmazzanak óraadóként. Ők ugyanis a legkorszerűbb technológiákkal dolgoznak a munkahelyükön, így arról hitelesen tudnak ismereteket átadni.

Nem maradnak

Az egyik szakgimnáziumban dolgozó pedagógus, aki kérte, nevét ne írjuk meg, viszont azt tapasztalja, nehéz szakoktatókat az iskolákba csábítani. Amikor jelentkezik egy mérnöktanár, és megtudja, hányféle tantárgyat és milyen feltételekkel kell tanítani, jó esetben egy tanév múlva odébbáll.

– Nemcsak a pénz számít, hanem az oktatási körülmények is befolyásolják a szakoktatói pálya vonzóságát. Nem kellene kétévenként megváltoztatni a kerettantervet és a vizsgakövetelményeket, megfelelő gyakorlati helyeket kellene biztosítani, a tanárok terheltségét pedig csökkenteni – sorolta a pedagógus.

Egy másik szakgimnázium igazgatója megemlítette, valamikor a ’80-as években szakmai pótlék járt a gyakorlati tárgyak oktatóinak. Ezt tartalmazta a tanári bértábla is. Jelenleg a szakoktatók számára nehézséget okoz a minősíttetés, hiszen ők nem tanárnak tanultak eredetileg, különböző munkahelyekről jönnek. A pedagógia szakot csak azért végezték el, hogy taníthassanak iskolában. Ha pedig nem kerülnek magasabb kategóriába, a fizetésük sem nő számottevően – fejtette ki az igazgató.

Bérfeszültséget okozna

Sikerült egy szakmai tárgyat oktató szakemberrel is beszélni, aki jelenleg műszaki tanárként dolgozik az egyik megyénkbeli szakgimnáziumban. Mint mondta, azért választotta az iskolát, mert nagy a családja, és fontos neki a szabadidő. Oktatóként ebből sokkal több jut neki, mint az iparban. Ő is azt tapasztalja, hogy sok a pályaelhagyó a műszaki tanárok között, és kevesen akarnak a helyükbe lépni.

– Ha a szakmát oktató tanároknak megemelnék a fizetését, valószínűleg enyhítene a problémán, de biztos, hogy bérfeszültséghez vezetne – fűzte hozzá a műszaki tanár.

Hegyi Erika