Kevesebb hajléktalant látni, de nem sokan mentek a szállóra Miskolcon

Miskolc - Modern kori rabszolgának és prostituáltnak viszik el a kiszolgáltatott hajléktalanokat.

A belváros közterületein kevesebb hajléktalan embert látunk október 15-e óta, amióta életbe lépett az új jogszabály, de nem szabad azt hinni, hogy mindannyian valamelyik intézményben találtak maguknak hajlékot.

Mint kiderült, nagyon sokan élnek még Miskolc külterületein, maguk által összetákolt kajibákban, vagy magántelken, szívességi ingatlanhasználóként. A veremben lakó József, akiről már többször írtunk lapunkban, kis háza pedig még mindig nem készült el, így ő továbbra is a föld alá húzódik be éjszakára. Így tehát az utcai szociális munkásoknak nem sokkal lett kevesebb a dolguk, ugyanúgy látogatják és segítik a külterületeken meghúzódó embereket, mint eddig. November 1-jétől még inkább, hiszen elkezdődött a krízisidőszak.

Kis faházakban

A Vöröskereszt Hajléktalanokat Gondozó Központjába 22 embert sikerül bevinni, akik az utca helyett most már rendszeresen ott tartózkodnak, tudtuk meg Duberné Dunaveczki Évától, az intézmény vezetőjétől. Azonban az utcai szociális gondozószolgálat nyilvántartásában körülbelül 180 ember szerepel. Számuk állandóan változik, hiszen egyik területről a másikra „költözködnek.”

„Sokan laknak például a Rózsás-dűlőben magánterületen. Ezek az emberek igyekeztek a kis faházakat fűthetővé tenni, sőt igénybe veszik az önkormányzat tüzelőadományát is, mi pedig segítünk a szállításban. Az utcai szociális munkások rendszeresen látogatják őket, és segítenek nekik, amiben csak tudnak” – jelezte az intézményvezető. Megjegyezte: olyan hajléktalan emberekből álló csoportról is hallott, akiket az egyik temetőbe engedtek be, hogy ne közterületen tartózkodjanak. Ez azonban nem az ő általuk ellátott városrészben történt. Megjegyezte, korábban a krízis időszakban oly népszerű teajárat már két éve nem működik.

A Vöröskereszt intézménye október 1-jétől befogadó szálláshellyel bővült, az 58 férőhelyes krízisszálló 35 fős férfirészlegét pedig sikerült akadálymentesíteni és felújítani.

Szétszéledtek

Szintén a miskolci hajléktalanok életét könnyíti meg a Napfényt az Életnek Alapítvány. Végh András szakmai vezetőtől megtudtuk, többen keresik meg nappali melegedőjüket, amióta tilos a közterületeken életvitelszerűen élni. Körülbelül 30-40 hajléktalan ember tartózkodhat kint folyamatosan az általuk ellátott területeken. Úgyhogy az alapítvány utcai szociális gondozói is járják a várost, délután 2 órától este 10-ig, hogy élelemmel, takaróval, meleg ruhával és tisztálkodási eszközökkel lássák el az arra rászoruló embereket. Folyamatosan felajánlják nekik, hogy vegyék igénybe az intézmény által nyújtott biztonságot és egészségügyi ellátást.

Erről még több információ­val tudott szolgálni Varga Gergely, az alapítvány utcai szociális munkása.

„A rendelet óta annyi változás tapasztalható, hogy most már nem közterületen húzzák meg magukat a hajléktalanok, hanem igyekeznek magánterületekre „beköltözni”. Van, ahol szívességből lakhatnak, más esetekben elhagyott telkeken, kis faházakban lelnek szállásra. Van, akinek sátor vagy a maga által hulladékanyagokból összetákolt bodega az otthona. De megmaradt a lépcsőház is, hiszen az szintén magánterület. Amíg az ott lakók nem szólnak a rendőrségnek a hajléktalanok miatt, addig a rendőröknek nincs jogkörük őket felszólítani a lépcsőház elhagyására. A mi munkánk tulajdonképpen nem változott tavalyhoz képest, csak nehezebb lett, mert újból fel kell kutatnunk azokat az embereket, akik szétszéledtek az új rendelet miatt. A hajléktalanok bizalmatlanabbak lettek, félnek, hogy az új helyükről is menniük kell” – sorolta Varga Gergely.

Sikerek is voltak

Sikertörténetet is elmesélt. A korábban a Nádasréten élő Gábor és Katalin (akiket mi is meglátogattunk az elmúlt években) sorsa rendeződött. Gábor a fővárosban dolgozik, és sikerült egy kis házat venniük Miskolc egyik külterületén.

- Hegyi Erika -

Veszélyek leselkednek

A kint élő hajléktalan emberekre azonban veszélyek leselkednek, tudtuk meg Varga Gergelytől. A fővárosból vagy az ország más részéből olyan emberek érkeznek, akik kimondottan hajléktalanokra „vadásznak”, hiszen ők semmiféle védelmet nem élveznek. Kényszerítik őket, hogy velük menjenek, hogy aztán „modern rabszolgaként” vagy prostituáltként keressék a pénzt másnak. A „rabszolgákat” főleg tanyákra viszik, ott csak egy kis ételt és italt kapnak kemény munkájukért, és gyakorlatilag rabságban élnek, hiszen nem hagyhatják el a területet.

[related-post post_id="4034556"]

[related-post post_id="4029735"]