2018.12.09. 13:24
Álmok a veremben
<em>Csodálom József optimizmusát. Szinte semmije sincs, mégsem csügged. Évek óta dédelgeti álmát, hogy a telkén újra megépíti azt a kis házat, ami valamikor leéget. József nem kesereg. Nem mondogatja, hogy miért ilyen kegyetlen vele a sors, és miért kell neki a zöldségesveremben laknia.</em> Hegyi Erika írása.
Csodálom József optimizmusát. Szinte semmije sincs, mégsem csügged. Évek óta dédelgeti álmát, hogy a telkén újra megépíti azt a kis házat, ami valamikor leéget. József nem kesereg. Nem mondogatja, hogy miért ilyen kegyetlen vele a sors, és miért kell neki a zöldségesveremben laknia. Hegyi Erika írása.
Néhány szóban fel lehet sorolni egész vagyonát: egy ágy, egy polc és egy szék, amin a rádióját tartja. És persze az összedőlt ház fura kövei, melyek nagyok és szabálytalan alakúak, nem is tudom, hogy lehet azokból falat emelni. József boldog, ha az utcai szociális munkások meglátogatják, és ruhát, élelmet visznek neki. Boldog, hogy „eggyel feljebb lépett”, mert van munkája. Boldog, hogy maradt még ereje, és buzog benne a tettvágy, hogy újra és újra megpróbálja felépíteni lakhelyét, ha összedőltek az addig épített falak, akkor is.
Ráismerünk-e Józsefben magunkra? Vagy épp ellenkezőleg? Folyton nagyobb autót, lakást, drágább kütyüket akarunk, ami miatt aztán soha nem éljük át az elégedettség nyújtotta boldogságot?
Hegyi Erika
[related-post post_id="4059941"]
[related-post post_id="4052817"]
