Ott voltak a Döntők Döntőjének döntőjében

Miskolc - Maródi Attila az 50. születésnapja előtt még bírja szusszal, de már kinézte az utódját. Interjú: Maródi Attilával, a Szinvavölgyi Néptáncműhely művészeti vezetőjével.

Mondhatni, Maródi Attila szakmai álmai már teljesültek. A Szinvavölgyi Néptáncműhely művészeti vezetőjének a tánccsoportja és a saját gyermekei is ott vannak az ország legjobb táncosai között, így ősszel meghívást kaptak a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató Döntők Döntőjébe. De nincs megállás, máris újabb előadásokra készülnek.

Az együttes és a gyermekei is ott voltak a Döntők Döntőjében. Melyik volt a nagyobb büszkeség? Már ha lehet különbséget tenni.

A gyermekeim a középdöntőig jutottak, az együttes viszont ott volt a Döntők Döntőjének döntőjében. Szakmailag hatalmas eredmény, mindkettőre nagyon büszke vagyok. A csoporttal már bemutatkoztunk a Fölszállott a pávában 2014-ben, amikor szintén a döntőig jutottunk és Különdíjat kaptunk. Azért jelentett ez sokat számunkra, mert akkor nem a közönség szavazatai alapján mentek tovább a versenyzők, hanem a zsűri pontszámai számítottak. A mostani meglepetés az 500 ezer forintos különdíj volt. Az együttes táncosa, Daragó Gábor ezt kiegészítette még ugyanennyivel, és így egymillió forintot tudtunk felajánlani az InDaHouse önkéntes programnak, mely hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozik. Már a Döntők Döntője előtt megnevezték a résztvevők azt az alapítványt, amelyiket támogatni szeretnék. Óriási szakmai elismerésnek tartom, hogy az együttest most is a zsűri juttatta be a döntőbe, nem pedig a közönség, ráadásul a szakmai értékelésből is az derült ki, hogy nagyon erős a csoport. Talán még erősebb, mint 2014-ben, pedig akkor is nagyon jó táncosok alkották az együttest. Közülük 13-an most is táncolnak, ők egészültek ki a fiatalabb generációval. A legfiatalabb táncosunk most 17 éves, a legidősebb 35. A csoport tagjai tanulnak, sokan a fővárosban egyetemisták, de hazajárnak próbálni, nagyon lelkes társaság. A Páva után ránk újra a munka várt. Új koreográfiákat tanulunk, új műsorokkal készülünk. Terveink között szerepel egy autentikus táncokat felsorakoztató műsor és egy táncszínházi produkció, melyet november 30-án mutatunk be. Témája: a víz és az ember kapcsolata a hagyományokon keresztül.

És milyen érzés volt, amikor a saját gyermekei, Eszter és Levente léptek a színpadra?

Amikor saját gyerekekről van szó, azt hiszem, minden szülőben van egy kis elfogultság. Valószínűleg bennem is, bár azt mondják a gyermekeim, hogy velük szemben nagyobbak az elvárásaim és sokkal szigorúbb vagyok, mint a többiekkel. Mindkét gyerekem tehetséges és ügyes. Most nem az elfogultság beszél belőlem, hanem tényleg így van, hisz egyébként nem kaptak volna meghívást a Döntők Döntőjébe. Ide több évadból válogatták be a fellépőket. Szólisták közül összesen 4 párt és 8 fiútáncost. Már a lehetőségért is nagyon hálásak vagyunk, hiszen sokat fejlődhettek a gyerekek a televíziós szereplés alatt. Többet tudtunk velük külön foglalkozni, már nyáron elkezdtük a felkészülést. Összeállítottuk a koreográfiát, a táncanyagot, sok-sok órát gyakoroltunk. A sárközi tánc tanulásakor elutaztunk Szadára Taba Csabához és Fejér Erikához, mert ők a legkiválóbb szakértői ennek az anyagnak. Nagyon kedvesek voltak, vendégül láttak bennünket, és segítettek a mozgásformák elmélyítésében.

A gyerekek is olyan lelkesek, mint ön? Soha nem mondták, hogy ők nem akarnak táncolni?

Én nem emlékszem ilyenre, talán Levi, amikor kicsi volt, de igazából hiszem és tudom, hogy mindig szerettek táncolni. Rendkívül lelkesek, és meghatározó karakterei a felnőtt együttesnek. Pedig még fiatalok. Eszter 21 éves, Levente 18. Mégis, amikor színpadon van a csoport, a gyermekeim maghatározó karakterek, és meghatározó a mozgásuk is. Örülök, hogy a fiam megpróbálja továbbvinni a néptáncot. A Magyar Táncművészeti Egyetemre felvételizik majd táncos és próbavezetői szakra. Szeretné magát kipróbálni hivatásos táncosként is, gondolkodik a Magyar Állami Népi Együttesben vagy a Magyar Nemzeti Táncegyüttesben, ahol szívesen dolgozna Zsuráfszky Zoltánnal. Aztán amikor már elérte a megfelelő szintet, rengeteg dolgot megtanult, feltöltődött, szeretném, ha visszajönne, és segítene az együttes vezetésében. Hiszen ebben az évben én már betöltöm az 50. életévemet. Egyelőre még bírom, fizikailag és ötletekkel is, de egy idő múlva segítség kell majd.

És Eszter?

Eszter lányom az ELTE-re jár média és kommunikáció szakra. Január közepétől a Magyar Televíziónál kapott gyakornoki állást. Nagy álma, hogy ott dolgozhasson. A táncot is szeretné folytatni, de nem tudom, hogy tudja majd összeegyeztetni a tanulással és a munkával. A tévénél számítanak rá, amikor elkezdtük a Páva forgatását, a főszerkesztő asszony már kinézte magának. Majd meglátjuk. Én nagyon szeretném, ha folytatná a táncot.

Ki mindenkinek a munkája kellett még az elmúlt évek sikereihez?

A feleségemet mindenképpen meg kell említenem, hiszen a háttérben ő a stabil pontunk. Ott volt velünk az elődöntőn és a középdöntőn is. A családi egység az eredményes munka alapfeltétele. Sokat köszönhetünk a varrónőnek, Pálfi Anita Katalinnak, aki gyönyörű ruhákat varrt a Pávára, és kolléganőmnek, Lévai Anitának, akivel immár 32 éve tanítjuk együtt a gyerekeket és a fiatalokat. De a táncegyüttes minden tagjának is köszönet, hiszen az ő lelkesedésük nélkül nem jutottunk volna el idáig.

Ön honnan hozta a néptánc szeretetét?

Én általános iskolában ismerkedtem meg a magyar néptánccal. A 13. számú iskolába, később Hunyadi Mátyás Általános Iskolába jártam. Kun Lajosné Kati néni volt a tánctanárom. Nagyon szerettem. Amikor elköltözött Tatára, úgy volt, hogy abbahagyom a néptáncot. Próbálkoztam társastánccal, a Ködmön táncegyüttesben lett is volna lehetőség, de aztán jött Jóna István, aki a Szinvavölgyi Alapfokú Művészeti Iskola alapítója. Ő felkarolta a tehetséges gyerekeket, és így kerültem hozzá táncolni.

Hogyan lehet a mai fiatalságot a néptáncnak, a népművészetnek megnyerni?

Azt gondolom, hogy rendkívül elhivatottnak kell lenni. Ez talán a legfontosabb. A másik a szakmaiság. Ma már nagyon-nagyon magas az országban a színvonal, haladni kell a korral, tartani kell a szintet. A kolléganőmmel ennek úgy próbálunk megfelelni, hogy olyan fiatal oktatókat hívunk meg, akik egy-egy tájegység táncanyagában nagyon biztosak. Ők elkészítik a koreográfiát, mi pedig kigyakoroljuk. Aztán jó kapcsolatot kell kialakítani a gyerekekkel és a szülőkkel. Ez nagyjából sikerül is, de azért én elég szigorú tanár vagyok, és aztán van, akinek ez tetszik, van, akinek nem. Sok-sok tehetséget neveltünk már ki az együttesből. Többen egészen magasra jutottak. Például Bistei Judit, aki Sajószentpéteren kezdett nálam táncolni, aztán az ExperiDance-ben volt vezető táncos, majd tánckarvezető, és fitness világbajnokságot is nyert. Másik tanítványom az Állami Népi Együttes szólótáncosa, tánckarvezetője. Mások tánctanárok lettek, együtteseket vezetnek. A tehetséges fiatalokat olyan szintre kell hozni fizikálisan és lelkileg is, hogy mindent megtegyenek a fejlődés érdekében. Fontos a harmónia is, egyetértés a gyerekkel és a szülővel. De tudni kell, hogy ahol munka folyik, ott nem mindig rózsaszín minden. A hétköznapok nagyon sok próbával, gyakorlással, technikai képzésekkel telnek. Sok-sok munka hozza csak meg a gyümölcsét.

Beteljesültek az álmai vagy maradtak még?

A Fölszállott a páva sorozat kielégítő volt ebből a szempontból. De hát az embernek természetesen mindig vannak új céljai, támadnak új ötletek, gondolatok, amelyeket jó lenne színpadra állítani. Szeretnék új táncokat megismerni. A Kárpát-medence tánchagyománya olyan óriási és olyan gazdag, hogy sajnos egy emberélet is kevés ahhoz, hogy mindet megismerje. Óriási kultúrkincsről van szó. Szeretnék olyan táncszínházi alkotásokat is készíteni, amelyek maradandóak lehetnek a jövő számára. Ezek a szakmai céljaim. De ahogy öregszik az ember, más lesz számára a fontos, más kerül a felső polcra. Ma már nem a szakma van nálam az első helyen, hanem a család. Biztosan nagyon furcsa lesz, ha mindkét gyermekem kirepül. De Eszter egyelőre még hazajár, Levente pedig még középiskolás, bár ebben az évben érettségizni fog. De hát ez az élet rendje, a változásokat el kell fogadni. A gyerekeknek nem az a dolguk, hogy állandóan mellettünk üljenek. Repüljenek, szárnyaljanak!

Hegyi Erika

Névjegy: Maródi Attila

Tanulmányok:

1987. Építőipari Szakközépiskola – Vasútépítési szak

1992. Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola – Általános Iskolai Tanítói szak

2000. Magyar Táncművészeti Főiskola – Néptánc pedagógus

Tanfolyamok: Táncház vezetőképző ,,C”, és „B” kategóriás táncoktatói

Munkahelyek, foglalkozások:

1987–1998. Sajószentpéter – „Hajlika” Táncegyüttes vezetője

1992– Szinvavölgyi Néptáncműhely utánpótlás csoportjainak és felnőtt együttesének művészeti vezetője

2011–2013. Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola néptánctanára

2005– Balázs Győző Református Líceum néptánctanára

2001– Szinvavölgyi Alapfokú Művészeti Iskola – művészeti igazgatóhelyettes

Eredmények:

1999. Országos Néptáncverseny Szolnoki Szóló táncosi díj

2000. „Örökség” Pedagógiai díj

2001. Békéscsaba, Aranysarkantyús táncos szóló díj

2001. Megyei Pedagógiai díj

2001. Oktatási Minisztérium Pedagógiai díja

2001. XX. Kállai Kettős Néptánc Fesztivál, Nagykálló – Koreográfiai és Pedagógiai díj

2002. Felkészítő Pedagógiai díj, Eger – Ifjúsági Szólótánc Fesztivál

2003. Felkészítő Pedagógiai díj, Szarvas – Gyermek Szólótánc Verseny

2004. Pedagógiai díj, Kecskemét – II. Országos Néptánc Tanulmányi Verseny

2006. Pedagógiai díj, Szarvas – Gyermek Szólótánc Verseny

2009. Pedagógiai díj, Szarvas – Gyermek Szólótánc Verseny

2009. Koreográfusi díj a Mezőkölpényi táncok című koreográfiáért

2010. Mexikói 3 hetes turné, 14 táncossal, 14 előadás

2012. Regionális Néptáncfesztivál Sárospatak, 1. helyen javasolták a Ki csinálja a legszebb szobrot? c. koreográfiáját Kiss Anitának és Maródi Attilának az Antológiára

2012. Mexikói 5 hetes turné, 20 táncossal, 21 előadás

2013. Izrael, Karmieli fesztivál

2014. Tóth Ferenc Koreográfiai díj 2 koreográfia Aranyminősítés, 2 nívódíjas koreográfia

2014. Fölszállott a páva tv-s válogatóba jutott a Szinvavölgyi Néptáncműhely és Maródi Eszter–Nyilasi Zoltán szólista pár; a Szinvavölgyi Néptáncműhely a Külügyminisztérium különdíját kapta

2015. Művészeti vezetői díj a Martin György Néptáncszövetségtől

Miskolc Város Művészeti Nívódíját kapta Kiss Anita és Maródi Attila párosa

A Szinvavölgyi Ifjúsági Néptáncműhely november 14-15-én a Nyíregyházán megrendezett Országos Néptáncversenyen Nívódíjban részesültek

A gyerekek az operettszínházban zárhatták a Bökönyi koreográfiájukkal (Maródi Attila–Boncsérné Szinai Tünde) a nagyszerű rendezvényt, a felnőttek a Mezőségi táncokkal (Kiss Anita–Maródi Attila) mutatkoztak be

2016. Az MTVA és a Hagyományok Háza által megrendezett Gyermek Fölszállott a páva rendezvényén a Szinvavölgyi Aprók Néptáncműhely táncosai képviselhették Miskolcot.(Maródi Attila–Boncsérné Szinai Tünde)

2017. A Tóth Ferenc Koreográfiai Versenyen Lévai Anita és Maródi Attila Ha kicsi a legény című koreográfiája Kiemelt Arany Nívódíjas lett.

Novemberben egy vadonatúj projektben a Dance Alliance Entertaiment az Albarégia Táncegyüttessel és a Nógrád Táncegyüttessel közösen Szingapúrban mutatták be az Élet Évszakai című szuperprodukciót, Novák Péter rendezésében.

2018. Néptáncantológia Budapest Operett Színház (Lévai Anita és Maródi Attila: Nyárádmagyarósi Táncok)

Ifjúsági Néptáncantológia Budapest (Lévai Anita, Maródi Attila: „Szembe rózsám, ha szeretsz” Jobbágytelki táncok)

Fölszállott a páván, a Döntők Döntőjében Maródi Eszter és Maródi Levente a középdöntőig jutott, a Szinvavölgyi Néptáncműhely pedig a Döntőben szerepelt kimagasló szakmai színvonalon

[related-post post_id="4109022"]

[related-post post_id="4099989"]

[related-post post_id="4088520"]

[related-post post_id="4063375"]

[related-post post_id="4052991"]