Újjáélesztették a népdalkört Mikóházán

Mikóháza - A mikóházi Gyöngyösbokréta Népdalkör 15 éve létezik.

A Csoóri Sándor Alap 2018-as pályázatán a mikóházi Gyöngyösbokréta Népdalkör is támogatást kapott a „Szépen szól a mikóházi nagyharang” című pályázatára.

Helyi segítséggel

A mikóházi Gyöngyösbokréta Népdalkör 2004-ben alakult meg Hutkai Dánielné vezetésével, de ez nem jelenti azt, hogy ez volt az első mikóházi együttes.

– Még az 50-es és 60-as években volt egy nem csupán helyi-, de országos hírű népdalköre Mikóházának – mondja Hutkai Dánielné. – Ez aztán valahogy abbamaradt és hosszú évtizedekig senki nem érezte úgy, hogy egy másik népdalkört is lehetne alapítani. A 2000-es évek lején éreztem úgy, mégis meg kellene próbálkozni a népdalkör újraélesztésével. Elkezdtem helyi népdalokat gyűjteni, rengeteg régi anyag került elő, rengeteget szervezkedtünk és ennek köszönhetően sikerült összehoznunk a Gyöngyösbokréta Népdalkört a helyiek hatalmas segítségével, hiszen ez egyedül egy embernek nem sikerülhetett volna.

Három generáció

Jelen pillanatban 15 állandó tagja van a népdalkörnek, valamennyien nők.

– Férfiak is voltak az együttesben, de aztán idővel valahogy kikoptak – mondja az együttes vezetője. – Igyekszünk gyerekeket is bevonni a zenélésbe főleg a családi és a baráti körből. Van, amikor egy fellépésen három generáció is együtt van a színpadon. A pályázatnak köszönhetően felerősítettük a citeraoktatást – két unokám is tanul citerázni –, oktatónak sikerült a füzérradványi Pandák Pált megnyerni, aki maga is kiváló citerás, ráadásul a közelben is lakik és évtizedek óta aktív népzenész.

A vidámak megmaradtak

Az elmúlt századokban hiába voltak viszonylag egymáshoz közel a kisebb települések, nem volt túl nagy az átjárás, a közösségek viszonylag zártak maradtak, ezért fordulhatott elő, hogy ugyanazok a népdalok még a szomszédos településeken is más változatban maradtak fenn.

– Ez felénk is így van, hiszen a Hegyköz már földrajzilag is egy elég zárt vidék – mondja Hutkai Dánielné. – A férjem révén Pusztafalu népdalait nagyon jól ismerem. Pálházának nem nagyon vannak saját népdalai, hiszen arra a településre a környező falvakból költöztek be folyamatosan az emberek. A mikóházi népdalok nem tematikában, inkább dallamaikban különböznek a környező települések dalkincsétől. Amikor elkezdtem gyűjteni a mikóházi dalokat, összehívtam az időseket. Ők azokat a népdalokat énekelték el, amelyeket családi, baráti összejöveteleken énekeltek, így bennük természetszerűleg, inkább a vidámabb dalok maradtak meg, mert egymás között nem akarunk szomorkodni. Idővel azonban kotta formájában is kerültek hozzám olyan dalok, amelyek az elmúlásról, az elválásról, az élet nehézségeiről szólnak. Ezeket is nagyon szeretem. Van egy népdalcsokrunk, a Rozmaringkötés, ami nagyon szomorú. A Rozmaringkötés hagyományosan a lány esküvőjének előestéjén zajlott, amikor a férjhez menő lány sorban elbúcsúzott a szüleitől, az otthonától, a barátaitól. Ezt a csokrot nagyon szeretjük.

ÉM-BG