„Életem egyik legszebb napja volt”

Miskolc - 1989 – amikor először ünnepelték meg szabadon március 15-ét.

„Életem egyik legszebb napja volt. Ha van kitüntetett pillanata a rendszerváltoztatásnak, nekem ez a március 15-e mindenképpen az” – ezt Balázsi Tibor mondta el abban a korábbi kerek­asztal-beszélgetésünkben, amelyben a történelmi folyamat egykori miskolci szereplőire emlékeztek.

Egy olyan ünnepségen, ahol a Münnich Ferenc Társaság képviselteti magát, ott a független szervezeteknek nincs helyük” Balázsi Tibor

Nem hatott a félelemkeltés

Az év: 1989 – ekkor volt az első olyan március 15-i ünnep, amelyen az állampárti hatalom által nem ellenőrzött módon, szabadon is ünnepelhettek az emberek. Miskolcon is.

Balázsi Tibor rendszerváltó politikus, az MDF országgyűlési képviselője az első szabadon választott parlamentben lapunknak beszélt arról, hogy voltak, akik igyekeztek félelmet kelteni, így például azt terjesztették, hogy „valakik” tiltakozásként önmaguk felgyújtására készülnek, illetve hogy a Petőfi téren az emlékezőkre akar lövetni a hatalom – ezeket a félelmeket nem igazolták az események. Utóbb írta meg a Heti Hírnök című független lapban Pusztai László, hogy nem volt teljesen alaptalan a félelem: Kolok Péter, a nemzetbiztonsági hivatal főnöke kézigránátokat igényelt az ünnepre a rendőrség vezetőjétől, hogy bevessék, ha valami „balhé” van. A rendőrségen viszont Túrós András nem írta alá az ehhez szükséges papírokat.

Az állambiztonság ebben az időben még javában megfigyelte az ellenzéket, a Betekintő című folyóirat az ezzel kapcsolatos dokumentumokat is közreadta.

Az itt idézett egyik titkos­szolgálati jelentésből tudható: 1989. március 16-án a BBC munkatársa, Milburn Györgyi telefonos interjút készített Balázsi Tiborral az előző napi miskolci ünnepségről.

A leírtak szerint: „Balázsi a kérdésre elmondta, hogy az ünnepségen az MDF, a Fidesz, a kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt helyi tagjai vettek részt, ismertette az ünnepségük lefolyását. Külön kiemelte, hogy a Petőfi téri helyszínen – ahol 1956-ban is hatalmas tömegmegmozdulás volt – már kb. 10 ezren lehettek. Elmondja, hogy a helyi hatalom annyira meglepődött az alternatív szervezés sikerén, hogy a másnapi helyi lapok még becslésekbe sem mertek bocsátkozni a résztvevők számát illetően. A riporter azon kérdésére, hogy Miskolcon a kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt miért nem a hivatalos ünnepségen vett részt, Balázsi Tibor elmondta, hogy itt, Miskolcon az alternatív szervezetek sokkal jobban egymásra vannak utalva, mint Budapesten, másrészt belátták, hogy egy olyan ünnepségen, ahol a Münnich Ferenc Társaság képviselteti magát, ott a független szervezeteknek nincs helyük.”

Nemet mondtak

Az eseményről beszámolt a helyi sajtó, lényegesen nagyobb teret adva a hivatalos ünnepségnek, és tényszerűen igaz, amit Balázsi Tibor a BBC-nek mondott: a szerkesztőségek nem becsülték meg a résztvevők létszámát. Ez is utat nyitott ahhoz, hogy a következő napok politikai játszmájában a hatalom úgy tüntethesse fel, hogy a tömeget a hivatalos és az ellenzéki ünnepség résztvevői együttesen adták. Ezzel azt lehetett volna érzékeltetni, hogy az ellenzéknek önmagában nincs jelentősebb támogatottsága Miskolcon. Nem mellékesen március 15-ét megelőzően a helyi hatalom szándéka volt az egység demonstrálása, hogy valóban egyetlen ünnep legyen – erre mondott nemet az ellenzék, például a miskolci televízió adásában a képviseletükben megszólaló Mile Lajos is – idézte fel most lapunknak Balázsi Tibor.

ÉM

Mit kíván a magyar nemzet?

Az ellenzéki szervezetek 12 pontja, amelyet 1989. március 15-én Budapesten Cserhalmi György színművész, Miskolcon két helyszínen Balázsi Tibor olvasott fel:

Mit kíván a magyar nemzet?

Szabad, független, demokratikus Magyarországot.

1. Valódi népképviseletet és többpártrendszert. Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát.

2. Rendőrállam helyébe jogállamot. Érvényesüljenek az emberi jogok, legyen bírói függetlenség.

3. Szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot. Számolják föl a hírközlés állami monopóliumát. Oszlassák föl az Állami Egyházügyi Hivatalt.

4. Jogot a sztrájkra. Ne korlátozzák az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát.

5. Méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését. Szüntessék meg az egyéni és csoportos kiváltságokat. Adják meg mindenkinek az emberhez méltó élet alapfeltételeit.

6. Észszerű gazdálkodást, működő piacot, a tulajdonformák egyenjogúságát. Állítsák le a pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását, vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának.

7. A bürokrácia és az erőszak-­apparátus leépítését. Oszlassák föl a Munkásőrséget és az Ifjúgárdát.

8. Szabadságot és önrendelkezést Kelet- és Közép-Európa népeinek. Szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása.

9. Semleges, független Magyarországot. Vonják ki a szovjet csapatokat hazánk területéről. Töröljék a magyar ünnepek sorából november 7-ét.

10. Felelős kisebbségi és menekültpolitikát. A kormány lépjen föl a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében. Szűnjék meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében.

11. Nemzeti önbecsülést. Vessenek véget a történelemhamisításnak. Adják vissza a nemzetnek címerét.

12. Igazságot 56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak. Nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át.

Méltó volt a márciusi ifjak szelleméhez

1989. március 15-e, az Észak-Magyarország 1989. március 16-i számában:

„Mint lapunkban korábban hírül adtuk, a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt, valamint a Fiatal Demokraták Szövetsége miskolci szervezetei külön szervezték meg március 15-e megünneplését. Ők ugyancsak tegnap délelőtt 10 órakor gyülekeztek a Kossuth-szobornál. A három szervezethez csatlakozott a Magyar Szociáldemokrata Párt közelmúltban megalakult miskolci szervezete, illetve a Szabad Demokraták Szövetsége. A kokárdás, karszalagos ünneplők és az érdeklődők megtöltötték a teret. Az ünneplőket a Magyar Demokrata Fórum képviseletében Mile Lajos köszöntötte, egyben kérte őket, hogy fegyelmezett és méltóságteljes felvonulással adózzanak március 15-e emlékének. A Himnusz közös eléneklése után Tóth Tibor, a Miskolci Nemzeti Színház fiatal művésze szavalta el Ady Endre »A tűz márciusa« című költeményét, majd Balázsi Tibor, az MDF miskolci szervezetének képviselője lépett a mikrofonhoz. A szónok idézett a Magyar Demokrata Fórum országos értekezletén elfogadott felhívásból, majd hangsúlyozta: az MDF céljait kizárólag társadalmi és politikai eszközökkel kívánja magának kivívni, a szervezet elutasítja az erőszakot.

A tömeg a Kossuth-szobortól a Szemere Bertalan szoborhoz vonult. Itt Iván Géza, a kisgazdapárt képviselője szólt. Szemere szellemét idézte, s elmondotta, az alternatív szervezetek jogállamot kívánnak Magyarországon teremteni. Végül megkérte a jelenlévőket, mondják el közösen a Hiszekegyet, majd a résztvevők elénekelték a székely himnuszt. Deák Ferenc szobra következett, ahol elhangzott Illyés Gyula »Bartók« című verse. Az ünneplők 11 óra 15 perckor fordultak be a Petőfi térre. Itt elénekelték a Szózatot, majd elhangzott a Nemzeti dal. Petőfi Sándor szobránál a Fidesz képviseletében Szemán Béla szólt a tömeghez. A Petőfi-szobornál ismét felolvasták az MDF követeléseit, végül Furmann Imre, az MDF miskolci vezetője zárta be az ünnepséget, hangsúlyozva, hogy az 1848 emlékének tisztelgő felvonulás méltó volt a márciusi ifjak szelleméhez.”