„Én csak tettem a dolgom” - Megszólalt a miskolci hős vasutas

Miskolc - Smajda Attila akadályozta meg a tömegszerencsétlenséget Miskolc határában.

Háromszáztizenhét méter – ennyin múlt, hogy nem történt tragédia múlt pénteken Miskolc határában, hogy nem ütközött össze két személyvonat. Háromszáztizenhét méter – ennyin múlt, hogy most egy hőst ünnepelhetünk, és nem egy súlyos tömegszerencsétlenség utóéletéről kell beszámolnunk.

Március elsején 15 óra 25 perckor egy Kazincbarcika felől érkező személyvonat mozdonyvezetője nem vette figyelembe a vasúti tilos jelzést, s miután a szerelvény megrongálta a vasúti váltót, egy olyan pályaszakaszon közlekedett tovább, ahol szemből érkezett a Miskolcról Kazincbarcika felé haladó személyvonat. A vonatokat végül egymástól mindössze 317 méterre állították meg, nem ütköztek össze, így a szerelvényeken utazó 230 utas sem sérült meg az incidens során – olvashatták az Észak-Magyarország beszámolójában.

A tragédiát Smajda Attila váltókezelő előzte meg. Helytállását emléklappal köszönte meg csütörtökön Homolya Róbert, a MÁV Zrt. vezérigazgatója és dr. Kriza Ákos, Miskolc polgármestere.

Azonnal kellett cselekedni

– Nagyon meglepődtem, mikor észleltem, hogy egymással szemben megy a két vonat – emlékszik vissza Smajda Attila, akivel az emléklapok átadását követően beszélgettünk. – Az első vágányom foglalt volt, egy tehervonat várakozott rajta, így a Barcikára közlekedő személyvonat a második vágányról haladhatott volna Sajóecseg felé. Ehhez a váltókat kitérőre állítottam, szabad jelzése volt. A Miskolc felé közlekedő tornadásakainak viszont meg kellett volna állnia a bejárati jelző vörös jelzését figyelembe véve. Hát ez neki nem jött össze, és sikeresen felvágta a tizenötös váltót.

Ekkor állítottam meg itt, az őrhelyem előtt – mutatja. – Ahogy ez megtörtént – folytatja – jelentettem a szolgálattevőmnek, hogy itt áll a nádaskai vonat az orrom előtt, és azonnal megkérdeztem azt is, merre jár a barcikai. Mikor megtudtam, hogy már elhaladt előtte, tudtam, hogy nincs sok időm, így azonnal vörösre állítottam a kijárati jelzőt és szaladtam jelzést adni a barcikai vonatnak, hogy mielőbb álljon meg. Szerencsére sikerült! – teszi hozzá.

Jóleső elismerés

Attila 2003 óta dolgozik a vasútnál, elmondása szerint a múlt péntekihez hasonló szerencsére nem történik túl gyakran. Még csak hasonlóra sem emlékszem, nemhogy ezen az őrhelyen, de az állomáson sem! – mondja.

A hős vágánykezelő nem tudott arról, hogy illusztris vendégek látogatják meg csütörtök délben.

– Eltitkolták előlem, hogy elismerést kapok, csak annyit közöltek, hogy az esettel kapcsolatos meghallgatás lesz, meg azt tudtam, hogy délután az Észak újságírója hívni fog (lapunk már korábban, a köszöntésektől függetlenül elkezdte szervezni a riportot – a szerző), de ennyi. Ehhez képest nagyon meglepődtem, mikor a sok kamerát és mikrofont megláttam, pláne, hogy amúgy ide előzetes engedély nélkül be sem jöhettek volna! – mondja nevetve Attila. – Aztán belépett hozzám a vezérigazgató úr és a miskolci polgármester, és megköszönték, amit tettem. Örülök neki, hogy az eset során senkinek nem lett baja! Én csak tettem a dolgom tulajdonképpen, de az elismerés azért nagyon jól esik!

ÉM-TÁ

[related-post post_id="4159451"]