Sikerélmény a gazdinak is a vakvezető labradorok nevelése

Miskolc - Török Sándorné Katalin látássérültként vállalta, hogy világra segít lyukóvölgyi otthonában tíz vakvezetőnek szánt labradort.

Iris, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány tenyész- és terápiás kutyája három fekete és hét zsemleszínű kölykének adott életet február 18-án Török Sándorné Katalin kertes házában. A gyengén látó hölgy vállalta, hogy a szülést megelőző időszaktól, a kicsik két hónapos koráig befogadja és gondozza az anyakutyát és csemetéit.

– Egy percig sem bántam meg a döntésemet, mert tudom, hogy tíz látássérültet segítek így hozzá, hogy vakvezető kutyájuk legyen, hiszen a kölyköket később kiképzik majd – magyarázta Török Sándorné. – Közel tíz évig a Fehérbot Alapítványnál dolgoztam, és amikor Miskolcra költöztünk a saját vakvezető kutyámon, Morrison keresztül kerültem kapcsolatba a baráthegyiekkel, akit tőlük igényeltem. Sokáig önkénteskedtem náluk, nem régen pedig megláttam a Face­bookon, hogy Irisnek keresnek ideiglenes befogadót. Jelentkeztem – mesélte.

Biztonságot nyújt a kutya

Néhány személyes élményt is megosztott arról, hogy mi mindenben segít számára saját vakvezető kutyája.

– Gyengénlátó vagyok, az egyik szememmel egyáltalán nem, a másikkal pedig nagyon keveset látok. Az esti közlekedés sajnos nem megy egyedül, nappal úgy, ahogy elboldogulok. Munkába járáshoz és esténként veszem igénybe Morris segítségét, és elég sokat utazunk együtt. Amikor vakvezető kutyát kértem a Baráthegyi Alapítványtól, először környezettanulmányra jöttek el. Aztán megkeresték, hogy melyik kutyus illik legjobban hozzám, majd Debrecenben egy közös képzésen találkoztunk először hosszabb időre Morrisszal. Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, mióta ő nálam van, megszűnt a bizonytalanságom. Örülök, hogy már nem kell szólnom a gyerekemnek, hogy ugorjon be, ha el szeretnék menni valahová – osztotta meg.

Katalin vérbeli segítő

Sikerélményekben gazdagodott az újdonsült gazdi a befogadott kutyacsalád mellett.

Török Sándorné és a kiskutyák | Fotó: Magánarchívum

– Büszke vagyok rá, hogy Iris is hozzám került, mert szeretem a baráthegyieket. Közvetlen velük a kapcsolatom, és látom, hogy mindenki szívvel-lélekkel dolgozik náluk. Szívesen bevállalnék még két hónapot, mert szeretem csinálni. Segítőként ez benne van a véremben, de bárkinek tudom ajánlani az örökbefogadást, mert gazdiként is rengeteg hasznos információhoz jutok. Komondi Piroska szakmai vezető és munkatársai minden másnap eljönnek hozzánk, hogy megnézzék, mit, hogyan csinálok, és fontos tanácsokkal látnak el. Tehát nagyon helyesnek tartom a kezdeményezést, amit egyébként külföldi mintára honosítottak meg, és így a kutyusok is több figyelmet kapnak – hangsúlyozta Törökné Katalin.

A cseppet sem unalmas napi rutinról is megtudunk néhány érdekességet.

Nem fáradtság a gondozásuk

– Mielőtt lefialt Iris, rendszeresen jártunk vele sétálni, az etetésénél kicsit jobban odafigyeltünk és óvtuk, hogy ne szaladgáljon túl sokat, nehogy valami komplikáció lépjen föl. Legjobban akkor kellett vigyáznunk rá, amikor más ebekkel találkozott, hogy elkerüljük a verekedést. A saját kutyámmal Morrisszal is hamar egymásra hangolódtak. Csak első nap volt egy kis erőfitogtatás, hangoskodás, de azóta mindig együtt alszanak, és sokat játszanak egymással. A kölykök születése óta persze több a tennivaló, gyakrabban kell őket tisztába tenni, és figyelünk rá, hogy rendesen szopjanak – mesélte Katalin.

Detzky Anna

[related-post post_id="4132131"]

[related-post post_id="4111604"]