Világéletében szeretett gyerekekkel foglalkozni

A napokban vette át vasdiplomáját Hiti Lászlóné mádi óvónő, aki már régóta nyugdíjas éveit éli.

Gönctől Mádig

– A Don-kanyarban édesapám odaveszett, édesanyám egyedül maradt három kicsi gyerekkel, akik közül én voltam a legidősebb – mondja Hiti Lászlóné. – Ezért öcséimre és a szomszédban lakó kisebb gyermekekre sokat vigyáztam. Szerettem velük foglalkozni, ez volt az indíttatás. A szerencsi óvónőképzőben tanultam 1951–54 között. Először Göncön dolgoztam 1954 és 1957 között, majd Tállyán 1957-től 1966-ig, Mádon 1966-tól 1992-ig, nyugdíjba vonulásomig. A kapcsolatot azonban azóta sem vesztettem el teljesen az óvodával, hiszen az óvoda vezetője, a település polgármestere minden önkormányzati és óvodai rendezvényre meghív bennünket, például a nőnapra, az évzáróra, így a Mádon élőkkel gyakran találkozom.

Hogy milyenek voltak az egykori mádi ovisok, akik közül azóta már mindenki felnőtt?

– A mádi óvodások fegyelmezett, jó gyerekek voltak, a szülőkkel rendszeres volt a kapcsolattartás, nálunk a nagy létszámú, 36–38 fős csoportok voltak jellemzőek. A ma már nem működő, hajdan sok embert foglalkoztató Országos Érc-és Ásványbánya mádi üzemegysége időnként busszal szállította a gyerekeket az óvodából az iskolába, ezt nagyon élvezték a gyerekek. Szerveztek szüretet, kis vödrökbe szedték a szőlőt. Amikor Göncön dolgoztam, ott sok állami gondozásból kivett gyermek járt óvodába, az egyik kisfiú dalára még mindig emlékszem, minden reggel elénekelt egy, még az otthonban tanultat.

Az esküvőmre pedig meglepetésként az óvodások műsorral készültek, a Mádon körzeti orvosként dolgozó sógorom megjegyezte: „jól telement a szemem könnyel.” De nem csupán az övé, az enyém is.

Kertben, szőlőben

Az emlékek is életben tartanak, de a nyugdíjas éveken nem csak ez segít át.

– Nyugdíjas éveimben a kertben, szőlőben – mint ahogy a Hegyalján élők – szeretek tevékenykedni. Havonta találkozom egyik volt munkatársammal és még néhány korombéli barátnőmmel, akikkel felváltva látjuk vendégül egymást. Így telnek mostanában a napjaim, így nincs okom a panaszra.