Fontos elgondolkodni múltunkon és jövőnkön

„A dolgos és időnként szürke hétköznapok sűrűjében nem árt időnként megállni és elgondolkodni magunkon, a múltunkon, a jelenünkön és a jövőnkön. Az augusztus 20., nemzeti ünnepünk erre is tökéletes” – vallja dr. Horváth Zita, az Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára, a Miskolci Egyetem oktatója.

„Augusztus 20-a ünnepe egy pozitív, felemelő érzést rejt magában mindenkor.” dr. Horváth Zita

Felemelő érzés

„Természetesen több jelentős nemzeti ünnepünk van. Ilyen az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ünnepe, március 15., az aradi vértanúk napja, október 6. vagy éppen az október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepe. Ezek, bármilyen fontosak nekünk, egytől-egyig mindig valami szomorú, tragikus eseményekhez kötődnek. Augusztus 20-a viszont egy pozitív, felemelő érzést rejt magában, hiszen ez a keresztény magyar állam alapításának az ünnepe” – részletezte.

„A történelem során persze változott az, hogy mikor mit értettünk ezen ünnep alatt, és hogy pontosan mit ünnepeltünk, de az biztos, hogy Szent István király emléke –részben talán későbbi szentté avatása miatt is – állami ünnep volt. Voltak időszakok, amikor nem engedték a Szent István-kultusz ünneplését, mondhatnám például a Bach-­korszakot, de a kiegyezés után, és később még a két világháború között is ünnepelték ezt a napot; 1938-ban pedig a székesfehérvári országgyűlés törvénybe is foglalta Szent István király dicső emlékének megünneplését” – folytatta dr. Horváth Zita.

„Az 1945 utáni rendszerben is munkaszüneti nap, ünnep maradt augusztus 20-a, igaz, ekkor nem Szent Istváné, hanem az akkori magyar alkotmányé és az új kenyéré, de nem szabad elfelejteni – hangsúlyozza a helyettes államtitkár –, hogy ennek ellenére 1947-ben nagyságrendileg félmillió ember vett részt a Szent István-napi körmenetben, ahol államalapító királyunk ereklyéje, a szent jobb előtt tisztelegtek Mindszenty József bíboros vezetésével.”

„A rendszerváltozás után aztán augusztus 20. újból elfoglalta a méltó helyét ünnepeink sorában. Újból azt ünnepeljük ilyenkor, hogy Magyarország a keresztény Európához csatlakozott; lényegében önálló, erős országként, középkori értelemben szinte hatalomként lehetett rá tekinteni.”

Az identitás meghatározója

Egy ország számára – folytatta dr. Horváth Zita – mindig fontosak azok a történelmi dátumok, amelyek a nemzet identitását meghatározzák, az összetartozás érzését jelentik. Éppen ezért azt gondolom, hogy – sok más ünnep mellett – augusztus 20-át mindig ünnepelni fogjuk. Ez a magyar állam születésnapja. Jelentős ez a nap nekünk, magyaroknak, hiszen arra emlékeztet, hogy viharos, sokszor borús, sokszor vidámabb történelmünk ellenére itt Európában, a Kárpát-medencében Magyarország létezik, »Él nemzet e hazán«. Fontos tudatosítani, hogy: ezt nem szabad természetesnek venni. A történelem süllyesztőjében múltak el birodalmak, országok, nemzetek, de hála istennek Magyarország áll, él. Másként fogalmazva: a szürke, dolgos hétköznapokban egyébként sem árt megállni és egy kicsit elgondolkodni magunkon, a múltunkon, a jelenünkön és a jövőnkön, és egy ilyen ünnep alkalmas lehet erre is.”

„Végül hiszem, hogy augusztus 20. üzeni azt is, hogy országunkat – melyet magyar ajkú, magyar emberek és nyilvánvalóan különböző nyelveket beszélő nációk képviselői egésze alkot – összeköti a történelme, kultúrája és nyelve. Jó lenne, ha ezt az üzenetet következő generációknak is át tudnánk adni, hogy ők is megőrizhessék és továbbadhassák” – zárta gondolatait dr. Horváth Zita.