Kedvenc olvasmánya az anyakönyv

Honismereti Munkáért Emlék­érem kitüntetést vehetett át nemrég dr. Bodnár Mónika etnográfus-muzeológus, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Egyesület titkára, a miskolci Herman Ottó Múzeum Történeti és Néprajzi Tárának vezetője. Az elismerést a Honismereti Szövetség elnöke adta át az arra érdemeseknek, az országból összesen öt szakembernek.

A karácsonyi asztal

Dr. Bodnár Mónika szinte még gyerek volt, amikor elköteleződött a néprajz és a honismeret iránt. Lelkesen idézte fel a kezdeteket.

– Épp befejeztem az általános iskolát, amikor az egyik néprajzos ismerősöm meghívott egy táborba, melyet ő szervezett. Ez a tábor tulajdonképpen az ELTE néprajzos hallgatóinak szerveződött, a helyszín pedig a nyugat-szlovákiai Mátyusföld volt. Természetesen én is kaptam egy témát, és ugyanúgy gyűjtöttem az anyagokat, mint az egyetemisták. Az én témám a karácsonyi asztal volt. Bár akkor éppen tombolt a nyár, tehát messze voltunk a téli ünneptől, de így is nagyon sok érdekes adatot sikerült gyűjtenem. Az ismerősöm megtanította, hogy kell ezeket cédulázni és feldolgozni. Emlékszem, az anyukám munkahelyéről kaptam kölcsön egy írógépet, amivel el tudtam készíteni a cédulázásokat. Majd egy kis dolgozatot is írtam a gyűjtésemről. A táborban végzett munka annyira megtetszett, hogy amikor a gimnáziumban megkérdezték a tanáraim, merre szeretnék majd továbbmenni, határozottan azt válaszoltam, hogy néprajzos leszek. Mindvégig kitartottam az elhatározásom mellett, és nagyon örülök, hogy így döntöttem – fogalmaz Mónika.

Izgalmas kutatások

Kérdezzük tőle, mi a munkája szépsége.

Mint mondja, a legszebb benne, hogy nagyon sok kutatással jár, mely rendkívül izgalmas.

– Az egyik kollégám elhagyta a pályát, és a rendőrséghez ment dolgozni, bűnügyekkel foglalkozik. Ő mondta azt egyszer, hogy tulajdonképpen most is ugyanazt csinálja, amit néprajzosként, csak akkor a régmúltat kutatta, most pedig a közelmúlt történéseit kell felgöngyölítenie. Talán meglepő, de a legkedvesebb olvasmányaim az anyakönyvek, nagyon sokat böngészem ezeket. Családfákat is készítek, főleg történelmi családfákat. Ez a fajta kutatás azzal kezdődött, hogy amikor a ’80-as években Putnokra kerültem, akkor ott mindenki a Serényi családot emlegette, de valójában csak két Serényi nevét és munkásságát ismerték. Ekkor kezdtem el a Serényiek családfájának kutatását. Abban az időben a putnoki Gömöri Múzeumot vezettem, és annyira megszerettem az anyakönyvi kutatásokat, hogy azóta több családfát is felállítottam és több család történetét földolgoztam – sorolja a szakember, aki Putnokon lakik, 20 évig volt a Gömöri Múzeum vezetője, 2008-tól pedig a Herman Ottó Múzeum munkatársa.

Visszatekintve eddigi munkásságára úgy érzi, a legbüszkébb az egyik nyomtatásban is megjelent kutatására, aminek a címe: A Serényiek hatása a gömöri népéletre.

– Az anyagot még akkor kezdtem gyűjteni, amikor Putnokon dolgoztam, de a kötet két évtizedes munka eredménye, és már a Herman Ottó Múzeum kiadványaként jelent meg. Ebben található egy rövid családtörténet, de a könyv nagy része azzal foglalkozik, hogy mi mindent köszönhet Putnok, valamint a térség a Serényieknek. Csak néhány ezek közül: iskola, óvoda, közlekedés, kereskedelem, úthálózat. A Serényiek a 19. század második felében telepedtek meg Putnokon, attól kezdve még intenzívebben segítettek fejleszteni a térséget – nyújt bepillantást könyvébe Mónika.

Dr. Bodnár Mónika 2013 óta titkára a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Egyesületnek. Meghatározó személyisége, fő mozgatórugója a közösségnek. Kiváló szervezőkészséggel, nagy szakmai tudással rendelkezik. Ő szervezi és irányítja az egyesület konferenciáit. A Szülőföldünk megyei honismereti folyóirat főszerkesztője. Rendszeresen tart nagy sikerű előadásokat honismereti rendezvényeken. Tizenhárom évig szerkesztette a Gömöri Múzeum és Baráti Körének kiadványsorozatát, a Múzeumi Könyvtárat. Több mint 70 időszaki kiállítást készített elő és rendezett. Az egyesület 20 éves történetét feldolgozó tablókat is ő szerkesztette. Tagja volt a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak, és jelenleg is tagja a rimaszombati székhelyű Gömör-Kishonti Múzeumi Egyesületnek, ahol 2002-től alelnök. Részt vesz az egyesület által kiadott Gömörország periodika szerkesztőbizottságának munkájában. Jelenleg egyik legkedvesebb kutatási témája a szakrális kisemlékek.