Újításaiért máig hálásak

Idén tiszteletbeli, örökös professzoraként tüntette ki prof. dr. Obádovics J. Gyula matematikust a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kara a hazai műszaki felsőoktatásban a numerikus módszerek és a számítástechnika meghonosításáért, amely nélkülözhetetlen a mérnöki számításoknál, valamint a selmeci hagyományok iránti elkötelezettségéért. Pályaművének elismerése alkalmából nyilatkozott lapunknak a 92 éves egyetemi tanár.

– A számítógépekkel 1959 környékén ismerkedtem meg. A magyarországi műszaki egyetemeken ekkor még nem foglalkoztak számítástechnikával, 1962-ben elkezdtem numerikus módszereket tanítani fakultatív tárgyként. 1966-ra sikerült egy C típusú elektronikus, digitális, program- és lyukszalag-vezérlésű számítógépet beszereznünk azon a címen, hogy vállalatoknak tartanánk tanfolyamokat. A Bányamérnöki Kar pedig az olajkutatásokhoz szintén vásárolt egy ilyen kompjútert. Ezzel indult el az első év, aztán a bányászok hajlandók voltak még két évet adni, hogy előadás és számítástechnika-gyakorlat formájában bevezessem az új tárgyat. Az 1964/65-ös tanévben már a Gépészmérnöki és Informatikai Kar is kötelező tantárgy­ként vette fel az órákat. Nagy szerencsém volt, hogy az egykori rektor, Sályi István éppen akkor indította el az alkalmazott mechanika szakot, ahol nélkülözhetetlenné vált a speciális matematika oktatása – magyarázta a professzor.

Miskolcról a Balatonra

A család 15 év után a fővárosba került, az egyetem területén található miskolci házuktól meg kellett válniuk.

– Először a feleségem kapott állást Budapesten, én pedig elkezdtem vezetni egy számítástechnikai intézetet. Amikor a gödöllői egyetemen elnyertem az egyetemi tanári pályázatot, a kezdeti 12 fő után már hatvanan tartoztak hozzám. Innen mentem nyugdíjba is, de 80 éves koromig a Pannon Egyetem és a Kodolányi János Főiskola kihelyezett részlegeiben még tanítottam. Jelenleg Balatonszárszón élünk a téliesített nyaralónkban. Számítógépen innen is ragyogóan tudok dolgozni. Csend és nyugalom vesz körül, a Balaton száz lépésre terül el tőlünk, és az unokáink bármikor jöhetnek hozzánk kikapcsolódni – mesélte a nyugalmazott oktató.

Oktatás helyett tanított

A kitüntetéshez kapcsolódó érzéseiről faggattuk még az elismert szakembert.

– Nagy meglepetés volt számomra, hogy megkaptam a díjat, hiszen amióta bevezettem ezeket a tárgyakat, 50 év is eltelt. Tulajdonképpen az egykori munkámért most részesültem elismerésben. Gondolom, hogy a Miskolci Egyetem hetvenéves alapítása alkalmából felülvizsgálták, hogy kik érdemesek Professor Honoris Causa díjra. Az 1964-ben végzett hallgatóim javasoltak engem mint legkedvesebb professzorukat. A régi tanítványok közül egy szűkebb társasággal máig jó kapcsolatot ápolok. Mindig fontosnak tartottam, hogy a hagyományos oktatás helyett inkább tanítsak. Szerettem, ha a szemekből láttam, hogy értik is a matematikát, amiért máig hálásak – osztotta meg az egyetemi tanár.