Negyven év a gyerekek között

Hidasnémetiért a Közszolgálatban díjat vehetett át nemrég Oravecz Jánosné Mária, a Hidasnémeti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola intézményvezetője. Az elismerés kiváló apropót szolgált a pedagóguspályán töltött 40 év összegzésére, hiszen az igazgató decemberben nyugdíjba vonul.

Csodálatos emberek

Elmesélte, amióta beszélni tud, mindig azt bizonygatta, hogy tanító lesz. Egy alkalommal érzett csak vonzalmat más foglalkozás iránt, 1961-ben, amikor Gagarin kijutott a világűrbe. Akkor Mária is űrhajós szeretett volna lenni, de aztán mégis maradt a földön, és a tanítói pályát választotta. A sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán szerzett diplomát 1980-ban, és a Hidasnémeti Körzeti Általános Iskola tornyosnémeti tagiskolájában kezdett tanítani.

– Akkor ott csodálatos, tiszta lelkű emberek laktak. Ha adódott is valamilyen konfliktus, azt mindig sikerült egy kellemes beszélgetés alkalmával tisztázni. Tornyosnémeti azért is kedves nekem, mert onnan kaptam a férjemet. A gyermeklétszám csökkenésével azonban a ’80-as évek végén megszűnt a tornyosnémeti és a hernádszurdoki iskola is, így Hidasnémetiben folytattam a tanítást. Húsz évig oktattam a legkisebbeket, majd amikor nyugdíjba vonult az iskola vezetője helyettes lettem, néhány év múlva pedig igazgató. Szép feladat volt ez is, de azt kell mondanom, hogy mindig voltam inkább tanító, mint intézményvezető. Évtizedekig olyan emberekkel dolgoztam együtt, akikkel félszavakból is megértettük egymást. Az utóbbi években fiatal pedagógusok kerültek az iskolánkba, szeretettel fogadtuk őket. Meg is jegyezték, hogy nagyon jólesik nekik ez a befogadó közösség – mesélte Mária.

Csökken a létszám

Megjegyezte: probléma azonban, hogy egyre csökken a gyermeklétszám, és hogy a magyar iskolarendszer erősen szegregál. Pedig a nehéz körülmények között élő gyerekek között is nagyon sok tehetséges van. Mária a település kulturális és közéleti tevékenységében is aktívan részt vett, mert azt vallja, nemcsak a gyerekeket, de a szülőket is tanítani kell.