Tetoválás, művészet: van párhuzam

Különös kiállítás vonz sok-sok nézőt a miskolci régiségvásárok alkalmából: a belváros egyik tetoválószalonjában látható. A festmények, rajzok legtöbbje a szalon tulajdonosa, Xu Yi Lili munkája, de alkalmanként hív egy-egy vendégalkotót, és van, amikor valami különösen látványosat szerveznek, augusztusban két kollégája látványfestett. A nagy számú néző előtt készült el egy festmény: a performansz hatalmas sikert aratott.

Hobbim, mániám

S hogy honnan az ötlet, hogy képzőművészeti galériát rendezzenek egy tetoválószalonban?

– Az én hobbim, az én mániám – árulja el Lili.

A fiatal lány kiskora óta rajzol, mindig is úgy gondolta, olyan munkát szeretne, aminek szerves része a rajz. A Zrinyi Ilona Gimnáziumba járt rajztagozatra, már akkor minden szabad idejében alkotott. Még javában gimis volt, amikor betévedt egy miskolci tetoválószalonba. Tanulót kerestek, bevitte néhány rajzát. Nem gondolta egy percig sem, hogy meghatározhatja az életét ez a pillanat, ő csak egy újabb technikáját látta benne a rajzolásnak, amit el tud sajátítani. Ottragadt, már tíz éve dolgozik a szakmában.

Vannak árnyoldalak is

Lili szerencsésnek tartja magát, mert megtalálta, amit keresett, azzal foglalkozik, amivel szeretne. Tíz éve még nem volt divat a tetoválás, akkor még nem iskolában képezték a szakembereket, hanem egy mester mellett lehetett megtanulni a szakmát. Mint mondja, annak, hogy divattá vált, vannak árnyoldalai is, hiszen felhígult a szakma, s vannak, akik nem végeznek minőségi munkát. Egy tetoválónak ugyanis alapkövetelmény, hogy jól tudjon és szeressen rajzolni.

– Papíron még lehet radírozni, de bőrön már nem. Aki nem tud, és nem ismeri az arányokat, az sosem lesz kiemelkedő a szakmában –magyarázza Lili.

Kérdezzük, csak tetoválásokhoz rajzol-e, de elárulja, nem, számára ez hobbi.

– Leginkább a nagyméretű ceruzarajzokat szeretem. A sajátos belső énemet próbálom kiadni. Ha valakinek megtetszenek, nagyon örülök, szívesen el is készítem tetoválásként, de elsősorban nem annak készülnek: önmagam megmutatására.

Megtudjuk, amikor teheti, rajzol, de nincs sok szabadideje, hiszen már anyuka, ikerlányai egyévesek és 8 hónaposak. Így főleg az az idő marad, amikor alszanak. Szerencsére a párja sokat segít – ő van otthon napközben a lányokkal – így tud Lili dolgozni a szalonban. Ő úgy gondolja, a tetoválás és a művészet között nagyon is van párhuzam, ezért is szervezi a kiállításokat immár a korábbinál nagyobb szalonjában, és találta ki, hogy felkarolja a tehetséges fiatalokat.

– Nemrégiben rajzpályázatot hirdettünk – mondja. – Csak alsó korhatár van, 15 év. Célunk, hogy a pályakezdőket hozzásegítsük fejlődésükhöz, és lehetőséget biztosítsunk számukra, hogy alkotásaikat megismerje a művészetkedvelő közönség. Én is tudom, hogy kezdő rajzosként mennyire nem volt egyszerű az érvényesülés.

A pályaműveket október 20-ig várják, a nyertes képeket novemberben állítják majd ki a szalonban. (Lesz közönségdíjas is, de a fő nyertest szakértő zsűri választja ki.) A legjobbaknak öt hónapon keresztül adnak bemutatkozási lehetőséget kiállításaikon. A művek megszabott technikával és megszabott méretben készüljenek, de a témát nem határozták meg a verseny kiírói.

(Részletek: facebook, lilicatmint)