Alternatív valóságok

Egy sokoldalú emberrel találkoztunk Papp Endre személyében, aki amellett, hogy már harmadik éve láthatjuk a Miskolci Nemzeti Színház színpadán a legkülönfélébb szerepekben, a Zöld Színház környezetvédelmi projekt vezetője, elvégzett egy fotós iskolát, illetve korábban filmrendezéssel is foglalkozott. Most mégis az Ördögök című színdarab Sigaljov nevű karakterének megformálása volt az egyik legaktuálisabb feladata, de szívesen emlékszik vissza korábbi alakításaira is.

– Dosztojevszkij azonos című nagyregényéből készült adaptáció az Ördögök, Béres Attila rendezésében. Egy furcsa, kissé őrült embert játszom benne, aki nagyon otthon van a filozófiában és társadalomtudományban és bár csak papíron, de rengeteg elképzelése van róla, hogyan lehetne helyre tenni a világot – vezette be a színművész.

A szereplő igazságával

Az Ördögök című darab egyik különlegessége, hogy sikerült benne megtartani az epikai sajátosságokat.

– Dosztojevszkijnek nagyon erőteljes, sötét, kissé karcos világa van, miközben realista képet fest a társadalomról. Különleges, hogy írói, elbeszélői formák és kiszólások jelennek meg a színpadi szövegekben. A mi előadásunk éppen ebben más: leíró képek miatt a színészek kiállnak és bizonyos dolgokat csak verbálisan mondanak el. A nyolcszáz oldalas regényben több mellékinformáció és leírás található Sigaljovról is, amiből lehetett meríteni. Kicsit zavarodottan, összetetten, akadozva fejezi ki magát. Egy magányos ember, azt gondolom, hogy valami testi fogyatékossága is lehet. Valószínűleg idősebb nálam, bár erre nézve nincs konkrét utalás, de az öltözködésével, megjelenésével ezt is tudjuk érzékeltetni. Nem feltétlenül szimpatikus jelenség, mégis fontos, hogy képviseljem az igazságát, és valami hús-vér alak legyen belőle – mondta Papp Endre.

Minden előadás más

A színművész teljes erőbedobással veti bele magát mindenféle munkába.

– Megvalósítás szempontjából egészen más főszereplőt és mellékszereplőt játszani. A főszerep persze mindig erősebb jelenlétet és hosszú, kemény próbafolyamatot követel, jobban részévé válik az előadásnak az ember. Folyamatosan leköti a gondolait, a szabadidejét is. Figyeli magát, másokat, kérdez, hozzászól, ötletel. Ilyen volt például a Nem félünk a farkastól, ahol két-három jelenetet leszámítva végig a színpadon vagyok, vagy a Gólyakalifa, ami egy monodráma Babits kisregénye alapján és miskolci koprodukció. Ez utóbbiban két különböző világot és karaktert kell váltanom, néha egy mondaton belül. Talán a gyarapodó tapasztalattal egyre kevésbé vagyok izgulós, de ez a darab akkora koncentráltságot igényel, hogy mindig teljes erőbedobással futok neki. A Gólyakalifa abból a szempontból is egyedülálló, hogy két rendezője van: Barcsai Bálint és Tárnoki Márk. Most már három évada megy, főleg Budapesten a Jurányi Házban, de február végétől a Miskolci Nemzeti Színházban is újra látható lesz – zárta beszélgetőtársunk.

(A borítóképen: Papp Endre a Nem félünk a farkastól című előadásban)