Vegyük észre időben a jeleket!

Az elkövetkező napokban minden szülő, tanár, barát és rokon fokozottan figyeljen a tanulmányi eredmények miatt esetlegesen szorongó tanulókra, hívják fel a figyelmet a megyei rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési szakemberei. Sajnálatos módon időről időre akadnak olyan fiatalok, akik az értékelések és bizonyítványok átvétele után nem mernek hazamenni, mert tartanak a szülők esetleges negatív visszajelzésétől, a dorgálástól.

Azt érzi, lépni kell

Ezek a gyerekek az utcán csellengenek, és olyan szituációkba kerülhetnek, amikre koruknál fogva nincsenek felkészülve. A fizikailag és lelkileg magukra maradt fiatalok áldozattá, szélsőséges esetben akár elkövetővé is válhatnak. A legrosszabb esetben tragédiába is torkollhat egy rosszabb bizonyítvány miatti elkeseredés, amelyet a rendőrség figyelmeztetése szerint mindenképpen meg kell előzni.

De miért is éli meg katasztrófaként egy gyerek, ha rossz jegyet kap, ha nem lesz olyan jó a bizonyítványa, kérdeztük Szögedi Dalma iskolapszichológustól. Mint mondja, van olyan gyerek, aki maga is teljesítménycentrikus, de az is előfordul, hogy a környezetében tapasztalja ezt.

– Még ha a szülők egyébként azt mondják, hogy nem várják el a jó jegyet, de a metakommunikáció mégis más: csak jó jegy esetén dicsérik, vagy valamilyen módon éreztetik, hogy csak az a jó, elvárható. Nagyobb gond, hogy a kezeletlen teljesítménycentrikusság szorongáshoz, az pedig depresszióhoz vezethet a gyereknél, ekkor pedig a fiatal közérzete, viselkedése, kapcsolódása másokhoz megváltozik – magyarázza a szakember.

Ez elsősorban a felsős gyerekeknél jelentkezik, de egyre inkább jellemző a középiskolásokra, sőt, már a felsőoktatásban tanuló fiatalok esetén is tetten érhető. A kamaszkori hormonális, érzelmi, szociális változásokkal együtt pedig ez olyan „elegyet” alkothat, amikor a gyerek, fiatal úgy érzi, hogy nincs más kiút a helyzetéből, csak ha kilép belőle. Ilyenkor fordulhat elő rosszabb esetben, hogy kárt tesz magában, vagy gyakrabban az, hogy elcsatangol, nem megy haza.

Ezt sokszor segélykiáltásként teszik a gyerekek a támogató háttér elmaradása miatt, amelynek vannak előjelei, amelyre érdemes odafigyelni. Az iskolapszichológus szerint bár sokszor ezek nagyon halvány jelek, amelyek nem biztos, hogy átütik a szülő ingerküszöbét – esetleg a pedagógusét, akinek véleménye szerint szintén nagy szerepe van –, de odafigyeléssel kiszűrhetőek, a prevenciótól pedig nincs fontosabb.

– Vegyük észre, ha megváltozik a gyerek viselkedése. Rosszabb jegyeket kap, sokat ül otthon a szobájában, vagy épp ellenkezőleg, eljár, kimarad, nem alszik rendesen, megváltozik az öltözködése, a baráti köre. Ez nem feltétlenül jelent problémát, de jó ha tudunk róla. Kell egy egészséges ellenőrzése is a fiatalnak, tudjuk, kikkel van együtt, hol, nézzünk rá a közösségi oldalára, megosztásaira, persze a saját regisztrációnkkal, hagyjuk meg a jogát a saját dolgaihoz, fogadjuk el, hogy vannak titkai. Emellett bár elcsépeltnek tűnhet, de nagyon fontos: beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni – mondta el Szögedi Dalma.

Azonnal jelezzük!

Hozzátette: fontos, hogy tartsuk a szoros kapcsolatot az iskolával, a pedagógusokkal, igénybe vehetjük az iskolai szociális segítő, az iskola­pszichológus segítségét is. De egyre gyakrabban tapasztalja azt is, hogy a kortársak próbálnak segíteni társukon, vagy szólnak a pedagógusnak, szülőnek, ha bajt látnak.

Ha mégis megtörténik a baj, és a gyerek nem megy haza, eltűnik, akkor fontos, hogy próbáljuk keresni, elérni telefonon, körbetelefonálni az iskolát, családot, barátait. A rendőrségi szakemberek hangsúlyozták, ha ez nem vezet eredményre, akkor azonnal jelezzük feléjük, ha 1-2 órája nem került elő a gyerek, már tegyünk bejelentést!