Amikor mindent vitt az ár

Vízen úszó emlékek: egy családi fénykép, egy játékbaba, egy plüssállat, egy terítő... De volt ott ruha, edény és még kisebb bútordarabok is. Minden, ami egy család életéhez, a mindennapokhoz tartozik. Tartozott. Valamikor, a víz előtt. Amikor még senki nem gondolt arra, hogy a nagyobb folyóktól távolabb, egy gát védelmében elönthet egy települést a víz. Tíz évvel ezelőttig. Azóta a megye több településén nem csupán az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés megkötésére gondolnak június 4-én, hanem a tíz éve pusztító árvízre is, amely sok család életét döntötte romba. Erre a katasztrófára emlékezünk a következő napokban összeállításainkkal.

Mély vízben

„Az európai államok éppen az önfeladásuk felé haladnak, mert jobban szeretnének egy Egyesült Európai Uniót, mi pedig szeretnénk megtartani a szuverenitásunkat. Mi az összetartozásból merítünk erőt, és az összefogásból mutathatunk példát másoknak. Ugyanez az összefogás volt jellemző a tíz évvel ezelőtti árvíz idején” – mondta parlamenti beszédében nemrégiben Csöbör Katalin, a Fidesz országgyűlési képviselője, akinek 2010-ben frissen megválasztott képviselőként szó szerint mély víz volt a sok család életét megkeserítő tragédia.

– A választásokat követően, 2010 májusában alakult meg a kormány, nem sokkal később pedig derült égből villámcsapásként jött az árvíz. Az elején még csak Hernádkakot, Gesztelyt és Hernádnémetit fenyegette a Hernád kiöntése – ezek a települések annak idején a választókerületemhez tartoztak. Ahogy teltek a napok, egyre több települést érintett az áradás, de még ekkor sem gondoltuk, hogy ebből ekkora katasztrófa lesz. Június 4-ére azonban megérkezett a nagy árvíz Felsőzsolcára. Szörnyű látvány volt! Víz alá került gyakorlatilag az egész város. Mintha Velencében lettünk volna, csónakokkal lehetett csak közlekedni az utcákon. Mivel csónakokra volt szükség, így többek között a Balatonról érkeztek kishajó-tulajdonosok az éjszaka, hogy segítsenek kitelepíteni a víz fogságában, a házukban rekedt embereket. A mentés közben arra is figyelni kellett, nehogy fennakadjon valamiben és megsérüljön a csónak, hiszen a víz szintje változó volt. Volt, ahol a tetőig ért az ár, rengeteg ház károsodott, amelyek közül több mint 200 összedőlt, azaz több mint 200 család maradt otthon nélkül – emlékszik vissza Csöbör Katalin. Hozzáteszi, az éppen megyénkben járó Soltész Miklós államtitkár Hegyalja felől érkezve megállt Hernádkakon zsákolni, majd ott is ragadt, mert a Hernád elzárta az utat Alsózsolca felé. Másnap érkezett csak meg Felsőzsolcára, ahol szemtanúja lehetett a víz pusztító erejének.

– Bár az 1974-es nagy árvíz után megépítették a gátat Felsőzsolca elején, az nem tudta megvédeni a települést, ugyanis a Kis-Sajó felől érkezett a víz. Erre pedig senki nem számított. Máskor is kiöntött a Sajó, de hogy szinte minden utcát ellepjen... Nem csoda, hogy mindenki tanácstalan volt – idézi fel a képviselő, aki akkor éppen Budapestről érkezett haza. – Akkor még nem érte el a víz a trianoni emlékművet, de amikor az összetartozás ünnepét kellett volna tartani, már csak csónakkal lehetett arra közlekedni. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan öntötte el a víz a települést. A mentés legfőbb irányítója a katasztrófavédelem vezetője, Bakondi György volt, aki többször járt a helyszínen. A honvédség is részt vett a mentésben, ami nagyon fontos volt, mert a káoszban kellett egy egységes irányítási rend.

Rettenetes pusztítás

Mi volt a legmegrázóbb – kérdeztük Csöbör Katalintól, aki felidézte, Felsőzsolca elején az egyik háznak a tetejéig ért a víz, és a szemük láttára omlott össze. Pedig nem egy régi vályogépület volt, hanem hagyományos kockaház.

– Nagyon rossz volt nézni az emberek kétségbeesését. És rendkívül szomorú volt, amikor azt láttuk, hogy a magukra maradt állatok hogyan igyekeznek menekülni, mert nem mindig volt idő, hogy azokkal is foglalkozzanak. A legnehezebb az volt, amikor az időseket igyekeztünk nyugtatni, hiszen nekik szó szerint az egész életüket elvitte az ár – mondta szomorúan.

A pusztítás még a kívülállók számára is rettenetes látvány volt, de kétszáznál is több családnak mindene odaveszett az áradásban, és közülük sokaknak nem volt biztosítás a házán. Számukra ez tragédia volt. A kormány azonban katasztrófa sújtotta területté nyilvánította a várost, és új házat épített azoknak, akik biztosítás híján önerőből nem tudtak volna talpra állni. Addig azonban hónapok teltek el.

Napokig tartott, míg levonult a víz. Ahol a pincékben, az alagsorban vagy akár az egész házban bent volt a víz, ki kellett szárítani ezeket. Hetekig üzemeltek a szárítóberendezések, és folyamatos volt a fertőtlenítés. Időközben ugyanis megérkezett a nagy meleg, és tartani lehetett a fertőzésveszélytől. Ráadásul az ivóvíz-ellátásban is voltak gondok, mert leszakadt a Miskolc és Felsőzsolca közötti híd, és azzal együtt megsérült a vízvezeték is. Az egész nyár arra ment el, hogy helyreállítsák a mindennapi életet, mindeközben a miskolci sportcsarnokban és néhány iskolában szállásolták el azokat, akiknek nem volt hova menniük. Az év vége előtt azonban elkészültek a kormány által ígért házak, amiket a gát megépítését követően a miniszterelnök is megtekintett, egy családot meg is látogatott új otthonukban.

Emlékezzünk az összefogásra!

– Akkor lettem országgyűlési képviselő, ami életem egyik fontos állomása volt. Képviselőként igyekeztem összekötni az önkormányzatokat a kormánnyal, mind a védekezés, mind pedig a segítségnyújtás érdekében. És rögtön tudtam beszélni a kormány tagjaival, többen el is jöttek, megnézték, hogy mi a helyzet. A már említett Bakondi György mellett volt itt Pintér Sándor belügyminiszter és Sólyom László köztársasági elnök is, aki kétéltűvel ment végig a településen. Mindannyiuktól sok segítséget kaptunk a helyzet kezeléséhez és a helyreállításhoz is – mondta a képviselő. Hozzátette: ez nem merült ki a házak újjáépítésében, azóta nagyon sok fejlesztés történt, megépült az elkerülőút, gátakat építettek, utakat újítottak fel, amiket vagy a víz vagy a védekezés során a nehéz járművek tettek tönkre.

– A helyreállítás után a lelkek csak hosszú évek után leltek nyugalomra, és sokan nem szívesen emlékeznek vissza a tragédiára. De az összetartásra, az összefogásra mindig emlékezni kell. Különösen ezen a napon, június 4-én – hangsúlyozta Csöbör Katalin.

Videók az árvízről: