Az összefogásra nagyon is, az árvízre annál kevésbé emlékeznek szívesen

Ha a megyében bárkit arra kérünk, idézze fel az elmúlt húsz-huszonöt évből a legérdekesebb, megrázóbb, soha el nem felejthető élményét, akkor biztosan mindenki a 2010-es nagy árvizet fogja az elsők között említeni. Így vannak ezzel azok a településvezetők is, akik már akkor is polgármesterek voltak, és érte a településüket az ár.

Gumicsizmában napokig

Debreczeni Balázs, Sajópetri polgármestere például azt mondja, ma is úgy emlékszik mindenre, mintha tegnap történt volna. Az évforduló kapcsán sokat jártak a napokban az akkori események a fejében, és a mai napig téma a beszélgetések során.

– Azt megelőzően álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzet előállhat, ma pedig, tíz év elteltével azt mondom: soha ne kelljen még egyszer ilyesmivel szembenézni – mondja, amikor arra kérjük, idézze fel az akkor történteket. – Végül egészen szerencsésen sikerült megúszni a dolgot, hiszen két családot kellett kiköltöztetni az otthonából, pedig látva azt a rengeteg vizet, ami Sajópetrit és Sajóládot körbevette, bizony tartottunk tőle, hogy ettől sokkal nagyobb baj is lehet. Mindenki nagyon aggódott a hídért, hogy fogja-e bírni a terhelést. Négy-öt napig a gumicsizmát le se vettem, éjjel-nappal a védekezésen dolgoztunk, de akkora összefogást tapasztaltunk meg, ami igazán szívet melengető volt. Ahogy mondják, minden kár­esetnek meglehet a pozitív hozománya, ennek éppen az összefogás volt az egyik, a másik pedig az, hogy az események hatására nagyon komoly védművek épültek ki mindenhol a megyében, nálunk is ezt követően valósult meg a parapet falas védmű, ami azért nagy megnyugvás a településen élőknek – teszi hozzá Debreczeni Balázs.

Mint mondja, a lakosság részéről is nagy volt az összefogás, de az ország minden tájáról, még az Őrségből is érkeztek segítők, felajánlások. Ugyanakkor a hivatalos szervek, a vízügy, a környezetvédelmi hatóság, a rendőrség, a katasztrófavédelem, a pénzügyőrség is rengeteget segített. Hozzátette: volt egy kritikus éjjel, amikor úgy tűnt, további családokat kell kitelepíteni az otthonukból, de az utolsó pillanatban érkezett a katasztrófavédelem munkatársa, Varga András egy nagy teljesítményű szivattyúval, és sikerült kezelni a helyzetet.

Azóta fejlődtek

Ugyancsak az összefogást és az azóta megvalósult fejlesztéseket emeli ki Molnár Oszkár, Edelény polgármestere, aki szintén nem sokat aludt azokban a napokban, amikor a városon keresztülkígyózó Bódva szinte a teljes települést veszélyeztette, főleg a Borsodi út hídjánál, amelyet meg is rongált.

– Bár mindmáig bennem élnek a képek arról a rombolásról, amit a kiáradt Bódva okozott elsősorban városunk központjában, évről évre erősebb annak az összefogásnak az emléke, amely az edelényiek és az ország minden tájáról érkezett segítők részéről megnyilvánult azokban a napokban. A figyelemért és a hozzánk érkezett felajánlásokért is örökre hálásak leszünk. Nemcsak az árvíz okozta károkat sikerült felszámolnunk azóta, hanem a pályázati lehetőségek minél teljesebb körű kihasználásával várostörténelmi jelentőségű átalakuláson, fejlődésen ment keresztül Edelény – mondja a polgármester.

2010 júniusában a településen élők nagy része megtanult homokzsákból gátat építeni Hernádnémetiben, amire szükség is volt. A település határában kanyargó Hernádtól ugyan egy gát védi a települést, azonban a víz magassága miatt az öt kilométeres, hozzájuk tartozó gátszakasznak több mint a felén kellett védekezni, és egy méterrel megemelni a magasságát, de nem csak itt volt szükség a védekezésre. Van ugyanis egy vízelvezető árok, amely Megyaszó szélétől indul, és a település szélén végigfutva ér bele a Hernádba a víz elvezetése érdekében. Először ebből kellett a vizet szivattyúzni át a folyóba, hogy a közelében lévő házakat nehogy elöntse. Aztán megérkezett az ár a Hernádon is.

Harc a belvízzel

– Nagyon át volt ázva a gát, így komoly gépekkel nem tudtunk dolgozni, a lakosság a saját autóit is használva, nagy számban védekezett, így meg tudtuk akadályozni, hogy a folyó átcsapjon a gát felett. Azonban ezután jött a másik gond, a belvíz, ugyanis a település jó része alacsonyabban fekszik, mint ahol a folyó szintje volt, így az ár­területen, a földeken, kertekben és a pincékben jött fel a víz. Ekkor érkezett Debrecenből a Bocskai István Lövészdandár, és a katonák lánctalpas járművei segítségével tudtunk közlekedni, dolgozni.

Egy ilyen jármű mögé kötöttünk egy traktorutánfutót, arra helyezve egy nagy teljesítményű szivattyút, és azt sikerült bejuttatni a másfél méteres vízbe – ami cseppet sem volt egyszerű –, és ezzel szivattyúztuk éjjel-nappal a belvizet a folyóba – meséli dr. Orosz Zsolt, Hernádnémeti polgármestere. Végül köszönhetően az összehangolt munkának és a sok segítőnek, csupán néhány házat öntött el a víz annyira, hogy onnan ki kellett telepíteni családokat – egy busznyi gyereket néhány hétre a megyaszói intézetbe vittek át –, de a belvízzel még hónapok múlva is harcoltak. Ahogy a polgármester mondja, bár jóleső volt látni a nagy összefogást, de reméli, ilyen feladattal még egyszer nem kerülnek szembe.

Kapcsolódó cikkek:

(A borítóképen: Töltik a homokzsákokat Sajópetriben)