2020.06.11. 08:30
Együtt gondozzák a parkot
Igazi közösségi térként funkcionál a görögkatolikus egyház ima- és közösségi kertje.
Fotó: Horváth Imre
A parkosított kert gránitkeresztje alá nemrégiben két új kép került: János apostol és Szűz Mária ikonképét dr. Janka Gábor kazincbarcikai görögkatolikus parókus festette meg a korábban elkészült korpuszt teljessé téve. No, de mi a története a kertnek?
Nyomot szerettek volna hagyni
– 2010-ben jöttem Hernádnémetibe – meséli Boronkai József parókus atya, aki elmondta azt is, hogy a Hernád völgyének ezen szakaszán a görögkatolikus egyház szórványosan van jelen. – A helyi közösséggel összhangban szerettem volna, ha görögkatolikus egyházunknak van valami maradandó lenyomata Hernádnémetiben, egy nyitott tér, ahol jó lenni, és amire „ékkőként” tekintenek a község lakói.
Sok-sok támogató
– Éves októberi zarándokútját tette az egyházközség, ott fogalmazódott a gondolat: egy éven belül létrehozunk egy imakertet. Sokáig kerestük a megfelelő helyet, végül két telket ajánlottak fel nekünk erre a célra; az egyiket Répási Lajos, a település egykori alpolgármestere, a másikat pedig az önkormányzat.
2018-ban kezdődött a munka, ami tavaly ért be.
– Az önkormányzatnak és Répási Lajosnak egyaránt sokat köszönhetünk – mondta az Észak-Magyarországnak Boronkai József atya, aki hozzátette, hogy később más támogatók is csatlakoztak. – Élő, szerves dolgot szerettünk volna, amiben vannak görögkatolikus jegyek is. 2019 júliusában keresztet állítottunk, amit dr. Orosz Atanáz megyés püspök szentelt fel. Nagy szolgálatunkra volt a kert a pandémiás időszakban, hiszen nyílt téren – megfelelő higiéniás feltételek mellett – tudtunk tartani kisebb összejöveteleket, imaalkalmakat.
Közösségi tér
A múlt évben új kezdeményezés indult: a közösség szerette volna megszólítani a helyi családokat.
– Szerettünk volna egy parkot is kialakítani. 17 család csatlakozott a kezdeményezéshez, mindenki ültetett egy fát. Igyekszünk együtt gondozni a kertet, és közösségi összejöveteleket is tartunk, melyek imádsággal kezdődnek, majd szalonnasütéssel, beszélgetéssel folytatódnak.
A történetnek ezzel még nincs vége. Boronkai József atya elárulta, szeretnének egy filagóriát építeni a kertbe, mely a helyi közösség fejlődésének újabb bizonyítéka lenne.