Élénken él bennük azoknak a napoknak az emléke

A tíz évvel ezelőtti árvíz gyors kialakulásában, méreteiben, károkozásában megdöbbentette nemcsak az itt lakókat, hanem az egész ország közvéleményét. A mentésben segítők között jócskán akadtak, akik nem itt éltek, de családi, rokoni kötődéseik miatt az első szóra jöttek segíteni a védekezésben.

A helyszínről tudósított

Bánhidi Lilla az RTL Klub riportere már 26 éves kora óta Budapesten lakik, de éppen szülőházukban, Felsőzsolcán tartózkodott, amikor jött az árvíz. Ez kapóra jött a munkájában, a helyszínről tudósította a csatornát. Először a szülei is hitetlenkedve hallgatták a híreket, el sem tudták képzelni, hogy hamarosan őket is érinteni fogja a tragédia. Úgy gondolták, hogy az ő utcájukba nem jut el a víz. Nagyon gyorsan jött, mintegy két óra alatt tört be a belső részbe és öntött el mindent. Végül ott, a Kertekalja utcán lett a legsúlyosabb a helyzet, mintegy nyolc napig állt a házuk a kétméteres vízben. Egy többszintes, nagy, jó állapotú családi ház volt, de a víz hatására falak dőltek ki, teljesen tönkrement.

– Még este elindultam segítséget szerezni, de visszafelé már másfél méteres víz várt, és úgy mentem végig az utakon, hogy nem tudtam, hol van gödör, hol vannak autók – emlékszik vissza. Estére elérte a két métert az utcájukban a víz, nem volt áram, mindenki kiült az erkélyre gyertyákkal, és úgy kiabáltak egymásnak. Aztán pár óra múlva csónakokkal kimentették a családot. Rokonokhoz vitték őket, ugyanez várt mindenki másra. Rendkívül megrázó volt számára, amikor nagyon szegény embereknek dőlt össze a háza, semmisült meg az otthona egyik napról a másikra. Nem volt biztosításuk sem, kilátástalan helyzetbe kerültek.

Kerékgyártó Dávid Fonyódon él, rendőrként szolgál, rokoni szálak kötik a megyéhez. Az árvíz idején otthon a házuk előtt beszélgettek a kollégáival, mikor jött a körüzenet, hogy menni kell segíteni Miskolcra. Dávid az elsők között jelentkezett, és haladéktalanul, már aznap este hétkor indultak is, így nem volt hosszú idő összekészülni. Miskolcon az unokatestvére vitt neki gumicsizmát.

Veszélyes kaland

– Egy komplett málhazsákot vittem magammal, így belőlem élt mindenki – idézi fel. Gönc térségébe indultak, de Miskolcon egy iskolában kaptak szállást. Innen meglátogatta a rokonokat, ahol rendesen le tudott fürödni, kapott meleg ételt. Első körben úgy látszott, nem lesz tennivaló, de a nyúlgátat lelökte a víz, és hamar élessé vált a helyzet. Először homokzsákokkal próbálták leküzdeni a buzgárokat, később komolyabb szakmai segítség mellett erősítették meg a gátat.

Kisebb balesetre is emlékszik a nagy felfordulásban, egyik kollégáját nekinyomta a markoló a házának. Az elhelyezés meglehetősen spártai volt, az étkezés is hagyott kívánnivalókat maga után. Biztonsági feladatokat is elláttak, és a gát áttörésében is részt vettek.

– Valójában kalandnak fogtam fel először a dolgot, de szörnyű dolgokat tapasztaltunk, és jó érzés volt utólag, hogy a rokonoknak tudtam segíteni – összegzi Dávid.

Küldje el történetét!

A tíz évvel ezelőtt történtekre összeállításokkal emlékezünk, melyekben szívesen adnánk teret olvasóink emlékeinek is. Hogyan élték meg az akkor történteket? Hogyan sikerült újraépíteni az életüket? Mely emlékeik maradtak meg legélesebben a tíz év elteltével?

Kérjük, írják meg nekünk, várjuk leveleiket, esetleg fotóikat az [email protected] e-mail-címre. Kérjük, a tárgymezőbe írják be: árvíz, 2010.

Videók az árvízről:

(A borítóképen: Víz alatt egy ház Felsőzsolcán)

Kapcsolódó cikkek: