Övé lett a Művészetért Díj

Kruzseczky Dóra, a Zrínyi Ilona Gimnázium végzős diákja nyerte el az idén iskolája Művészetért Díját. A tehetséges diáklány a napokban vehette át az elismerést.

– Roppantmód hízelgő számomra az elismerés, természetesen örülök neki és nagy megtiszteltetésnek tekintem. Igazgatónő mellett állva, amikor sorolta, hogy miért érdemeltem ki a díjat, kissé elcsodálkoztam, mert soha nem gondoltam végig, hogy ennyi mindent csináltam, ennyi mindenben rész vettem. Csak azt éreztem a négy év alatt, hogy sosem unatkozom, amiért nagyon hálás vagyok, hiszen azt szeretem, ha leköthetem az energiáimat. Akkor érzem jól magam a bőrömben – fogalmazott Dóra, aki a Zrínyi gimnázium dráma tagozatára járt.

Mint mesélte, 2016-ban Tokajban látta a Rómeó és Júlia musicalt a Budapesti Operettszínház előadásában. A produkció óriási hatást gyakorolt rá.

Egyedül kiállni

– Már akkoriban is sokat énekeltem, de két hét alatt megtanultam minden dalt, némelyik szövegét is, és előadásommal szórakoztattam a szobám falait, no, meg magamat. Ekkor döntöttem el, hogy színész szeretnék lenni. A szüleim mindig támogattak, és engedték, hogy én dönthessek. Már az általános iskolában is imádtam szerepelni, bár ott csak a gépezet egyik része voltam, ami fontos, de mégsem ugyanaz, mint egyedül kiállni a színpadra, és kitárni a lelkem több száz ember előtt. Az unokatestvérem is a Zrínyibe járt, ő angol tagozatra, és sokat mesélt az iskoláról, az ottani lehetőségekről. Jelentkeztem és felvettek – idézte fel a kezdeteket Dóra.

Azzal folytatta, hogy nagyon sokat köszönhet a gimnáziumnak. Az önbizalmat és a magabiztosságot például. Annak ellenére, hogy szeret és tud irányítani, úgy érzi, visszahúzódó gyerek volt.

Kiváló tanárokkal

– A különböző gyakorlatok, játékok, fellépések, előadások utat törtek az igazi Dórának. Kíváló tanáraim voltak, akiknek nem lehetnék hálásabb. Lukács Ákos tanár úr feladatain például napokig gondolkodtam. Alig vártam, hogy beszélhessek és elmondhassam a véleményemet, mert addig nem sok mindenkit érdekelt. Akkor pedig az összes figyelem az enyém volt, amit, be kell lássak, nagyon élveztem. Dr. Lukácsné Eisner Éva tanárnő volt az, aki ott ült velem napokig a könyvtárban reggeltől estig, és segített finomítani az OKTV-s beadandóimon. Ha kellett, kikérdezte az egész drámatörténelmet, akár egy háromórás kocsiút keretében, hazafelé az országos versenyről.

Hálás vagyok az osztálytársaimért is, a közös élményeinket még az unokámnak is mesélni fogom. Rengeteget fejlődtem az éneklés terén. Ezt az énektanáraimnak köszönhetem, Kertész Kornélnak, Regős Zsoltnak és Seres Ildikónak, valamint a magánénektanáromnak Tóth-Szabó Krisztinának. A zenét mindig imádni fogom, amíg csak élek – fogalmazott Dóra, úgy folytatva –, a színpadon átalakulok, kilépek a testemből, és valami csodálatos történik velem. Érzem, ahogy összekapcsolódom a nézőkkel. Kitárom nekik a lelkem, és megpróbálom átadni a szerepem csodáit. Érdekes, hogy a legsebezhetőbb pillanatomban mennyi mindent tudok mondani, és hogy milyen sokan vevők erre.

Megszűnik a világ ott, akkor, abban a pillanatban a külvilág elcsendesedik, és csak a művészet marad meg – próbálta meg átadni a különös érzést a tehetséges diáklány.

Elárulta azt is, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szeretne továbbtanulni. Az idén nem sikerült, de nem adja fel. Másodikként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárképzésére jelentkezett történelem-dráma szakra, de az is lehet, hogy a Pesti Magyar Színiakadémián folytatja szeptembertől.

(A borítóképen: Kruzseczky Dóra a díjával)