A múlton át érthető meg a jelen

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) által kezdeményezett – és az Európai Unió támogatásával létrejött – tíz települést érintő, 150 kilométeres útvonal bejárja Tokaj-Hegyalja zsidó emlékhelyeit és épített örökségeit.

– A zarándokút központját Mádra helyeztük, aminek az az oka, hogy itt van zsinagóga, ami 2004 óta látogatható – tudtuk meg Frank Marianntól, a „Csodarabbik útja” projektvezetőjétől.

A haszid zsidóság központja

Frank Mariann elmondta, hogy Magyarországon azért különleges a tokaj-hegyaljai régió zsidóságának története, mert hazánkban itt alakult ki a haszid zsidóság. Mindezek ellenére ez nem jelenti azt, hogy a második világháborúig a tokaj-hegyaljai zsidóság teljesen haszid lett volna. A rabbinátusok, a rabbiság és maga a hitközség ezeken a kis településeken viszont végig ortodox volt, haszidok maradtak és nem is volt neológ hitközség, csak a nagyobb városokban, mint Miskolc vagy Nyíregyháza.

Mád az első település volt, ahol elindult a zsidóság letelepedése, 1726-ban jegyezték fel az első zsidó lakost, a zsinagóga pedig 1795-ben épült. A két világháború között a tokaj-hegyaljai településeken az összlakosság 20–25 százaléka volt zsidó. Később ez csökkent, többek között a filoxérajárványnak, a neológia és ortodoxia közötti vitának és a II. világháborúnak köszönhetően.

Kivándorlási hullám

1944-ben Mádról 350 zsidót hurcoltak el a régió gettójába, ami Sátoraljaújhelyen volt, ezért a tokaj-hegyaljai zsidóságot ide deportálták. A háború után a mádi zsidó közösségnek körülbelül 40 túlélője volt. Az arányok a környékbeli településeken és városokban mindenhol hasonlóan alakultak. Sátoraljaújhelyen, ahol több ezer zsidó élt még 1944-ben, több százra volt tehető a túlélők száma.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a túlélők mind visszajöttek, hiszen legalább az ötven százalékuk a háború után soha többet nem tért vissza ezekre a településekre. Ennek köszönhetően a hitközségek működése abban a formában már nem állt vissza, ahogyan a háború előtt létezett.

Az ötvenes években ismét volt egy kivándorlási hullám, ezért Mádon, az 1970-es években már csak egyetlen zsidó család élt, de pár évvel később, az édesapa halála után, ők is Budapestre és az Egyesült Államokba költöztek, de rendszeresen hazalátogatnak Mádra. A három gyermek az ötvenes években született és a mádi általános iskolába járt.

– Amikor találkozunk, úgy emlékeznek vissza, hogy nagyon boldog gyermekkoruk volt és ők voltak „a mádi zsidó család”, akiket az egész környék ismert és szeretett – mesélte Frank Mariann.

A csodarabbik legendája

Azoknak a családoknak a leszármazottai számára, akik a két világháború között hagyták el Mádot és nem élték át a holokausztot, mert Amerikába vagy Izraelbe költöztek, nagyon fontos ez a régió, egyrészt azért, mert itt vannak eltemetve a felmenőik, másrészt a csodarabbik miatt, hiszen ők a mai napig a csodarabbik útmutatásaik szerint élik az életüket.

„Amióta tudunk kóser ellátást biztosítani, azóta újra van szertartás a mádi zsinagógában, igaz, nem állandó jelleggel, hiszen nincs közösség” – informált a projektvezető, aki bemutatta a zarándokszállás épületén belül berendezett kiállítást is, ami az egykor a helyszínen élő zsidó családok történetét és a „mádi zsidó” legendáját, illetve a zsidó folklór elemeit mutatja be több helyiségre tagolva. Az interaktív kiállítási tárgyak és az innovatív grafikai megoldások különleges élményt nyújtanak.

(A borítóképen: A mádi zsinagógának kultikus szerepe van a zsidóság körében)