Öt diploma után már jöhet a doktori

Gulyás Klára mosolyogva fogad az Episztémé Egyesület miskolci irodájában. 2019-ben alakultak, még fiatal egyesület. Antropológusok, bölcsészek, történészek, nyelvészek vannak a tagok között. Az egyesület profilja: társadalomkutatások végzése és közösségfejlesztés. Gulyás Klára az egyesület vezetője.

Mivel foglalkoznak?

A roma kultúra reprezentációját tartjuk kiemelten fontosnak. Főleg itt, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A roma nemzetiségi önkormányzatokat jogszabály kötelezi a közösségi roma kulturális ünnepségek, rendezvények megtartására. De amint látjuk, rendkívül leterheltek a szociális problémák megoldásában. Mi ezt a szerepet kívánjuk betölteni. Az emléknapokhoz, például április 8-án, a roma kultúra világnapján képzőművészeti kiállítást szerveztünk, most augusztus 2-án, a roma holokauszt emléknapján Miskolcon, a Mindszenti templomban 9 óra 15 percre szentmisét szervezünk, amelyet egy komolyzenei hangversennyel kötünk össze. Két roma csellóművész lép fel, Kun Alexandra és Burai Laura. Mindkettőjükre nagyon büszkék vagyunk.

A roma társadalom önre lehet büszke. Öt diplomával rendelkezik. Ez azért nem szokványos. Hogyan kezdődött?

2008-ban szociálpedagógiai szakra jelentkeztem, a Debreceni Egyetem hajdúböszörményi karára. Egy roma mentorprogramba kapcsolódtam be Miskolcon, ahol roma gyerekeknek segítettünk a tanulmányaikban. Ez olyan motivációt adott nekem, és úgy éreztem, hogy ahhoz hogy én segíteni tudjak, nagyon felkészültnek kell lennem. Amikor elvégeztem a szociálpedagógiát, azt éreztem, hogy nagyon sok mindent nem tudok. Ez még inkább motivált. S akkor az egyetemen mesterképzésben elkezdtem a kisebbségpolitikai elemző szakot. Kiváló eredménnyel végeztem.

A Roma Szakkollégiumi Hálózat akkor kezdett kialakulni. Kaptam egy megkeresést az egyik tanáromtól, hogy kapcsolódjak be a hálózat életébe. De ez csak akkor lehetett, ha hallgató vagyok valamelyik felsőfokú intézményben, mert hallgatói jogviszonnyal lehet valaki szakkollégista. Így beiratkoztam a roma kulturális fejlesztő szakra, ezzel párhuzamosan elvégeztem a mediátori szakot is. Majd megismerkedtem a Miskolci Egyetem Antropológiai Intézetének két kiváló tanárával a Lippai Balázs Roma Szakkollégiumban. Ők „megfertőztek” engem, magukkal ragadtak a kurzusaik. Az ő indíttatásukra kezdtem el a kulturális antropológia mesterszakot. Nagyon szerettem a szakkollégiumi légkört. Akkor éltem meg először, hogy milyen érzés roma diákokkal együtt tanulni. Mert addig nekem nem volt részem szegregációban.

Érezte valaha hátrányát annak, hogy roma származású?

Ez nagyon nehéz kérdés. Büszkén vállalom az identitásomat. Azt gondolom, ha valaki nem vállalja, főleg ha antropológiai jegyei alapján hangsúlyosan megjelenik

a roma származás – mint nálam is –, nincs értelme annak, hogy tagadja a gyökereit. Nagyon fontos, hogy ne szűnjön meg a roma identitása annak, aki értelmiségivé válik. Lehet, hogy elcsépelt már, hogy a tanulás az egyetlen kiút, de így van. De ehhez segítség kell. Akár állami, akár egyesületi. Mert sok roma gyerek szegregált iskolákban tanul. A szegregáció nem minden esetben a többségi társadalom bűne. Hiszen például a Borsod megyei Kiscsécsen – most voltam ott – a lakosság 99 százaléka roma származású. Vagyis az iskolában csak roma gyerekek tanulnak. Csak az iskolában vannak többségben a roma tanulók a településen, a nem roma gyerekeket szüleik más környékbeli iskolákba viszik el. Az iskolai szegregáció egyre nagyobb méreteket ölt, és jelentős mértékben akadályozza a roma lakosság társadalmi integrációját.

Mi a legközelebbi célja?

A PhD-képzésemet csinálom az Eszterházy Károly Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájában. Itt az első év után állami ösztöndíjat kaptam, jövőre szeretném megvédeni a doktori értekezésemet. Nagy álmom, hogy a felsőoktatásban taníthassak.

(A borítóképen: Gulyás Klára)