A buddhizmusban lelt igazi békére

A közösség a nevét a tibeti buddhista Karma Tanpai Gyalchen Rinpocse mester után kapta, akinek a tanítását követi. Ő a buddhizmus vadzsrajána ágát képviseli. A mester egyik régi tanítványával, Dusza Erikával beszélgettünk személyes spirituális útjáról, aki több könyvet is írt a témáról. Egy éve jelent meg naplóregénye Szelídítésünk színhelye – Hároméves elvonulásom naplójából címmel, amelynek most jelent meg az e-book változata.

Saját tapasztalatok útján

– Szociológiát végeztem, aztán újságíróként dolgoztam és a szakmámban mindent elértem, amit csak szerettem volna. 30 éves korom körül mégis elérkezett egy pillanat az életemben, amikor úgy éreztem, hogy a személyes kapcsolataimban megakadásaim vannak és nem találom a választ a kérdéseimre – osztotta meg Erika. – Már gyermekkorom óta érzem, hogy létezik reinkarnáció és ebben az időszakban buddhista könyvek kerültek a kezembe. A buddhista életszemlélet a türelem, békés együttélés és szeretet gyakorlására tanít, ahogy a legtöbb világvallás. A kulturális környezet szerintem csak a vallások megjelenési formáját határozza meg. Ennél lényegesebb viszont, hogy a meditáción, vagy kontempláción keresztül az ember önmaga kapja a felismeréseket, amelyek eljuttatják a világgal való egység, harmónia megtapasztalásához. A buddhizmus célja, hogy magunkba olvasszuk az isteni energiákat és magunkat emeljük fel. Végül eljuthatunk a megvilágosodáshoz, hiszen egy magasabb szellemi szint elérése bárki számára adott.

A keresés évei

A buddhista tanítványok sokszor évekig keresik a gyökérmesterüket.

– Intellektuális emberként alig tudtam valakit elfogadni lelki tanácsadóként. Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet rá 2003-ban, hogy jön egy tibeti buddhista mester Diósgyőrbe hétvégi tanításra. Karma Tanpai Gyalchen Rinpocse akkor lett a gyökérmesterem, akivel legatyaibb a viszonyom. A tanításában az fogott meg, hogy sok olyasmiről beszélt, amiről korábbról már volt spirituális tapasztalatom, de nem tudtam szavakba önteni. Az évek alatt a legtöbb nagyvárosban tanítást adott a Mester, így kisebb-nagyobb városi közösségek alakultak ki, így Miskolcon is. A régebbi tanítványok tartják a dharma-gyakorlatokat házaknál. Hosszabb elvonulásokat Kunhegyesen, a Mahámudrá Meditációs Központban szervezünk – számolt be a miskolci közösség régi tagja.

Dusza Erika teljesen a buddhizmusnak szentelje magát.

– Nekem megadatott, hogy 3 év, 3 hónap és 3 napot rá tudtam szánni egy tradicionális tibeti elvonulásra, ami az ázsiai kolostori életre hasonlított. Ezt a világi tanítványok támogatják anyagilag. Ebben az időszakban gyakorlatilag egész nap különböző buddhák, istenségek meditációs gyakorlatait végeztük. Minden istenség más-más energiát képvisel, eltérő tulajdonságokkal és attribútumokkal rendelkezik és van egy mantrája. Ezeknek egy része békés, de léteznek haragvó istenségek. Az utóbbiakat például akadályelhárításra hívtuk segítségül mantráik ismétlésével és vizualizációval. A legnagyobb változás, amit ez az időszak hozott, hogy nincs már bennem elégedetlenség az élettel szemben, látom, hogy van értelme a létezésnek. Az elvonulásom után úgy döntöttem, hogy nem térek vissza az újságíró szakmámba, hanem a mester mellett maradok mint tanítvány, közben sofőrködöm, főzök, könyvet írok és segítem a miskolci és a kunhegyesi szangha életét – mesélte a buddhista tanítvány.

(A borítóképen: Dusza Erika 3 évet, 3 hónapot és 3 napot töltött egy tradicionális elvonulásban)