A szeretet elűzi a félelmeket

LÉTkérdések címmel indult útjára a Főnix Akadémia VII. évada, Francis A. Schaeffer amerikai teológus mottója nyomán, amely így szól: „Egy rendszer, egy társadalom vagy egy egyéni élet legfeljebb annyira lehet erős, mint az elvek, amelyeken áll.”

Önmeghatározó értékek

A szerelem értéke a 21. században címmel tartotta meg a sorozat nyitó előadását dr. Szabó-Tóth Kinga, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese, az Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének igazgatója szeptember 10-én, az MTA MAB Székházban. Az eseményt prof. dr. Horváth Zita történész, a Miskolci Egyetem rektora nyitotta meg.

„Az előadássorozat olyan fontos alapértékkel foglalkozik, mint például a szeretet, a jóság, a szabadság, az innováció, az erkölcs és a szociális biztonság, amelynek az alapjai bizonyos elvek. Kizárólag ezekre tudunk építkezni, amelyek megadják egész életünk kereteit” – vezette fel a témát dr. Szabó-Tóth Kinga.

Rejtett félelmeink

Egy országos koronavírus kutatás kapcsán vizsgálták a járvány idején megjelent félelmeket.

„Az egzisztencialista filozófusok nagy része úgy gondolta, hogy ahhoz, hogy az ember jól éljen, mindig előre kell futni annak tudatához, hogy egyszer meg fog halni. Ez azért fontos, hogy az idővel helyesen tudjunk gazdálkodni. Alapvető, hogy a bizonytalanságnál nincs rosszabb. Ebbe a kategóriába tartozik a halál lehetősége is, amit nehezít, hogy félünk tőle, hogy jelentőség nélkül távozunk ebből a világból. A munkahelyek elvesztésével sokan úgy érzik, megszűntek értékesnek lenni. A modern ember a rendszerváltozás óta hozzászokott, hogy a világon bárhová utazhat. Viszont a szabadság megfosztásától való rettegés is nagyon aktuális most. Ugyancsak jelenkorunk sajátja, hogy mindenki attól tart, hogy kimarad valamiből, amit a közösségi média nagyon felerősít. Ezzel párhuzamosan jelen van a szociális izoláció is, amit a karanténhelyzet még jobban kiélesít” – sorolta az előadó.

Szeretni tanulunk

Jelentős bizalomvesztést tapasztalhatunk a közintézmények iránt, csak a legközelebbi ismerőseinkben bízunk.

„A 21. században a fogyasztás lett a státuszkijelölő hely, hogy mit vásárolunk, hova járunk és kikkel. A társadalmunk rövid élettartamú mikroközösségekre épül, amelyek saját magukat tekintik a középpontnak. A szerelem ma értéknek számít, de ez nem volt mindig így. Kezdetben csak a művelt polgárok és a szegény munkások bízták rá a házastárs megválasztását az egyénre. Erich Fromm A szeretet művészetében azt írja, hogy a szeretet és a szerelem az életünk egyetlen fontos kérdése, mert csak azon keresztül tudunk kapcsolódni az univerzumhoz. Bár a szerelem kizárólagos, de a szimbiotikus együttélések a szeretet zsákutcái, mert feladjuk benne identitásunkat. Szeretni csak az érett személyiség tud jól. Az az ember, aki saját magát sem szereti és a világot nem tekinti élhető helynek, nem képes rá” – emelte ki a dékánhelyettes.