Emléktábla-avatás és múltidézés

70 éves a sátoraljaújhelyi Magyar–Szlovák Két Tanítási Nyelvű Nemzetiségi Általános Iskola és Kollégium. Az évfordulón emléktábla-avatással és múltidéző kerekasztal-beszélgetéssel ünnepeltek az egykori és mai tanítványok, valamint a tanárok.

Az iskola és kollégium 30 éven át a mai Kazinczy Ferenc Múzeum épületében működött, majd felépítették számukra a ma is használt Balassi úti épületet. Az újhelyi szlovák iskolát 1950-ben nyitották meg, a környéken jelentős számban élő szlovák és ruszin nemzetiségű családok gyermekei számára. Főleg a zempléni Hegyközből és Komlóskáról érkeztek a diákok. Kuczik Júlia, az iskola jelenlegi igazgatója elmondta: az eseményt a Kazinczy Múzeum munkatársaival közösen szervezték meg, és nagyon jó volt az együttműködés a két intézmény munkatársai között.

A rendezvény elsődlegesen a múltidéző beszélgetésekre épült, de az iskolához korábbi szálakkal kötődő résztvevők mellett a legifjabb nemzedék jelenlétére is törekedtek annak érdekében, hogy a múltból példát kapjanak arról is, hogyan kell viszonyulni egymáshoz egy-egy munkahely vagy oktatási intézmény keretein belül – tette hozzá az intézményvezető.

Kiemelte: a szlovák iskola harminc éven át működött a mai múzeum épületében. A rendezvényen elhangzott visszaemlékezések pedig arra inspirálják az intézményt ma működtető közösséget, hogy a megkezdett utat folytatni kell – mondta Kuczik Júlia. Hozzáfűzte: speciális kínálatuk, vagyis a szlovák nyelv oktatása mellett emberségből is mindig sokat tudott adni diákjainak az újhelyi szlovák iskola.

Családias közösség

Az iskola történetéről szólva az intézményvezető felidézte, hogy 1950-ben, a második világháború utáni időszakban a nemzetiségi oktatás is helyet kapott a magyarországi iskolarendszer átszervezésében. Ekkor több szlovák nyelvtanítással foglalkozó intézmény is létrejött az országban, például Szarvason, Tótkomlóson, Budapesten és Békéscsabán – mondta. Az újhelyi annyiban különbözött a többitől, hogy míg az említett településeken élt szlovák anyanyelvű lakosság, Sátoraljaújhely magyar város volt, de több szlovák nemzetiségű, valamint egy ruszin település is található volt a zempléni város vonzáskörzetében. A gyűjtőiskola jelleg miatt erős lett a kollégiumi, bentlakásos arculat, amely az ünnepi visszaemlékezésekben is komoly súllyal jelent meg. Az igazgató szerint részben ennek köszönhető, hogy nemcsak az emlékezők nyilatkoztak így, de a mai napig jellemző intézményükre a családias környezet. A másik közösségerősítő tényező, hogy akkor és ma is az átlagosnál kisebb lélekszámú, 12–14 fős osztályok voltak és vannak az intézményben. Az iskola jelenéről szólva az igazgató kifejtette: idén kiemelkedő létszámmal, 27 diákkal indult első osztályuk. Reményét fejezte ki, hogy ez nem egy különleges esztendő, hanem az iskola egyre javuló körülményeit és az ott végzett szakmai munkát elismerő folyamat része. Hozzátette: igyekeznek kihasználni hazánk európai uniós tagságával járó lehetőségeket, így olyan projekteket tudnak kidolgozni, amelyekben például több uniós országgal tudnak együttműködni. Ezek a cserediákprogramok pedig hozzájárulnak a gyerekek nyitottságának, szélesebb látókörének kialakításához – közölte Kuczik Júlia.