Évek óta többszörös náluk a túljelentkezés

Egészséget a világnak! – ez a jelmondata a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának. A koronavírus-járvány idején pedig nem is kérdés, hogy legfontosabb az egészség. Dr. Kiss-Tóth Emőke dékán, aki néhány hete vehette át Magyar Érdemrend Lovagkeresztje Polgári tagozat kitüntetést, azt is elmondta: a folyamatosan bővülő képzési palettájukkal a régió egészségügyi munkaerőpiaci igényeit igyekeznek kielégíteni.

2015-ben Batthyány-Strattmann díjat kapott, a védőnő szolgálat megalakulásának 100. évfordulója alkalmából. Néhány hete pedig a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje Polgári tagozat kitüntetésben részesült. Mindkettő az egészségügy képzés területén folytatott kutatói, oktató, oktatásszervezői tevékenységéhez köthető.

Szinte egész pályafutásom során a miskolci székhelyű egészségtudományi képzés meghonosításáért, felépítéséért és fejlesztéséért dolgoztam. Számomra mindkét elismerés komoly visszajelzés és óriási nagy megtiszteltetés. Több mint három évtizede tevékenykedem a miskolci egészségtudományi felsőoktatásban, mintegy „belső égésű motorként” generálva azt. A főiskola megszervezése Miskolcon igazán úttörő munka volt, bár elég göröngyös volt az utunk, mert klinikai és orvoskari háttér nélkül a '80-as évek közepén nehéz volt elindulni. A társadalmi és munkaerőpiaci igény azonban folyamatosan jelen volt és jelen van a mai napig is, az elmúlt évtizedekben erre próbálunk adekvát módon választ adni.

Úgy is lehet fogalmazni, hogy ezek az állami elismerések mérföldkövek a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának az életében és az Ön dékáni munkájában?

A saját életemben abszolút. És nemcsak mérföldkő, hanem tükör is. Egy picit ilyenkor megállok, és belenézek ebbe a tükörbe, és azt látom, hogy érdemes volt. Ami pedig az egyetemet illeti, az is fontos, hogy kívülről is látszik, amit mi itt teszünk, és amiért tesszük. Úgy érzem, hogy végig az motivált bennünket, hogy itt helyben kell képeznünk az egészségügyi szakembereket, annak érdekében, hogy helyben maradjanak. Amikor ezt elkezdtük, akkor még nem voltak pontos adataink, de azt tapasztaltuk, hogy ha elmennek a fiatalok ebből a régióból, mert nincsenek továbbtanulási, képzési lehetőségek, akkor ott építik az emberi kapcsolataikat, ott találnak párt, oda köti őket a gyakorló területük, és nem biztos, hogy visszajönnek. Most már vannak kutatások erre vonatkozóan, és látjuk, hogy azoknak a hetven százaléka itt marad, akik itt végeztek, akik viszont elmennek máshová egyetemre, azoknak a tizenöt százaléka jön csak vissza a régióba, a megyébe vagy Miskolcra.

Azt említette, hogy göröngyös volt az út.

Nem volt egyszerű, hiszen fenntartó egyetemeink többször változtak, de végül minden jóra fordult, az igazi mérföldkövet a 2001-es év jelentette, amikor a Miskolci Egyetemhez csatlakoztunk, először Egészségtudományi Intézetként, 2005-től Egészségügyi Főiskolai Karként, 2008-tól pedig már Egészségügyi Karként működünk.

2015-ben, a Batthyány-Strattmann díj átvételét követően adott az Északnak interjút, és azt mondta, az az álma, hogy mesterképzés is legyen a karon. Megvalósult?

Igen, a bolognai rendszer kertében már 2017-től mesterképzést is folytathatunk, és szeretnénk, ha a következő lépésként egészségtudományi kari státuszban tudnánk tovább működni, hiszen a tudományos paramétereink megvannak ehhez. Egy közelmúltbeli felmérés szerint, amely tükröt ad arról, hogy hol állnak a rangsorban a magyarországi felsőoktatási karok, az oktatói kiválóság szempontjából a második helyet foglalja el karunk a hazai hét egészségtudományi kar viszonylatában. Hogy ilyen rangos helyen állunk, annak köszönhető, hogy oktatóink több mint ötven százaléka tudományos minősítéssel rendelkezik, orvosprofesszoraink és oktatóink rendszeresen publikálnak, és a tudásukat – nemcsak a gyakorlati tudást, amit a betegágy mellől hoznak, hanem az elméletit is – magas színvonalon adják tovább hallgatóinknak. Szoros együttműködésben állunk a megyei központi kórházzal, hiszen képzéseink számára a fő gyakorló bázist jelenti. Az ott dolgozó orvosok a legfrissebb tudást és a magas tudományos potenciált forgatják az egyetemi képzésbe.

A Miskolci Egyetem Egészségügyi Kara az egyik olyan kar egészségügyi kar Magyarországon, ahol az egyetemen nincs orvostudományi képzés. Milyen hátrányokkal jár ez?

Ahol klinika mellett működik az egészségtudományi képzés, ott az orvosok azonos munkahelyen, a klinikán dolgoznak és oktatnak. Nekünk a megyei kórház orvosaira kell hagyatkoznunk, tőlük kapjuk a támogatást. A kórház számára pedig az az előny, hogy tőlünk kapják a munkaerő utánpótlást. A miskolci megyei kórház, mint egyetemi oktatókórház, az ország egyik legnagyobb oktató kórháza. Abból a szempontból kicsit speciális a karunk helyzete, hogy az orvosoktatóink fő tevékenysége a gyógyítás, és emellett látják el oktatási feladataikat. Ez nem handicap, hanem egy adottság, melynek pedig előnye, hogy a kórházi orvosprofesszorok a friss tudást hozzák be a képzésbe, hiszen közvetlenül a betegágy mellől jönnek.

Hogy alakul a hallgató létszám? Van alapképzés, mesterképzés, felsőoktatási szakképzés, szakirányú továbbképzések.

A felsőoktatás valamennyi szintjén folytatunk képzéseket a felsőoktatási szakképzéstől a legnépszerűbb alapképzési szakokon át a mesterképzésekig. Az országban egyedülálló szakirányú továbbképzési szakokkal büszkélkedhetünk, és nagy az érdeklődés az egészségügyi dolgozók számára szervezett szakmacsoportos továbbképzéseink iránt. Szeretnénk elérni, hogy legyen doktori iskolánk is, akkor lesz igazán teljes a képzési palettánk. Ahhoz képest, hogy 2001-ben a Miskolci Egyetemen 40 fő védőnővel indultunk, most majdnem ezer, összesen 936 fős a hallgató létszám.

A felvételi adatokat nézve pedig évek óta többszörös a túljelentkezés.

Általában négyszeres-ötszörös a túljelentkezés a felvehető létszámhoz képest. Az utóbbi években a hallgatói létszám és a jelentkezők száma is folyamatosan növekedett, csak idén esett kicsit vissza az emelt szintű érettségi követelmény miatt. Ebben az évben 230 hallgatót tudtunk felvenni, és 851-en jelentkeztek, míg tavaly 1503-an. Folyamatosan bővítjük a képzési portfóliónkat, viszont az utóbbi években van egy átrendeződés a nappali és a levelező munkarend viszonylatában, inkább azok száma növekszik, akik munka mellett szeretnének diplomát szerezni. Mi is igyekszünk a képzési palettánk bővítését ebbe az irányba is fordítani. Az egészségturizmus szakon kezdettől fogva van levelező képzés, most pedig a radiográfus képzésen indítottuk el.

Sátoraljaújhelyen is képeznek védőnőket ennek keretében. Mi volt ennek az oka?

2017-ben kezdtük el Sátoraljaújhelyen, az akkor létrehozott kihelyezett felsőoktatási képzési központban a védőnőképzést levelező munkarendben, és ebben úttörők vagyunk, mert az országban addig nem volt ilyen formában védőnőképzés. Ennek olyan nagy sikere lett, hogy nemcsak a regionális munkaerőigényt elégítjük ki, hanem az ország más részéből is vannak hallgatóink, mert munka mellett jobban részt tudnak venni a hétvégi képzéseket. 2019 óta egyébként már diplomás ápoló képzésünk is van Sátoraljaújhelyen. És arra is büszkék vagyunk, hogy Szlovákiából is járnak át ezekre a képzéseinkre.

A Miskolci Egyetem esetében az egyetem vezetői az intézmény universitas jellegét versenyelőnyként említik. Önök ezt hogyan élik meg?

Számunkra nagyon fontos az universitas jellegből adódó tudományterületi kapcsolódás és a határterületek közötti szinergia kiaknázása. Több karközi képzésünk is van például a Bölcsészettudományi Karral, a Gazdaságtudományi Karral, a Műszaki Földtudományi Karral, a Zeneművészeti Intézettel. Több kutatási és oktatási tevékenységünk is erősíti ezt a karok közötti együttműködést.

Az alapképzési szakok közül melyek a legkelendőbbek?

A gyógytornász képzésünkre ötszörös-hatszoros a jelentkezés. Büszkék vagyunk rá, hogy az egyetemen belül a szakokra vonatkozó jelentkezési számok tekintetében a gyógytornász szakirányunk most már évek óta töretlenül a második helyen áll. Az ok pedig valószínűleg az, hogy kurrens képzésről van szó, a szakmának magas a társadalmi presztizse. Gondoljunk csak bele, hogy a gyógytornászok csodákat tudnak művelni. Hallgatóink magas szintű tudást szereznek, gyakorlatorientált a képzésük, ez a szakma pedig anyagilag és erkölcsileg is megbecsült, és ebben a régióban nincs ilyen képzés másutt.

Az egészségügyi szakmák társadalmi megbecsültségét nézve, az általános vélekedés, hogy ez a megbecsültség alacsony. Nincs elég orvos, nincs elég ápoló, és aki van, az is elmegy külföldre. Hogy tud a kar ez ellen dolgozni?

Az a küldetésünk, hogy helyben biztosítsuk a képzést és kompenzáljuk azt a társadalmi szükségességet, hogy legyen szakember a régióban. Kielégítsük a munkaerőpiaci igényt. Ez a járvány is megmutatta, hogy milyen kiemelkedő és nélkülözhetetlen munkát végeznek az egészségügyi szakemberek. Fontossá vált mindenki számára, hogy a legfontosabb érték az egészség. Sokszor tapasztalom, amikor bekerülök egy egészségügyi intézménybe betegként, rám köszönnek a volt hallgatók. És nagyon jó látni, hogy itt maradtak és a szakmájukban elhelyezkedtek. Azt látjuk, hogy van értelme, hogy évtizedek óta dolgozunk a miskolci egészségügyi képzésért.

A kar jelmondata is az, hogy „Egészséget a világnak!”.

Igen, hallgatóink 2001-től csatlakoztak be a Miskolci Egyetem selmeci diákhagyományainak ápolásába. Ennek kapcsán hallgatóink a selmeci szellemiség értékeinek átvételén túl a selmeci regula külső megjelenési formáit is átvették. Így lett a kari köszöntésünk az „Egészséget a világnak!”, amely talán sosem volt annyira aktuális, mint ma, itt a pandémia közepén.

Említette a járványt, a társadalmi felelősséget. A kar márciusban is reagált a járványhelyzetre, és együttműködést kötött miskolci egészségügyi intézménnyel. Hallgatóik segítették a miskolci időseket. Most önkénteseket keres az egyetem és a kar a tesztelésekhez. Úgy tűnik, tudatosan vállalják fel azt is, hogy az egyetemi évek alatt is ráirányítódjék a hallgatók figyelme, hogy milyen lehetőségek vannak a segítségnyújtásra.

Pontosan. Már a képzés idején is szeretnénk megéreztetni a hallgatókkal az altruisztikus, önkéntes munkának a fontosságát. Már az első hullám alatt is meglepően nagy volt a hallgatók aktivitása. Sokan jelentkeztek, jártak az idősekhez, bevásároltak nekik, beszélgettek velük. Megérezték, hogy szükség van rájuk, amikor például a Miskolci Egyesített Szociális és Gyermekjóléti Intézménynél és a tornyosnémeti határátkelő állomáson teljesítettek szolgálatot. A kari honlapon létrehoztunk egy COVID-19 hírportált, ahol a hallgatók a tapasztalataikat is megosztották. Most a második hullámban, amikor nagyon sok a fertőzött, az Operatív Törzs megkeresésére segítünk a regionális Országos Mentőszolgálatnak a tesztekhez szükséges mintavételekben, szerencsére az önkéntes jelentkezők száma naponta növekszik, amire rendkívül büszkék vagyunk.

(A borítóképen: Dr. Kiss-Tóth Emőke)