Hat napon belül két megemlékezést tartott

– 1956. október 27-én Taktaharkányban is tartottak felvonulást, amely az I. világháborúban elesett hősök sírjának megkoszorúzásával kezdődött – mondta ünnepi beszédében dr. Szemán Ákos, Taktaharkány polgármestere. – Ezután a községháza előtti téren megválasztották a munkástanács 29 tagját, amely üdvözlő táviratot küldött a Nagy Imre-kormánynak. Mivel a decemberi tanács­ülésen sem ismerték el a Kádár-kormányt, és helytelenítették a szovjet csapatok jelenlétét, közülük 1957-ben többeket letartóztattak, majd elítéltek. Ebből a történetből is megállapítható, hogy

a taktaharkányiak a szabadság oldalán álltak.

Fáklyás felvonuláson koszorúzták meg először, október 28-án, Taktaharkányban Ekker Róbert II. Rákóczi Ferencet ábrázoló szobrát, a fejedelem újratemetésének 114. évfordulójára emlékezve ezzel.

A felvonulás a Rákóczi-emléktáblától haladt a szoborig, ahol a felvonulók elhelyezték fáklyáikat.

Hetven fáklya fénye

Dr. Szemán Ákos polgármester az egybegyűltekkel ismertette, hogy a fejedelem utolsó magyarországi diadal­útjából 1906-ban a település is kivette a részét.

A hamvakat szállító vonat ugyanis október 28-án, éjfél után harminc perccel robogott át a község határában.

Taktaharkány lakossága az állomásnál 70 fáklya fénye mellett néma hódolattal üdvözölte a dicső hős hazatért hamvait, a toronyban pedig zúgtak az egyház harangjai.

(A borítóképen: Az önkormányzat nevében koszorút helyeztek el dr. Szemán Ákos polgármester és Nagy Attiláné, valamint Dojcsák Barna képviselők)