Borókabokor karácsonyfaként

Ma egészen másképp néz ki a karácsony, mint száz vagy akár csak húsz éve. Bodnár Mónika etnográfust, a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársát kérdeztem: hogyan változnak ezen a tájon az ünnepi hagyományok?

– Ha karácsony, akkor a fény, a csillogás, a szaloncukor, a karácsonyfa és az ajándékok jutnak eszébe a ma emberének – meséli a néprajzkutató. – Nem véletlen, hiszen a boltok kirakatai, a bevásárlóközpontok terei az utóbbi években már jóval karácsony előtt ünnepi díszben reklámozzák karácsonyi termékeiket.

Fényárban a települések

Sokan túlzásként élik ezt meg, mint a teljes utcák díszes kivilágítását – mutatott rá.

– A családi házak fényfüzérrel való feldíszítése vidékünkön teljesen ismeretlen volt, egy-két évtizeddel ezelőtt ilyet csak amerikai filmekben láttunk. Angolszász kulturális hatás eredményeként terjed, ahogy a halloween ünnepe is. Ez a hatás egyre szélesebb körű – magyarázza.

– A karácsony egyik legfőbb jelképe a karácsonyfa. Talán nincs is olyan család, ahol ne állítanának valamilyen fenyőfát és ne öltöztetnék azt ünnepi díszbe – vezet át a régi időkben gyökerező hagyományba a beszélgetés.

A szokás eredetére vonatkozóan többféle vélekedés is elterjedt, legközismertebb, hogy német nyelvterületről érkezett hozzánk, s Magyarországon először Brunszvik Teréz állított karácsonyfát 1824-ben. A közel 200 éves hagyomány előbb főúri, majd polgári körökben terjedt. Az egyszerű, falusi nép körében vidékenként más-más időpontban vált általánossá, volt, ahol már a XX. század elején megismerték, másutt csak a két világégés közötti években. Egyes vidékeken csak a második világháborút követően terjedt el.

Nem is mindig fenyőfa állt a középpontban: néhány helyen – például Mezőkövesden – borókabokor szolgált karácsonyfaként. S a helye sem mindig a szoba padlózatán volt, faluhelyen inkább a gerendás padlásról lógatták le az asztal felett, esetleg a komódra helyezték. Díszei az ágakra aggatott alma, festett dió, mézeskalács, pattogtatott kukoricából készített füzér, na és a közkedvelt szaloncukor volt.

A karácsonyfa helye nem mindig a szoba padlózatán volt – Bodnár Mónika

Magyar sajátosság

– A karácsony elmaradhatatlan édessége a szaloncukor, amit tipikus magyar csemegeként tartanak számon. A XIX. század végétől jobb nevű cukrászdákban lehetett kapni, de sokan otthon készítették – magyarázza a néprajzkutató. – Jellegzetes, téglatest formájú az édesség, s a csomagolása is mindig sajátosan nézett ki: selyem- vagy sztaniolpapírba burkolták, két végén a papírt rojtosra vágták.

Mivel karácsony ünnepét átszövik a keresztény kultúr­elemek – hiszen több mint ezer éve a keresztény kultúra meghatározó része ünnepeinknek és mindennapjainknak – nem csoda, ha a karácsonyi népszokások többsége is ezzel hozható összefüggésbe.

Kevésbé közkeletű a csillagjárás és szálláskeresés szokása, mely nem terjedt el általánosan – úgy, mint a betlehemezés –, de mégis születtek feljegyzések róla Borsod-Abaúj-Zemplén területén.

– Például Arkáról származik az adat, hogy egy időben ott is szokás volt a szálláskeresés előadása. A szálláskeresők még az adventi időszakban, karácsony előtt 9-10 nappal elkezdték annak bemutatását. A szereplők magukkal vitték a szent család képét, miközben egyházi énekeket énekeltek. Minden este más-más családhoz vitték a szent családot, s egy közös ima után ott is hagyták, csak másnap este mentek érte, amikor másik családot kerestek fel ugyanilyen módon – ismertette az etnográfus. – A kutatók szerint ez a szokás főleg a vallásos ponyvakiadványok révén terjedt, Arkán is megőrizte az emlékezet, hogy az egyik ott szolgáló plébános tanította be ezt a játékot.

Helyi hiedelmek

A karácsony ünnepéhez nemcsak egyházi szokások kapcsolódnak, hanem számos hiedelem is. Ezek főleg férjjóslással, időjárásjóslással és a termés minőségének, mennyiségének megjövendölésével vannak összefüggésben.

Baskón és Hután a lányok cseresznyeágat tettek vízbe, ha az karácsonyra kivirított, a lány a következő esztendőben férjhez ment. Arkán a lány Luca napjától karácsonyig minden nap harapott egyet az almából, s akkor megálmodta, ki lesz a férje. Bánhorvátiban úgy tartották, hogy ha karácsonykor enyhe idő van, de a hó nem olvad el, tehát az megmarad a fák ágain, akkor jó gyümölcstermés lesz várható – sorolja a néprajzkutató.

(A borítóképen: A családi házak ünnepi fénybe öltöztetése viszonylag új keletű szokás Magyarországon)