Egyértelmű, hogy a jelenléti oktatás jobb

A helyzet kinek átok, kinek lehetőség valami új, korszerű metodika és eszköz kipróbálására. A tapasztalatokról Bacsóné Szabó Renátát, a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon tanárát kérdeztük, aki elmondta, hogy az előző év tavaszán nem várt helyzetben találta magát iskola, szülő, tanár és diák. A Covid-vírus gyors terjedése miatt szinte egyik napról a másikra zártak be az iskolák. Sok tízezer gyermek és tanár találta magát otthon tavaly azzal a feladattal szembesítve, hogy interneten kell a tanévet folytatniuk. Az átállás nem ment zökkenések nélkül, mert a szükséges infrastruktúra – számítógép, internet – nem mindenkinek állt azonnal rendelkezésére. Sem az iskolák, sem a családok jó része nem volt a digitális távoktatásra felkészülve. Ez okozott fenn­akadásokat, de lassan mindenki „belerázódott” az új helyzetbe. Újdonság volt ez mindenkinek. Tanárnak, diáknak egyaránt, de megoldották.

Nagy fegyelmet igényel

– Míg az első hullámban a módszerek alakultak ki, hogyan csináljuk, milyen megoldások működnek, melyek nem, és gyűltek a tapasztalatok, addig a másodikra már felkészülten fordultunk rá. És nem csak az iskolák, nem csak mi tanárok.

Hanem a gyerekeink is! Rájöttek, hogy bár sok a lazaság, ha otthon vannak, de ez mégsem játék! Nagy fegyelmet igényel a részükről is, hogy minden flottul menjen. Hogy ott legyenek a gép előtt órakezdésre, hogy felkészüljenek a dolgozatokra és tesztekre, hogy tanuljanak – fejtette ki gondolatait a tanárnő.

Szemtől szemben

– Látszik rajtuk a változás, az igyekezet. Le a kalappal előttük, hiszen nekik sem könnyű. Megmaradt a tanulás, de nincsen meg a közösség élménye. Nincsen személyes instruálás, olyan interakciók, amelyek szemtől szemben természetesek” – mesél tapasztalatairól.

– Egyértelmű, hogy a jelenléti oktatás jobb. Amikor együtt vagyunk, szemtől szemben, közösségben. A tanítás egyben nevelés is, és emberek közötti mély kapcsolat. Erre szüksége van tanárnak is, és diáknak is.

A személyesség, a jelenlét nem pótolható mással. A gyerekek egymással való találkozásának fontos szerepe van a „diákéletben”, és ebben az életkorban.

A kényszerhelyzetnek azonban előnyei is vannak: Az elmúlt hónapokban mindannyiunk „digitális készségei” rohamosan fejlődtek. A számítógép kezelése, a szoftverek kezelése, a tananyagok digitalizálása, új módszerek megalkotása, ez mind előny.

Ezeket a készségeket, tapasztalatokat és módszereket a későbbiekben is használni tudjuk.

A sok megszerzett tudást nem szabad veszni hagyni. Meg kell ebben látni a lehetőséget a pozitív változásokra – mondta Bacsóné Szabó Renáta.

Több évig tartott volna

– Tervezünk például olyan digitális heteket, amikor a tanulók otthon oldanak meg feladatokat, dolgoznak különböző projekteken, egyedül vagy csoportmunkában. A jövőben megvalósítható lesz akár az is, hogy betegség esetén a tanuló otthonról tudjon bekapcsolódni az iskolai munkába az órán! Interneten keresztül. Így nem marad le, nem kell a feladatokat utólag bepótolni, a házikat elkérni. A járvány nélkül több évig tartott volna eljutni ide. A rossz dolgok mellett ez egy pozitívum” – állapította meg a tanárnő.

(A borítóképen: Bacsóné Szabó Renáta, a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon tanára)