Kávé, süti, végre a teraszon

Miskolc főutcája már a terasznyitás első napján felpezsdült, szépen lassan benépesültek a vendéglótóhelyek előtti terek. Szombat délután már alig találtunk olyan asztalt, ahol ne ültek volna vendégek. Az emberek kávéztak, fagyiztak, sütiztek, volt, aki késői ebédjét fogyasztotta.

A színház melletti vendéglátóhelyek egyike előtt találkoztunk Gyarmati Imrével, feleségével és kislányukkal.

– Nagyon vártuk már, hogy kiülhessünk, és egy kicsit felszabadultnak érezzük magunkat ebben a monoton világban – fogalmazott Imre. – A vírus elvette a szabadságunkat. Minden téren negatív hatással volt ránk, még akkor is, ha szerencsére nem lettünk betegek. Most enni jöttünk ide, és élvezni a friss levegőt. Végre valahára kötöttségek nélkül tehetjük ezt, és annak is örülünk, hogy mozgalmas lett a főutca – tette hozzá.

Kőkemény hónapok

A szomszédos kávézó terasza is telt házzal működött, a hely egyik résztulajdonosa, Madaras Péter épp bodzaszörpöt iszogatott. Mint mondta, speciális helyzetben vannak, hiszen új kávézóként november elején nyitottak volna, amikor épp bezártak mindent a járvány erősödése miatt.

Ezt követte egy közel féléves szünet, úgyhogy nekik a szombat nem újranyitás volt, hanem a nyitás.

A járvány sok mindent elvett a vendéglátósoktól. Főleg azoktól, akik csak ezzel foglalkoznak

Madaras Péter

– Nagyon vártam már ezt a napot. Nemcsak a pénz miatt, hanem mert ha az ember valamibe belefekteti az energiáját, annak szeretné látni a gyümölcsét. Egy ilyen zárásra se anyagilag, se lelkileg nem lehet felkészülni. Szóval kőkemény hónapok vannak mögöttünk – fogalmazott Madaras Péter.

Mint mondta, a járvány sok mindent elvett a vendéglátósoktól. Főleg azoktól, akik csak ezzel foglalkoznak.

– Sokan azt hiszik, hogy a vendéglátósok mind gazdag emberek. Pedig ez nem így van, mert nem ritka, hogy maga a tulajdonos áll a pultban, vagy családi vállalkozásban csinálja. Akinek pedig csak ebből volt jövedelme, több hónapon keresztül bevétel nélkül maradt, mondhatni, a napi betevőtől esett el. Volt, aki más munkát keresett a zárás után, de nem lehetett tudni, hogy meddig tart ez az egész, egy hónapig vagy egy évig? Azokban a városokban pedig még rosszabb a helyzet, ahol a turizmusra építenek – sorolta a résztulajdonos.

Elmondta azt is, hogy mivel novemberben még nem vettek fel alkalmazottakat, most kellett keresniük munkatársakat. Ez nem volt nehéz, de majd a következő hetek döntik el, hogy megfelelő embereket sikerült-e választaniuk.

– Más kollégáktól azt hallom, hogy a vendéglátásban dolgozó fiúk és férfiak közül sokan elmentek az építőiparba, mert ott most nagyon jól lehet keresni – tette hozzá.

Hamar megszokják

Wágner Zsuzsa és Pálkovács Zsolt is kihasználták a terasznyitást. Zsuzsa azt mondta az Északnak, hogy eddig tulajdonképpen nem is hiányzott neki a nyitás, hiszen rossz idő volt, nem lehetett volna kiülni a szabadba.

Zsolt hozzátette: az lett volna az igazán rossz, ha az elmúlt nyarat is bezárva kellett volna tölteni. A tél az más, akkor egyébként is jobban szeretünk otthon üldögélni.

– Ha jó idő lesz, az emberek hamar megszokják majd a szabadságot. Most is látszik, hogy rögtön tele lettek a teraszok, amint egy kicsit kisütött a nap. Járványügyi szempontból ez szerintem nem veszélyes, de ha majd bent is lehet tartózkodni maszk nélkül, akkor megugorhat a fertőzöttek száma. Talán, ami miatt jobb a helyzet most, mint tavaly, hogy egyre nő az átoltottság. Az elmúlt hónapokban az volt a legrosszabb, hogy nem lehetett sehova elmenni, nem lehetett beülni még egy kávéra sem. Az utcák kihaltak, ami szintén nagyon szokatlan látványt nyújtott – fogalmazott Zsolt.

Várják a nyarat

A Déryné utcán fiatal párral találkoztunk, ők épp ebédeltek. Természetesen ők is örültek a terasznyitásnak.

– Eddig úgy oldottuk meg az ebédet, hogy elvittük, és megettük a kocsiban vagy a szabad téren – árulta el Kovács Tünde. – De az igazi az, amikor leülhetünk egy asztalhoz, és ott nyugodtan ehetünk, ihatunk. Ennek hangulata van – fogalmazott. – Nem volt jó a bezártság, de annak érdekében, hogy vége legyen a járványnak, túl lehetett élni. Várjuk nagyon a nyarat, és reméljük, hogy minden szabadabb lesz. Én már megkaptam az első oltást, de még nem lehetek teljesen nyugodt, mert csak egy hét telt el azóta. Félő, hogy szeptemberben újra emelkedni kezd a fertőzöttek száma, de ha kialakul a nyájimmunitás, akkor biztonságban érezhetjük magunkat. Jó lenne már túl lenni az egészen! – árulta el kívánságát Tünde.

(A borítóképen: Sokan voltak kíváncsiak, milyen a nyitás első lépcsője a járványügyi korlátozások enyhülésével)