Negyven évig egy iskolában

Encs Város Közoktatásáért kitüntetésben részesült Sándor Istvánné Zsuzsanna március 15-e alkalmából. A díjat még nem vehette át a járvány miatt, de nyugdíjba vonulása alkalmából igazi meglepetés volt számára, és méltó megkoronázása a pedagóguspályán töltött 40 évnek.

– 1981 augusztusában kezdtem el tanítani abban az iskolában, amelyikből a tanév végén nyugdíjba megyek. Közben az intézmény neve többször is változott, most Encsi Zrínyi Ilona Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolának hívják – mondta Zsuzsanna.

Mint mesélte, érettségi után nem volt kérdés számára, hogy merre induljon. Anyai ágon ugyanis minden felmenője pedagógusként dolgozott. A nagymamája, sőt a dédnagymamája is tanító volt, az édesanyja és a húga óvónő, sőt nagymamája három testvére is a pedagógus hivatást választotta. Így Zsuzsanna számára természetes volt, hogy gyerekek nevelésével foglalkozzon. Miután elvégezte Nyíregyházán a tanítói szakot, az encsi iskolába került. Az első években napköziben oktatta a kisdiákokat, majd amikor az egyik kollégája nyugdíjba vonult, „felkerült” tanítani.

Nagyfelmenőben

– Egy-egy osztályt négy évig vittem. Szerettem, hogy úgynevezett nagyfelmenőben oktatunk, mert így láthattam a gyerekek fejlődését. Az első osztály volt a legnehezebb, amikor a kicsik az óvodából bekerültek az iskolába, de szívet melengető érzés volt látni, hogy év végére megtanultak írni és olvasni, méghozzá úgy, hogy értették is, amit olvasnak. A negyedik osztály megint nehezebb év volt, hiszen akkor azon aggódtam, hogy megtanítottam-e nekik mindent, amire szükségük lesz felső tagozatban. Szívesen gondolok vissza minden osztályomra. Kis tanítványaim között voltak nagyon tehetséges gyerekek is. Vittem őket versenyre, matematikából és magyar nyelvből is szép eredményeket értek el. Volt megyei első és második helyezésünk is – sorolta Zsuzsanna.

Elmesélte, hogy sok évvel ezelőtt még működött az iskolában a Tücsök kar, az alsósok énekkara, és ő volt a kórusvezető. A kicsik szívesen énekeltek, egyidőben zenekari kíséretük is volt, gyakran jártak fellépésekre. A mai gyerekeket azonban már nem nagyon érdekli a kóruséneklés, így a Tücsök kar megszűnt, tette hozzá a tanító. Szívesen gondol vissza a nyári táborokra is, minden vakációban nyaralni vitte a gyerekeket. Olykor izgalmas vándortáborban vettek részt, ezek az élmények örökre megmaradnak.

– Szép volt ez a negyven év. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos a tanítók munkája, hiszen a gyermekek első iskolai évei befolyásolhatják további előmenetelüket. Egykori tanítványaim ma is meglátogatnak, ami nagyon jólesik. Azonban örömmel gondolok a nyugdíjas napokra is, mert szeretnék már unokázni, hiszen van egy 4 és egy 5 éves unokám – mondta boldogan Zsuzsanna.

(A borítóképen: Sándor Istvánné Zsuzsanna 1981-ben kezdett tanítani)