Csipkéspoloska már Miskolcon is

A népszerű közösségi portálon osztották meg többen a csipkéspoloska feltűnésével kapcsolatos tapasztalataikat egyelőre Miskolcon, a Jókai-lakótelepen. Az egyre növekvő volumenű világkereskedelem egyik szinte kikerülhetetlen mellékhatása a kórokozók, növény- és állatfajok új területekre történő, gyorsuló ütemű, nem kívánt behurcolása – írja az agroforum.hu. Az észak-amerikai származású tölgycsipkéspoloska (Corythucha arcuata) őshazájában fő tápnövényei a „fehér” tölgyek. Európában először 2000-ben, Olaszországban észlelték, két évvel később Törökországban is megtalálták. Magyarországon 2013 májusában a Szarvasi Arborétumban találták meg. Néhány nappal később a vácrátóti botanikus kertben is előkerült. Bár a kifejlett poloskák röpképesek, a faj terjedése elsősorban passzív módon zajlik. Egy-egy fertőzött tölgyfa alatt parkoló autó zugaiban az apró poloskák rövid idő alatt nagy távolságokra is eljuthatnak. Ebből ugyanakkor az is következik, hogy terjedését megfékezni lehetetlen, de még csak lassítani sem igen lehet.

Segíti az enyhe tél

Az egyre gyakoribbá váló enyhe telek és a meleg, aszályos nyarak valószínűleg segíthetik terjedését és tömegszaporodásait is. A nálunk őshonos tölgyfajok mindegyike alkalmas tápnövénye, azaz hazai tölgyeseinkre (közel 500 ezer hektár) nézve potenciális veszélyforrásnak kell tekintenünk. A tömegszaporodások helyszínein egyébként más tápnövényeken (hársak, juharok, szelídgesztenye, szedrek) is gyakoriak az általa okozott tünetek. Évente 2-3 átfedő nemzedéke fejlődik, ebből fakadóan népessége egy-egy helyen rendkívül gyorsan, egy vegetációs időszakon belül is nagymértékben növekedhet. Városi fákon, de erdőkben is már július elejére/közepére látványos lombelszíneződést idézhet elő, ami jól elkülöníthető az aszály miatti, illetve az őszi levélsárgulástól. Európában számos generalista ragadozót (katicabogarak, fátyolkák, rablópoloskák, bársonyatkák, pókok) jegyeztek fel természetes ellenségeként, de egyelőre ezek egyike sem tűnik képesnek arra, hogy a csipkéspoloska populációit érdemben szabályozza. Városi fáknál, szükség esetén valószínűleg viszonylag gyorsan kidolgozhatók kémiai védekezési eljárások. Erdőkben azonban ezek több oknál fogva sem jöhetnek szóba. Egyelőre tehát nem ismert a faj ellen alkalmazható, hatékony, környezeti szempontból is tolerálható védekezési eljárás.

Ha a jövőbeni károkozás volumene és súlya indokolja, valószínűleg a klasszikus biológiai védekezési program jelenthet hosszabb távon is megnyugtató megoldást. Ez a faj őshazájában érdemi szabályozó szereppel bíró természetes ellenségeinek betelepítését jelenti. Ezt azonban jelentős, célirányos kutatásoknak kell megelőznie – hívják fel a figyelmet a szakemberek.

(A borítóképen: Könnyen terjed, észre sem vesszük az autóban)