Egyetemi kitüntetésben részesült két miskolci diák

Egyetemi kitüntetésben részesült nemrég a miskolci Görögkatolikus Felsőoktatási és Kulturális Diákotthon és Roma Szakkollégium két hallgatója. Somosi Gábor, a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Karának hallgatója a pénzjutalommal is járó Tanulmányi Emlékérem arany fokozatát kapta kiemelkedő tanulmányi eredményéért, Burai Laura, az egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karának növendéke pedig a kar által odaítélt „Kimagasló Versenyeredmény Érdemérem” kitüntetést vehette át ünnepélyes keretek között a tanévnyitó szenátusülésen. A tehetséges csellista második helyezést ért el a III. Danubia Talents Liszt Nemzetközi Zenei Versenyen.

A zene az élete

Laura az Észak-Magyarországnak elmondta, kilencévesen kezdett el csellózni, a testvéreihez képest elég „későn”. Az édesanyja kérdezte meg tőle, hogy szeretne-e ő is zenét tanulni, úgy, ahogy az öccse és a bátyja.

– Eredetileg a hárfa tetszett nagyon, de erre nem volt lehetőség az Erkel Ferenc Zeneiskolában. Édesanyám ajánlotta, hogy próbáljam meg a csellót. Hallgattam rá, és nagyon megszerettem a hangszert. Az általános iskola után a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumban folytattam a tanulást, majd a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karára nyertem felvételt. Ebben az évben diplomáztam az osztatlan tanárképzésen, jelenleg pedig előadóművész mesterképzésre járok. Terveim között a további versenyzés szerepel, de nagy örömmel játszom különböző zenekarokban. Már 16 éve csellózóm. Ez az én szakmám, a hobbim, az életem, a mindenem – fogalmazott Laura.

Hozzátette: semmi mást nem tudna elképzelni a zenén kívül, és nem is tudja, mi történne, ha nem csellózhatna többé. Laura egy másik, szintén nemzetközi, klasszikus zenei versenyben is érdekelt, a Worldvision Music Contesten. Itt a közönségszavazat már lezárult, a kiváló csellista előkelő helyen végzett, a szakmai zsűri pedig október elején hozza meg a döntését. Laurától megtudtuk, jelenleg is a szakkollégiumban lakik. Ennek nagyon örül, mert az intézmény sok mindenben segítette. Többek között a nyelvvizsgára való felkészülésben, de támogatást kapott a szakmai előmeneteléhez is, és egy nagyon jó, befogadó közösség tagja.

Legalább 4,8-as átlag

Somosi Gábor már gimnazista korában tudta, hogy valamilyen reál szakot fog választani. A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium diákjaként ugyanis a matematikát, a fizikát és az informatikát szerette a legjobban. A választás végül a villamosmérnöki képzésre esett, mint mondta, azért, mert mindig is érdekelték a számítógépek, az elektronikán alapuló gépek, és szerette volna megtudni, hogyan működnek. Azóta ezt sikerült megtudnia, de arra is rájött, hogy sokkal bonyolultabb a működésük, mint azt korábban gondolta.

– Nem bántam meg a választásomat, az alapképzést már elvégeztem, úgyhogy megvan a diplomám, jelenleg pedig mesterképzésre járok a Miskolci Egyetemre, immár levelező tagozatra. Az emlékérmet, amit nemrég átvehettem, azoknak a hallgatóknak ítélik oda, akik kiváló tanulmányi eredményt értek el. Három fokozata van, én az aranyat kaptam, amihez legalább 4,8-as átlag kell. A jó eredményhez mindenképpen szükséges, hogy érdekeljen az, amiről tanulok, és hogy lelkiismeretesen felkészüljek minden zh-ra, vizsgára. A tanulással természetesen nem az volt a célom, hogy díjat kapjak, hanem az, hogy minél többet megtudjak az engem érdeklő szakterületekről – fogalmazott Gábor.

Tesztel, ellenőriz

Megtudtuk tőle, hogy tanulás mellett dolgozik, Miskolcon, a lítiumionakkumulátor-gyárban alkalmazásfejlesztő mérnökként. Termékeket tesztel, gépeket ellenőriz, de a vevőkkel is kapcsolatot kell tartania. Érdekes és sokrétű munkának tartja, de kihívásnak is, hiszen a szakmán belül sok mindenhez kell értenie. Gábor ebben a félévben már nem a szakkollégiumban lakik, hiszen dolgozik, de mint fogalmazott, a kollégium mindenben segítette.

– Amikor elkezdtem az egyetemet, rengeteg kérdésem volt. A kollégiumban volt egy mentorom, ő minden kérdésemre megadta a választ. Hasznos tanácsokkal látott el, és felhívta a figyelmemet, mire érdemes figyelni. Kiváló közösséget nyújtott az intézmény, és jó barátokat találtam ott, akikre mindig számíthatok – tette hozzá Gábor.

(A borítóképen: Somosi Gábor már gimnazistaként reál érdeklődésű volt, Burai Laura kilencévesen kezdett csellózni)