Még mindig Vasas, és sok minden a régi

Évek óta állt egyre rosszabb állapotban, kihasználatlanul a megyeszékhely egykor egyik meghatározó művelődési háza, a Vasas Művelődési Központ. Egy ideje már elkezdtek dolgozni az épületen, eltüntették a falfirkákat, tisztították, impregnálták a falakat, azonban néhány hete komolyabb változásokra is felfigyelhettek az arra járók, ugyanis lekerült az épület homlokzatáról a felirat, és molinók jelentek meg, amelyek alapján egy szerszámokkal és szerszámgépekkel foglalkozó vállalkozásé lett az épület. Mint megtudtuk, a Phobex Kft. újította fel az épületet, amely mint szerszám-nagykereskedés már három éve van „házon belül”, nyolcszáz szerződött partnert szolgál ki innen. A múlt héten egy üzletet is nyitottak itt, azonban nagyon ügyeltek arra, hogy amit csak lehet, megmentsenek az egykori épületből és berendezéséből.

A régi tervek szerint

Így ottjártunkkor már visszakerültek a helyükre a felújított betűk is, igaz, a felirat változik, ezentúl Vasas Szerszám Központ lesz majd olvasható, méghozzá éjjel is. Ugyanis a feliratot – az eredeti 1977-es, meg nem valósult tervek szerint – ki is világítják majd.

Én azt érzem, hogy ennek az épületnek lelke van, szeretem – Kocsák Gábor

– Nagyon rossz állapotban voltak a betűk, negyvennégy év alatt az időjárás teljesen tönkretette, de sikerült felújítani őket, Ami nem kerül bele az új feliratba, azt is eltesszük, nem dobtuk ki őket – tudjuk meg Kocsák Gábortól, a cég vezetőjétől.

Belépve az egykori előtérbe az üzletet találjuk, amelyben visszaköszön az egykori ruhatár pultja, amely ma az üzlet pultjaként szolgál. A kör alakú ülőkéknek vagy az ­úgynevezett malomkőlámpáknak már nyoma sincs, viszont az üzletben is – ahogy az épület egyéb részeiben – helyet kaptak a korábbi ref­lektorok, amelyekben most ledizzók vannak. Az eredeti, fehér alapú márványpadló is megmaradt, amelyhez vásároltak egy márványcsiszoló gépet, és azzal rendbe hozták.

– Hőszigetelés szempontjából rettenetes volt az előtér, egy sima tízes üveg volt, amelynek a résein átfújt a szél, így ezt kompletten cserélni kellett, és elektromos ajtókat szereltünk be – magyarázza a cégvezető.

Függönyből babzsák

Az emeleten több helyiséget is egybenyitottak, ahol a technikai helyiségek – tolmács­fülke, vetítőterem, hangosító, világítóstúdió és kisebb termek – voltak, így jött létre egy nagyobb irodahelyiség, ahonnan a megmaradt eredeti ablakokból le lehet látni az egykori színházterembe. Itt igazi kincsekre bukkanunk, hiszen a helyén maradt a két vetítőgép és minden egykori berendezése a vetítőteremnek, sőt egyéb korhű relikviák is gyűltek melléjük. Kocsák Gábor szerint a vetítőgépek még használhatóak lennének, csak megfelelő szakembert kell találni hozzá, ugyanis olyan xenonizzók vannak benne, amelyek a nem megfelelő felfűtés esetén akár fel is robbanhatnak. De az egykori fény- és hangtechnika berendezései is a helyükön maradtak, a vezérlőpultot viszont kiemelték a helyéről, ugyanis kitisztították, és most arra vár, hogy felújítsák és visszategyék, a tervek szerint ugyanis használni fogják még.

A régi elázott, megpenészedett burkolat lefejtése után előkerült itt a régi szellőzőrendszer is, amelyet a helyén hagytak, és használnak is. A falon az Újgyőri főtér – akkor még Marx tér – légi felvétele abból az időből, amikor még csupán az alapjai álltak a Vasasnak.

A régi színházterem ma raktárként funkcionál, de több széksor, a teljes padló, padlóborítás, a falborítás, a mennyezet, az oldalsó ajtók is mind a helyükön maradtak, és könnyen ébresztenek nosztalgikus hangulatot azokban, akik egykor jártak itt rendezvényeken. Az ajtókat fedő egykori sötétítőfüggönyök már nagyon rossz állapotban voltak, de ami menthető volt belőlük, abból babzsákfotelek készültek.

A maga korában igazi technikai kuriózumnak számító emelhető és süllyeszthető részekből álló színpad is a helyén maradt, ahogy a pincében az egykori légcserét biztosító óriási turbinák és a hozzájuk tartozó rendszer is. Noha 2010-ben az árvíz idején a pincerészt elöntötte a víz, a turbinák – mint kipróbálhattuk – még ma is működnek. A színpademelő rendszert már nem merik kipróbálni, itt az egykori hangszigetelő borítás az áradás miatt tönkrement, azt le kellett szedni.

Rengeteg emlék

– Én azt érzem, hogy ennek az épületnek lelke van, szeretem. Ha belegondolok, hogy gyerekkoromban én is itt néztem az első sorból Hofi Gézát, hogy mennyi rendezvényen voltam itt, akkor az valahol személyessé teszi az épületet, és nem akartam ezeket az emlékeket eltüntetni – válaszolja kérdésünkre Kocsák Gábor, amikor arról érdeklődünk, miért érzi fontosnak, hogy amit lehet, megtartsanak az épületben.

Az emlékeket pedig gyűjtik is, minden az épületben megfordult és fellépett színművészről, zenészről, előadóról, politikusról, híres emberről, az épületről, a környékről és az itteni rendezvényről várnak fotókat, amelyekből egy emlékfalat alakítanak majd ki az épület fogadóterében. A terv az, hogy a fotók nagyban a Vasas épületét adnák majd ki, közelről pedig maguk a fotók is megcsodálhatóak lennének, méghozzá mindenki számára nyitvatartási időben.

(A borítóképen: Kocsák Gábor az egyik megmentett vetítőgéppel)