A világ legnagyobb szilveszteri bulijai

A kilencvenes években sikeres zenei klipeket készítettem, én rendeztem Bíró Ica Testszépítés című filmjét, emlékszem, egy ország akart lefogyni, szépülni, rongyosra nézve a videót. A rendőrség aerobikot oktató főhadnagyát is szakértőnek elhívta Trunkos András producer, a fiatalembert úgy hívták, Schobert Norbert. Mindegyikük sokat hozzátett a közös sikerünkhöz.

Ekkoriban az útifilmek mellett hasonló munkákat és reklámokat is csináltam. Szilveszterre ki is fáradtam, s mindig izgatottan vártam, hogy végre valami fergeteges történjen. Aztán szinte csak kudarcélményem volt. Előfordult, hogy a köd miatt nem láttuk a tűzijátékot, csak álltunk a hidegben. Olyan is történt, hogy sok embernek ellopták a kabátját a ruhatárból a parti idején. Egyszer pedig tömegverekedés tört ki a Parlament melletti szórakozóhelyen, szerelemféltésből – nem voltam részese. Ezek is közrejátszottak abban, hogy elhatároztam, külföldön fogok szilveszterezni. Ekkortájt már olyan kapcsolatrendszerem volt, hogy lényegében fillérekért vagy ingyen, fotózásért, filmezésért cserébe meg tudtam szervezni az utat. Elképesztő kalandok sokasága várt rám, több mint 15 évig utazgattam szilveszterkor furábbnál furább helyekre. Ezekből válogattam Önöknek.

Madonna is ide jár

A kilencvenes évek végén Acapulco volt a cél. Ide szereztem szilveszteri meghívást, egy azóta tönkrement menő magyar iroda a Mexikói-öböl partján adott all-inclusive szállást. Az első nap ellopta a szobaasszony a korlátlan fogyasztásra jogosító szalagomat (később derült ki, hogy ő volt). Egyébként sokszor jártam Mexikóban, de egyszer sem volt olyan, hogy valamit ne csentek volna el a turistákra szakosodott ügyeskedők. Bámulatos, de mindig túljártak az eszemen. Amúgy maga Acapulco ekkor még békés volt, nyugodt. Ide járt Madonna, a kedvence az Enigma diszkó volt. Be lehetett látni a táncparkettről az egész öblöt. Pár évre rá kitört a bandaháború, napi szinten voltak lövöldözések, autós üldözések. Mindenesetre az Enigma még vágyaink netovábbját jelentette, úgyhogy elhatároztuk, ide jövünk a nagy tengerparti őrjöngés után. Merthogy ki nem hagytuk volna, amikor több ezer mexikói, amerikai énekelve, táncolva, pezsgőzve köszönti éjfélkor az új esztendőt. Utána viszont követtük a Batman-jelet az égen, amiről kiderült, hogy Bacardi-reklám, és eljutottunk az Enigmához. Libériás inas köszöntött minket, s mondta, sajnos, nem mehetünk be, mert a fotós barátomon nincs hosszúnadrág. Szívtuk a fogunkat, de visszamentünk az öböl másik száránál lévő szállodánkba, fotós barátom felvett egy ritka elegáns hosszúnadrágot, és már tepertünk is vissza. A libériás inas széles mosollyal fogadott, s örömmel nyugtázta, hogy Attilán hosszúnadrág van. Ám sajnos mégsem tudott beengedni, mert fotós barátom ujjatlan pólóban érkezett, és így tilos a belépés. Erre már vörösen, izzadva összeráncoltuk a homlokunkat, de mondtam: márpedig akkor is ott fogunk táncolni, ahol Madonna is. Úgyhogy hazamentünk, Attila újból átöltözött, erre már beengedtek minket, s hajnali fél ötkor végre ott táncoltunk, ahol a sztárok.

Fegyverropogás éjszaka

Egy év múlva egy kis szigeten, Margaritán szilvesztereztünk, egy katalógusfotózást követően. Eredetileg Ausztráliába tartottunk, de nem kaptunk vízumot (az egyetlen hely a világon, ahova teljesen érthetetlen módon kétszer nem kaptam vízumot, Ausztrália; nem adtam fel, fura kalandok után harmadszorra meghívtak, de ez másik történet). Viszont bevállaltunk egy ausztrál márkákat forgalmazó cégnek egy katalógusfotózást. Kétségbeesetten keresgettük a prospektusokban, hol lehet olyan hely, ahol hasonló tájon elkészülhetnek a felvételek. Végül a La Res­tinga lagúna a Venezuelához tartozó Margarita szigetén ideálisnak tűnt. Az egyik partneriroda adott repülőjegyeket, minden tökéletesnek látszott.

Caracasban sajnos érkezéskor éppen bandaháború volt. A két ünnep között 144 embert lőttek meg. Szerencsére ezt az adatot csak később olvastuk, de a fegyverropogást éjszaka is hallottuk. A szállodát bezárta magára a géppisztolyos őr.

Maga a sziget sokkal nyugodtabb volt. Azért az élelmiszerboltot itt is fegyveres őr vigyázta. Találkoztunk helyi magyarokkal. Amíg az egyikükkel beszélgettünk, a kocsijukból kilopták a gyereke kakis pelenkáját. Más már nem volt ott. Maga a lagúna mesebeli hely. Apró korallállatkák meszes vázai alkotják már az utat is. Minden hófehér, pár kiszáradt fa, a távolban gyönyörű víztükör. Egy indián lánnyal találkoztunk csak, hatalmas késsel a kezében sétálgatott valahova. 

Úton álló útonállók 

Mire a fotókkal elkészültünk, beesteledett. Pedig mondták a helyiek, hogy mire leszáll az éj, legyünk biztonságos helyen. A kocsiig gond nélkül visszaértünk. Amint azonban a lagúna bejáratához értünk, három helyi fiatalt láttunk, amint ott állnak az úton, és fenyegetően mutogatják, hogy álljunk meg. Na, ez volt az, amire felkészítettek. Mondták, hogy ilyenkor soha nem szabad megállni, el kell pucolni, amíg még lehet. Könnyű ezt mondani, hisz ki akarja, hogy bárki megsérüljön? Mindenesetre dönteni kellett. A döntés pedig az lett, hogy padlógáz. A fiatalok sikeresen elugrottak, mi meg békésen megérkeztünk az apartmanunkhoz.

Szilveszter éjjelén a tanácsokat megfogadva zárt, biztonságos helyet kerestünk. Egy étteremben dél-amerikai őskori bulit tartottak. Kaptunk ruhát, meg egy műanyag bunkót, azzal püfölhettük egymást hajnalig. 

Pezsgőbontás homokfövenyen 

Szilveszterkor csodás idő volt Rio de Janeiróban. A világ egyik legfantasztikusabb szilveszteri mulatságán milliók bontottak pezsgőt a lágy homokfövenyen, és egymást locsolták a meleg éjszakában. Magaslati állásokat építettek a rendőröknek, a tengerparti sugárúton tízméterenként tizennyolc kukát helyeztek el. Több ezer árus lepte el a környéket, finomabbnál finomabb csemegéket kínálva a táncoló, szambázó, éneklő tömegnek. Óriási kivetítőkön mutatták be a brazil labdarúgó-válogatott világbajnokságokon elért góljait, hatalmas őrjöngés közepette.

A fantasztikus újévköszöntőn komoly gond nem akadt, pedig sokan már akkor is azt mondták, hogy Rio a világ egyik legveszélyesebb városa. Ebben sok igazság van, de hozzá kell tenni, hogy egyben a legizgalmasabb és leggyönyörűbb városa is.

A lényeg, hogy „fájjon” 

Ottjártamkor szinte lángolt az egész dél-amerikai nagyváros, Quito. Persze nem kell rosszra gondolni: mindenki csak bábut égetett. Errefelé ugyanis az a szokás, hogy az ember december végén vesz vagy csinál egy életnagyságú szalmabábut. A baba arcának helyére egy maszkot raknak, amely bárkit ábrázolhat, akit nem szeretünk. A bábu jelképezi mindazokat a rossz dolgokat, amelyeket az ember el akar felejteni, és amelyeket nem szeretne a következő évben átélni. Van, aki a főnökét ábrázoló álarcot csinál a babának, van, aki Bin Laden-maszkot illesztett rá. Az autósok egy része azután a bábut a kocsi elejére kötözi, majd nekimegy a járművel a garázsajtónak. Persze nem vadul, csak hogy „fájjon” a bábunak. Ha valakinek nincs autója, akkor a bábut kifekteti az úttestre, hadd menjen át rajta mondjuk a hetes busz. De hogy a bábu és így a rossz dolgok pusztulása végleges legyen, éjfél körül mindenki elégeti a rosszat jelképező babát. A sok-sok apró kis tűz miatt a magasból olybá tűnik, mintha lángolna a város. Csaknem minden vállalat dolgozójának van kötelező szilveszteri programja is. A céges bulin a résztvevők finomságokat fogyasztanak, majd közösen elégetik a babájukat. Mindez általában szilveszter délutánján történik. A babának nemcsak arcot formáznak, hanem kis táblát is akasztanak a nyakába, amelyre felírják, mi az, ami kellemetlen volt a vállalatnak, és amin változtatni szeretnének. 

Csirkehús, amiben nincs csirke 

Sokszor szilvesztereztem a thaiföldi Pattayán. Jóban vagyok az egyik menő thai üzletemberrel, aki most a parlament házbizottságának is a tagja már. Húsz éve vagyunk barátok, többször meglátogattam. Egyszer még filmet is készítettem Pattayáról, ami lényegében Bangkok, a főváros „Siófokja”. A település a szende lelkű hölgyek számára nagyon durvának tűnik. Mivel a feleségem is ilyen, nem hitte el először, hogy ilyen hely létezik. A Walking Streeten szilveszterkor egymást fújták le lemosható festékkel az emberek, legutóbb ez volt a móka. Mindenhol lányok vagy fiúk, nehéz eldönteni elsőre. Éjszakai bárok, pingpongshow (a lányok nem asztaliteniszt játszanak, maradjunk ennyiben), menő boltok. Egy ötéves kisfiú pedig a mangót árulta meg a friss kókuszt éjjel kettőkor – az anyukája éppen elment valahova...

Aztán meggyőztem az asszonyt, hogy Pattaya remek város, van másik arca is. Ha már erről csináltam filmet, megmutattam neki. Szuper előkelő étterem, ahol fillérekből ehetünk. Vega étkezde, ahol minden húsételt megcsinálnak növényekből. Kérhetünk például sztéket, megkapjuk, s az ízvilág hasonló lesz, pedig hús nincs benne. De ehetünk csirkét is, csirke nélkül. 

7D mozi

A kisgyerekeknek mesevilág, a nagyobb gyerekeknek szuper plázák. A gazdagoknak márkaboltok, a kevésbé gazdagoknak utánzatok. Remek hely, mondom. Itt voltam először 7D moziban, a Royal Plaza játékszintjén napokat el tudnék tölteni. A Mike és a Central Festival meg a Festival Center legendás bevásárlóhelyek.

Többször szilvesztereztem itt a helyi magyarokkal. Egyszer malacot is sütöttünk, sajnos, mire sorra kerültem volna, a malachús elfogyott. Maradt a kétszersült. Egyszer meg a hegyről néztük a tömegben a tenger feletti tűzijátékot, amikor előttem megkérte egy kanadai srác a kedvese kezét. Volt nálam pezsgő és pohár, mindjárt töltöttem is nekik. A lány azt hitte, én is a show része vagyok, elképedt a párja profi szervezésén. Aztán amikor az első gyermekem megszületett, visszatértem az itthoni „virslievészetekhez”. Na jó, még elmentünk magyar szállodába, a hangulat kedvéért.

Sok helyen többször járt

Kiss Róbert Richard Prima Primissima díjas, Pulitzer-­emlékdíjas (alkotóközösség tagjaként), Pro Europa-díjas, Iroko-díjas újságíró, kommunikációs szakember, számos megbízatása és munkája mellett a magyarországi Országmárka Tanács tagja. Rálátása hatalmas a béke iparágára, a turizmusra, hiszen a világ összes országában megfordult, és sok helyütt többször is járt.

(A borítóképen: A világ nagyvárosai „békeidőkben” egymással vetélkednek a látványosabbnál látványosabb szilveszteri tűzijátékokban)